Földmívelés.
Földmívelés.
A lakosság főfoglalkozása, a földmívelés, e korban jelentékenyen hanyatlott, a gyakori török beütések következtében a termés gyakran még a learatás előtt megsemmisült, sőt volt rá eset, mint például 1674-ben és 1680-ban, hogy a termést csak késő őszszel, vagy karácsonykor takaríthatták be. Ellenben az állattenyésztés jelentékeny virágzásnak indult, a lábas jószág előnye abban rejlett, hogy a török közeledtére biztos helyre volt terelhető. A parlagon hagyott vagy a mocsaras területeken tömérdek csorda, sertéskonda legelészett. Bajoni István és János javainak 1566-ban kelt összeírása szerint a bajoni uradalomban 800 juh, 45 borjas tehén, 115 kos, 132 sertés, Hodoson 44 sertés és 10 ökör találtatott; a Félegyházi 538Ferencz után fennmaradt hagyatéki leltár szerint 1565-ben Ér-Tarcsa és Ér-Semjén birtokain 140 juh, 46 disznó, 10 öreg ökör, 4 tulok, Félegyházi Ferencznek Szent-Jobbon levő majorjában 40 juh, 66 sertés, 10 öreg ökör, 4 tulok, 26 öreg tehén, 9 nyári borjú és 3 kocsiló iratott össze. A lótenyésztés terén főleg a paripák kedveltettek, a mi összefügg ama kor hadi viszonyaival. A végrendelkező kedvelt paripáit legjobb barátainak, híveinek vagy szolgáinak hagyta, a mi akkoriban a legbecsesebb ajándék volt. Bocskay István 1595-ben kelt végrendeletében 6 paripáját Varkocs Györgynek, Bagdi Istvánnak és Kornisnak hagyta, Csállay László 1585-ben kelt végrendeletében lovát szolgájának hagyta, Bajoni János 1566-ban kelt végrendeletében lovait szintén szolgái és apródjai között osztotta szét.
I. Rákóczy György különös gondot fordított gazdaságaira. Pocsajon szőlői voltak, a Belényes vidéki vaskohókat és rézbányákat újból üzembe vétette, Asszonyvására mellett egy kis ér által táplált tavat kecsege-tenyésztésre rendezett be; Rákóczy különben is nagy kedvelője volt a halászatnak. 1648-ban, Erdélybe utaztában a Jádban pisztrángra halászott.
A lápokban tömérdek vizi madár tartózkodott, a Szalonta és Sarkad közötti ingoványokban tömérdek daru, kócsag és gödény tanyázott, a hüllők közül a teknősbéka is gyakori volt. A vadállatok közül a sarkadi erdőben, még a kuruczvilág idejében, medvék tanyáztak; farkas is volt bőven.
