Mária királynő.
Mária királynő.
Nagy Lajos halála után (1382) az addig élvezett békét közel egy évtizedig tartó belzavar váltotta fel. A trónt Lajos idősebbik leánya: Mária örökölte, de helyette az anyakirályné intézte az ország ügyeit. A nőuralomnak szomorú következményei voltak. Zsigmond, IV. Károly császár második fia, kinek Mária még 1379-ben jegyese lett, arra a hírre, hogy Mária kezét Lajos orleansi herczegnek szánta, 1385 aug. havában zsoldosaival betört hazánkba, és mint fegyveres kérő jelent meg. Erzsébet anyakirályné, kénytelen-kelletlen beleegyezett Zsigmondnak Máriával való egybekelésébe, a mit 1385 nov. 1-én tartottak meg. Az esküvő után Csehországba távozott, hogy segélyt gyűjtsön Kis Károly ellen. Mária királynő valószínűleg Újbányáig kisérte útjában, de innen a nov. 8-ra, Budára egybehívott országgyűlésre kellett visszasietnie.
Az elégületlen főurak Durazzói Károlyt, Sziczilia királyát hívták a magyar trónra, melyet palotaforradalom után, 1385 végén sikerült elfoglalnia. De Erzsébet anyakirályné nem bírt belenyugodni a dolgok ilyetén változásába. A királynők környezetében levő urak hasonlókép mindenképen meg akarták szabadítani Máriát a bitorlótól. Az összeesküvők vezére Forgách Balázs lett, a ki egykori urának, a halhatatlan emlékű Lajos király árva leányának trónját visszaszerezni óhajtván, véres merényletre határozta el magát. Forgách Balázs 1386 febr. 7-én a királynőknél látogatást tevő Károlyt, halálosan megsebesítette s bár a dulakodás zajára Károly hívei is berohantak, a király életét még sem tudták megmenteni. Február 24-én halt meg hosszas szenvedés után. A heves tusa közepett Forgách Balázs, a királytól kapott kardvágástól félszemét vesztette el s fején is súlyosan megsebesült. Mária királynő néhány héttel a merénylet után kiadott oklevelében bőkezűen jutalmazta hívét, a ki ekkor súlyos sebei következtében élet-halál közt lebegett.
Neki adta Ghymes várát, a hozzá tartozó bars- és nyitramegyei falukkal, melyek ekként visszakerültek a család kezébe. (Fejér, X., I., 280.)
