A besenyők. A kunok. A ruthének. A németek. A czigányok.
A besenyők. A kunok. A ruthének. A németek. A czigányok.
A beköltözködő magyarokon és a már itt talált szlávokon kivül, Bars vármegyében még a következő népfajok telepedtek meg: 1. A besenyők, kik a régi feljegyzések szerint, a vezérek korában telepedtek meg hazánkban, de Szent István is fogadott be közülök. Betelepedésük Szent Lászlóig tart. Az 1075-iki oklevél szerint, Udvard komárommegyei helységben besenyők laktak (a XII. században azonban kúnok), az ezzel határos barsmegyei Besenyő község szintén kétségkivül besenyő eredetű és a III. Incze pápa által, a szentbenedeki apátság részére kiadott oklevélben Villa Beschene néven fordul elő. Taszár már a XI. században besenyő hely, úgyszintén Kovácsi is. Általában a besenyők a Garam mellett a mai Bars vármegye felső határáig Saskő vár tájára, továbbá a Zsitva és a Nyitra folyók vidékére települtek. – 2. A kúnok, kiknek egy része a magyarokkal együtt jött hazánkba. Későbbi betelepülésükről a következő szakaszokban emlékezünk meg. Kún eredetű helynevek: 299Agó és Kúnosháza. A tatárjárás után letelepedett kúnok, különösen IV. Lászlótól számos adományt nyertek, így többek között 1284-ben a nyitrai káptalan, a keresztény vallásra áttért Iván és Kuchmeg kúnok kérelmére Rohozsnicza határait járja meg. (Magyar Sion III. 544–545.) 3. Ruthének. Még Anonymus idejében a ruthének nem a Kárpátok mentén, hanem az országban szanaszét laktak. Szerinte (cap. X.) e nép Álmos vezérrel jött be, míg Kézai szerint Árpáddal. Bars vármegyében is találunk Nemes-Oroszi helységet. 4. A németek már első királyaink uralkodása alatt, a körmöczi gazdag nemes érczbányák mívelése végett, a hajdan a zólyomi királyi uradalomhoz tartozó területre telepedtek, majd innen a magyar Érczhegység felé vonultak, hol a XII–XIII. században a nemes érczek bányászata megkezdődött. A szent-benedeki apátságnak is sok német vendége volt, kikkel birtokait benépesítette. Körmöczön kivül Bars városában is találunk német gyarmatosokat, kiknek egyike: Verner vendég, 1246-ban a szent-benedeki apáttal egyezkedett. Újbányát is németek népesítették be. A németek általában városlakók és iparosok voltak, de mikor már a városokban nem fértek el, az azokat környező falvakba telepedtek. Így Körmöczbánya környékén csupa német telepes község keletkezett, melyek közül azonban idővel egyik-másik eltótosodott. Az Újbánya közelében fekvő és azelőtt magyaroktól lakott Magosmart helységbe is németek telepedtek. Újbánya alapítása után (1345) a környező falvak, mint Pila, Velkopolje, Prochot, Németi, Nemcsény, szintén németekkel népesültek be. II. Endre alatt, 1217-ben a Thüringiából bevándorolt németek Nyitra- és Bars vármegyében találtak új otthont. Ezek erdőirtással is foglalkoztak. Vancsai István közülök 1246-ban Szent-Keresztre telepített néhány családot s azzal a kiváltsággal ruházta fel őket, hogy a tizedet pénzzel válthatták meg. Ó-Barson a németek idővel a magyarokba olvadtak. Számos német község, mint már említettük, elszlávosodott, így Szent-Kereszt (Sancta Crux de Susol) is. A középkor második szakában, a XV. században újabb német gyarmatok keletkeztek a vármegye területén. Ezek voltak a krikehájok, kiknek legnagyobb része Körmöczbánya körül lakik. Főhelyük: Krickenhäu (Handlova), továbbá Új-Lehota, Janó-Lehota, Kuneschhäu (Kunosvágás), de szórványosan előfordulnak Kaproncza, Jaszenova és Welka-Pola (Hochwies, Pálosnagymező) vidékén is. E városnevek németül leginkább „Häue” képzetűek és ez alatt erdővágást (Anhaue im Walde) kell értenünk. E németek ezzel is foglalkoztak. Az első, ily foglalkozású német „Glazirhow” név alatt fordul elő 1360 körül. 6. A czigányok. A XV. században jöttek be Európába. Az 1417-ben hazánkban megjelent csapatok közül egyes rajok Léva tájékán, a Garam folyó mellékén telepedtek le, közelebbi adataink azonban nincsenek felőlük.
