Zsigmond király. A huszita mozgalmak.
Zsigmond király. A huszita mozgalmak.
321Kis Károly halálának hírére a délvidéken lázadás ütött ki, melyet Zsigmond, a királynő jegyese, csak hosszas küzdelmek után tudott elfojtani. Zsigmond, nőül vevén Máriát, a magyar korona birtokába jutott, de erőszakos fellépése miatt nem bírt népszerűséget szerezni. Hogy hívei számát szaporítsa, egyre-másra osztogatta a királyi várjavakat. Léva urává 1395-ben Sárai Lászlót tette, noha az 1381. évi nádori közgyűlés e vár elidegeníthetetlenségét mondotta ki. (Új Magy. Muz. 1860., 117–120.) Saskőt, az egykori susoli kerület várát, 1390-ben Ilsvai Leustáchnak, a későbbi nádornak zálogosította el, a ki Hrussónak és a kesselőkői uradalomnak is birtokába jutott; hasonlókép urat cserélt Revistye is, mely 1388-ban még Mária királynő birtoka volt. (Fejér, X., I., 412.) A Ghymes vára és tartozékai miatt viszálykodó Forgáchok egyezséget kötöttek, s a király a várba és annak tartozékaiba Forgách Pétert és Miklóst (Balázs testvérének, Jánosnak fiát), rendelte beiktattatni, Hrussó várát meg 1403-ban Forgách Péter nyitrai főispánnak kötötte le. (Botka-féle kéziratok.) Ekként a vármegyének összes számottevő erődítvényei Zsigmond híveinek a birtokában lévén, a vármegye hűsége biztosítva volt. Nem is zavarta a vármegye nyugalmát sem a Nápolyi László felkelése, sem egyéb összeesküvés, de annál jelentékenyebb szerepet játszott a vármegye a huszita-mozgalmak idejében, melyek jóformán az egész XV. századon át veszélyeztették nyugalmát. Míg Husz János, tanai miatt, a konstanczi zsinat alatt, a máglyán halt meg, addig az elkeseredett csehek, Hussineczi Miklós és Ziska János vezérlete alatt, nyilt lázadásban törtek ki, mely Venczel, cseh király halála után (1419) mindegyre fokozódott. Mikor a prágai kelyhesek békülési kisérlete meghiúsult, a mozgalom élére Prokop és a táboriták kerültek. Ettől kezdve ez a vallásforradalom túlcsapott a cseh tartományok határain és a husziták 1428-ban, Prokop vezérlete alatt, már hazánk területére törtek. Zsigmond, a ki már 1422-ben Veszelén kiadott oklevelével, egyes vármegyebeli nemeseket a husziták elleni hadjáratra hívott fel, (Hazai okmt., II., 233.), sőt a Simonyi családnak 1426-ban, tekintettel a huszita-betörésekre, várépítési engedélyt adott, hosszabb előkészületek után, 100,000 főnyi sereget küldött ellenök Csehországba, mely azonban 1431 aug. 14-én teljes vereséget szenvedett. (Schönherr Gyula, Millen. Tört., III., 576.) A győztes csehek fékevesztetten rohantak a Vág völgyére, majd onnan a „Ziska árvái” szept. havában, Nyitra elfoglalása után, egész Léváig pusztítottak. Bars városát felégették, Lévát pedig kirabolták. 1433-ban egész Körmöczbányáig hatoltak. 1434-ben újból ellátogattak Bars vármegyébe, de ekkor Lévai Péter visszaverte őket. Lévai Péter, akkor még macsói bán, 1428-ban Zsigmond királytól Léva vár, Csánk, Kér, Benczháza, Vinár és Báth birtokokra új adománylevelet szerzett. Letéve a bánságot, 1436-ban Bars vármegye főispáni székében találjuk, ugyanekkor erdélyi vajda is volt, mely méltóságában 1438 elejéig maradt meg. (Századok 1901. évf., 338–39. l.) A gyakori cseh betörések következtében a birtokos nemesség értéktárgyait és okleveleit a lévai várba szállította, de a vár, mely ekkor Lévai Pétert uralta, 1434 decz. elején leégett. Ez alkalommal égtek el a Pogánytelki Balázs és Bálint birtokaira vonatkozó oklevelek is, melyeket Zsigmond király az utolsó cseh betörés alkalmával szerzett érdemeikért megújított. (Hazai okmt., I., 332.) 322A szent-benedeki apát sem érezte magát biztonságban és habár a monostor védelmét Therjéni Mihályra bízta, a csehek 1435 szept. havában mégis felégették.
ZSIGMOND KIRÁLY.
Az orsz. képtárból.
Az Albert király halála után (1439) bekövetkezett belzavarok alatt a cseh betörések már inkább politikai jelleget öltöttek. A nemzet többsége I. Ulászlót hívta a magyar trónra. A vármegye urai, különösen a Lévaiak, kik ekkor már döntő szerepet vittek a vármegyében, továbbá a Kálnaiak tagjai, a Szobonya család, az egyháziak közül a szent-benedeki apát, szintén I. Ulászló és később a Hunyadiak hívei voltak, a túlnyomólag németektől lakott bányavárosok, meg néhány főúr pedig az özvegy királynőt támogatták.
