Egyházi állapotok a XVIII. sz. elején.
Egyházi állapotok a XVIII. sz. elején.
A szatmári békekötés után helyreállt belnyugalom közepett még az 1702-ben kinevezett gróf Csáky Imre püspök is végre megjelenhetett székvárosában, hogy az ősi püspökség helyreállításának nagy munkáját megkezdhesse. Csáky időközben 1710-ben kalocsai érsekké is kineveztetett, de tekintve mindkét javadalom rossz anyagi viszonyait, a váradi püspökségről nem mondott le.
Mikor Csáky Váradra jött, szomorú kép tárult elébe. Váradon egyetlen világi kath. pap sem volt, csupán egy Ferenc-rendi szerzetes végezte a lelki teendőket. A püspöki lak leégett, szőleje parlagon, Szent-László fürdője romban hevert. A püspökség javai közül Szent-Miklóst, Szent-Imrét a Rhédei család, Bárándot a Sennyeiek foglalták el, Priny Miklós pedig Belényes vidékén akart foglalni. De az egész egyházmegyében is hasonló állapotokat talált.
Szilágy-Somlyót és Kárásztelket kivéve az egész egyházmegyében nem volt több 100 katholikus hívőnél, Debreczenben csupán 1 kath. család lakott, lelkész pedig az egész püspöki megyében csak kettő volt.
560De Csáky e szomorú kép láttára nem csüggedt. Még az 1710-ben kanonokká és püspöki helyettessé kineveztetett Kébel Mihály 1711. tavaszán megkezdte müködését. 1712. nyarán végre megérkezett Várad püspöke is. Első gondja természetesen a püspöki lak és a székesegyház felépítése volt, melyet eredetileg a várba tervezett, de erről a hadügyi tanács ellenkezése miatt le kellett mondania. 1713-ban végre Telekesy egri püspök papokat bocsátott rendelkezésére, kiket Belényes, Bélfenyér és Szőlős községekben, a püspökség birtokain helyezett el. Váradon szerzetesek, jezsuiták és ferenczesek voltak, de plébános csak 1716-ban neveztetett ki. Idővel Szent-Jobbon, Székelyhídon, Margittán, Micskén és Telegden az egyes földesurak házi káplánokat tartottak, templom az egész vármegye területén egy sem volt, a középkori egyházak közül csupán a hévjói kápolna került vissza, de az is romokban. Köte-Gyán középkori egyháza ugyan az 1721-ben kelt jelentés szerint még fennállt, sőt Szalacson is találtatott egy kéttornyu monostorszerű egyház, de ezeknek helyreállítására semmi sem történt.
Az 1715-iki országgyűlésen végre keresztül ment a Debreczenben felállítandó kath. plébánia terve is, melynek első plébánosa lipóczi Keczer István kanonok lett, 1719-től 1807-ig pedig a lelkészi teendőket kizárólag a kegyes tanítórend tagjai végezték.
Végre megalakult az egyházmegye is részben a régi részben új területen; elveszett Belső-Kalotaszeg és Bánfi-Hunyad vidéke, ellenben Közép-Szolnok, Kraszna és Szilágy vármegyékkel gyarapodott.
A püspök a pozsonymegyei Magyar-Bélen tartotta székhelyét, hol fényes háztartást vitt. 1720-ban 62 darabból álló képtárt vásárolt, könyvtárában jogi és földrajzi művek váltakoztak a hittudományiakkal. Udvarában előkelő nemes családok sarjai nevelkedtek. 1725-től kezdve többször tartózkodott Váradon; 1726. után építtette a püspöki palotát, 1728-ban felépíttette a vármegyeházát, 1727-ben Váradon megtelepítette a kapuczinusokat, Debreczenben pedig Bakó János nagyprépost alapítványával a kegyes tanítórendet, 1730-ben végre letette az abban maradt székesegyház alapkövét. Áldásos főpásztorkodása közepett a kormányzatára bízott vármegyéről sem feledkezett meg. Bihar vármegye részére új szabályrendeleteket dolgoztatott ki, Váradnak pedig királyi vásárjogot szerzett.
