A gör. keleti oláhok.
A gör. keleti oláhok.
A mint a püspökség ügyei kissé rendbe jöttek, hívekről kellett gondoskodni. A református vallásu magyarság, daczára a jezsuiták buzgalmának, nem volt visszatéríthető; ezért Csáky a görög-keleti oláhok megtérítésén fáradozott.
A bihari oláhok közt a XVII. század elején a reformáczió elterjedésének nyomait találjuk. Már a debreczeni zsinat intézkedett oláh papokról, a kik főleg az Ér- és a Berettyó mellékén működtek.
Saját szertartásu püspökük (vladika) 1664-ben fordult meg utoljára közöttük, de ekkor úgy a magyarok, mint az oláhok ellene fordultak.
Benkovics váradi püspöknek sikerült néhány belényesvidéki oláh papot megnyernie, de a közbejött szabadságharcz alatt ismét elfordultak a katholikus hittől, melyet főleg az a körülmény is elősegített, hogy a Rákóczy szabadságharcz alatt, a császári kézen levő Várad, a beözönlő ráczok, oláhok iránti tekintetből egy vladika székhelye lett.
Erdélyben a XVII. század végén két buzgó jezsuita kezdte meg a görög-keletiek egyesítését. Ezeknek sikereire Csáky Imre gróf püspök, miután már megelőzőleg Kébel kanonokot küldte Belényes vidékére, László Pál székely származásu somlyai plébánost bízta meg az oláh görög-keletiek egyesítésének nagy munkájával s őt 1712-ben a görög egyesültek főesperesévé nevezte ki.
László fáradozásait siker koronázta, a Berettyón és az Éren túl sikerült több oláh papot megnyernie az uniónak, a Sebes-Körös felső vidékén azonban határozott ellenállásra akadt.
A László Páltól 1724–25-ben végzett egyházlátogatások már 70-nél több egyesült egyház létezéséről tanúskodnak. Az unio legjobban Belényes vidékén terjedt el, de a Lakságon nem volt egyetlen egy egyesült egyház sem; a váradi oláh esperes szintén hajthatatlan maradt.
561Jovánovics Vincze ujaradi rácz püspök, a ki kezdettől fogva féltékeny szemmel nézte László működését, ellene szegült az oláhok egyesítésének; megbízásából a laksági esperes 1726-ban valóságos zendülést támasztott a katholikusok ellen. Jovánovics 1726-ban engedélyt nyert a bécsi haditanácstól, hogy a bihari görög-keleti oláhokat és ráczokat katonai fedezet alatt látogathassa. Jovánovics, a ki a magyarok ellen mindenkor ellenséges indulattal viseltetett, 1728-ban Váradon tüntetett a kath. unió ellen. Felléptét a belényesvidéki oláhok nem szívesen fogadták, de azért mégis annyit elért, hogy 178 pap ismét elfordult az uniótól. Hasztalan tiltakozott Csáky, úgy is mint püspök, úgy is mint főispán, Jovánovics látogatásai ellen, a bécsi haditanács a kegyelt ráczok érdekeit tartotta szem előtt, sőt a ráczok 1732-ben metroploitává választották. Ezzel az unió hívei megszabadultak a kellemetlen szomszédságtól, melynek hatása nemsokára ismét szembetűnő lett. László halála (1729) után, Forgách Pál gróf kanonok vette kezébe az egyesítés munkáját. Sikerült is az elszakadt 178 papot visszatéríteni az unióra, mire az e siker következtében forrongó ráczok lecsendesítésére a kormány 1735-ban vizsgálatott indított a térítések ügyében.
Nagyvárad. A káptalansor.
Lojanek J. felv.
III. Károly király a görög-keleti vallásban megmaradt oláhoknak az egyesültektől leendő elválasztása végett egy bizottságot küldött ki, melynek működése még jobban felingerelte a lelkeket.
A görög-keleti vallásban megmaradt oláh papok ekkor Alsó-Lugoson gyűlést tartottak (1739), hol hevesen kikeltek az egyesültek ellen. Bihar vármegye azonban a gyűlés szóvívőit kinyomozta, s őket 1742. április 18-án bebörtönözte. Ez ugyan nem volt alkalmas a felizgatott kedélyek lecsendesítésére, de Forgách Váradon a piaczon levő házát templomul adta az egyesülteknek, 1739-ben felépíttette a suffraganeus gör. szert. püspök lakását a Szent-László téren. E püspök kineveztetését Csáky Miklós gróf már a megelőző évben a legfelsőbb kegyúrtól kérte.
