A tatárok betörése.
A tatárok betörése.
A tatárbetörés hírére (1241 márcz.) IV. Béla tudvalevőleg Esztergomba rendelte a megyei zászlóaljakat és azokkal Pestre vonult. A sajói véres nap után a király néhány hívével, közöttük Ghymes várának uraival, a Hont-Pázmán nembeli Ivánka fia, a Forgáchok őse, András és Tamás testvérekkel, a borsodi Bikk helységen s Gömör, Nógrád, Hont és Bars erdős részein át menekült Nyitrára, a hol megpihenve, Pozsony felé vette útját. A menekülés közepett a király lova kidőlt, mire Ivánka fia András, saját lovát ajánlotta fel a királynak, ő maga pedig testvérével, Tamással az üldöző tatárhadat feltartóztatandó, visszamaradt. András szerencsésen megmenekült, de Tamás áldozatul esett. A király nem maradt András iránt hálátlan, a tatárjárás után kir. tárnokmester lett, 1255-ben pedig újabb adományt nyert Ghymesre. Mialatt Sciban tatár vezér Pest körül járt, (márcz. 17-ike táján), az alatt az Orda vezérlete alatt álló tatár had, Krakó elfoglalása és Szilézia elpusztítása után, Trencsénnél betört hazánkba s a Vág és a Zsitva mellékére csapott. Bars vármegye nem szenvedett nagyobb pusztítást, mert mindenfelé sűrü erdőség vette körül, így a lakosság az erdőkben és a földalatti rejtett helyeken talált menedéket; a környező erdőségeknek tulajdonítható a szentbenedeki monostor megmenekülése is.
