A tatárjárás után.
A tatárjárás után.
IV. Béla király a tatárdúlás után több kitartással és buzgalommal fogott az ország helyreállításához. Egy újabb tatárpusztítás megakadályozása czéljából, alkalmas helyek adományozása által igyekezett várak építésére serkenteni és az elpusztult, elnéptelenedett vidékeket újabb telepítésekkel sietett benépesíteni. Így a Zsitva vidékére, a hol azelőtt besenyők voltak, kunokat telepített. (Pauler, II., 204.) Második honalapító útjában bejárta az egész országot és Bars területén is gyakran megfordult. 1245 jun. 12-én a Garam mellett, Bars közelében keltezi egyik levelét. (Orsz. levlt., Dl. 29658.)
Az ország újjászervezése sok gondot adott, főleg a birtokfoglalások miatt is. Az esztergomi érsek és a szent-benedeki apát között a tatárjárás előtti foglalások miatt megkezdett per 1268-ban még javában folyt. (Knauz, I., 612.) A várnépek ügyeivel is sok baj volt.
IV. Béla még 1246-ban leszámolt Frigyessel, a ki a menekülés napjaiban annyira visszaélt a király szorongatott helyzetével. De Frigyes halála újabb háboruknak lett a forrása. IV. Béla ugyan, 1262-ben, kibékült Ottokárral, de utóda: István, 1270-ben újból megindította hadait Ottokár ellen, kinek serege 1271 április elején Pozsonyt elfoglalván, cseh hadai egész a Garamig portyáztak. István ekkor békét kötött Ottokárral, de azért 1273-ban néhány osztrák várúr 2000 fegyveressel ismét betört hazánkba, mely alkalommal Ghymes várát vették ostrom alá. Ivánka fia András, a Forgáchok őse azonban rokonaival vitézül megvédte a várat és Bars vármegye megmenekült a pusztítástól. Ghymes vára ettől kezdve hathatós előőrse volt a vármegyének a nyugatról jövő támadások ellen. (Fejér, V., 2., 343.)
