Várad a mohácsi vész után.
Várad a mohácsi vész után.
Várad a mohácsi vész utáni időben, ha fényben és jólétben nem is, de jelentőségben épp oly fontos helyet foglalt el, mint a középkorban. Lakossága főleg a Budáról, Szegedről menekült kézmű-iparosok és a vidéki nemesek beköltözése által folyton gyarapodott. Már Izabella alatt történtek kísérletek városi szabadalmak elnyerésére, de a polgárok kérelme teljesítetlen maradt. Végre Somlyai Báthori Kristóf 1580. márczius 10-én Gyulafejérvárott kelt kiváltság-levelével a város polgárait nemességre emelte, egyuttal a városnak a következő czímert adományozta: Kékben, nyílt arany koronán ágaskodó, jobb előlábával hosszu nyelü bárdot tartó koronás oroszlán. Sisakdísz: nincs. Takarók: aranykék, ezüstveres. (Eredetije a leleszi országos levéltárban.)
Fráter György pecsétje.
Eredetije Bunyitay V. tulajdonában.
Ekkor alakult Várad, önválasztotta biró alatt, várossá. Midőn a város egyidőre Rudolf hatalmába került, a király nem késett a város összes eddig nyert kiváltságait megerősíteni. 1600. márczius 21-én Prágában kelt kiváltságlevelében átírja és megerősíti I. Mátyás 1474. évi, Izabella 1558. évi, János Zsigmond 1562. évi , I. Ferdinánd 1553. évi, Somlyai Báthori Zsigmond 1558. és 1593. évi, valamint Báthori Kristóf fentebb említett kiváltság-leveleit. Egyszersmind a Báthori Kristóf által adományozott czímert a következőleg bővítette ki: Kékben, aranyleveles koronán ágaskodó, koronás, kétfarkú arany oroszlán, kinyújtott előlábával hosszúnyelü bárdot markol, melyet a vele szemben lebegő kékruhás, veres szárnyu angyal ragad meg. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán, jobbjában bárdot, baljában égő gránátot tart. Takarók: aranykék. – [Ez a II. Rudolf német császártól adományozott szabadalom-levél a városi levéltárban őriztetik; magyar fordítása 1753-ban készült.] II. Rudolf kiváltságlevelét 1712. november 7-én III. Károly átírta és újból megerősítette. (Városi levélt.).
A vármegye kiegészítő részét tevő Debreczen városa, melynek a lakossága, a városba tóduló vidékiek, de főleg szökött jobbágyok által tetemesen gyarapodott, 1556. után hasonlókép minden földesúri felsőbbségtől függetlenítette magát. Várad eleste után, bár a török gyakran zsarolta Debreczen város lakóit, a város a törökkel szemben is megőrizte függetlenségét, mert évi 10,000 tallér hódoltsági adón kívül, egyebet nem tartozott a váradi basának szolgáltatni. A vármegye területe, miként a dicális összeírásoknál már láttuk, négy járásra oszlott fel, az egyes járások területe azonban a török hódoltság következtében mindegyre beljebb nyomult, míg végre Várad elestével, a vármegye északkeleti részének kivételével, az egész vármegye török uralom alá került.
