Újabb hadműveletek Bácska területén.
156Újabb hadműveletek Bácska területén.
A mint XIV. Lajos halálával Francziaország egyidőre megszűnt félelmes ellenfél lenni, Károly király ismét a törökök ellen fordította fegyvereit.
Savoyai Eugén herczeg már 1715-ben megtette az intézkedéseket a magyar határ védelmére. Midőn 1716 április 13-án a szövetséget Velenczével megkötötték, Eugén herczeg ismét Bács vármegye területét szemelte ki hadműveleteinek kiindulási pontjául s első sorban Magyarország ama részeinek felszabadítását tűzte ki czélul, a melyek még a török uralom alatt nyögtek.
Bácska, mely az előző hadjáratokat még nem heverte ki, ismét a császári és a magyar sereg táborozási helye lett, a mi újból roppant teherrel sújtotta a lakosságot s főleg a szerb határőröket, a kik nemcsak a táborban szolgáltak, de katonatartással, fuvarozással és élelemszállítással is egyaránt súlyosan meg voltak terhelve.
A török is erősen készült a küzdelemre. Első sorban arra törekedett, hogy a vármegye lakosságát alattvalói hűségében megingassa. E végből a szultán nevében lázító iratokat terjesztettek, főleg a határőrvidéki népek között, de ezek az iratok nem voltak hatással a Határőrvidék érzületére, különben is elkobzásuk iránt még idejekorán történtek meg az intézkedések. (Várm. Levélt.)
Eugén Futakot rendelte seregének gyűlhelyéül, hova úgyszólván az egész keresztény világ önkéntesei eljöttek, hogy a török ellen küzdjenek.
A keresztény sereg 53.000 gyalogosból, 33.000 lovasból és 88 ágyúból állott. Alig egy héttel a hadműveletek megkezdése után, 1716 augusztus 2-án, gróf Pálffy János Karlóczánál kemény tusát vívott a magyar területre benyomult török lovassággal, mely őt hosszú, véres küzdelem után visszavonulásra kényszerítette. E vereség hírére Eugén herczeg még aznap elrendelte a Dunán való átkelést. A nagyvezér Pétervárad elé nyomult, melynek sánczai között volt elhelyezve a keresztény sereg. Eugén be sem várva az ostromot, augusztus 5-én kivonult a sánczokból és megtámadta a Péterváradtól délre felállított török főhadat, melyet aznap véres csatában teljesen szétvert; maga a nagyvezér is elesett és óriási zsákmány: 170 ágyú, 161 zászló jutott a győzők birtokába. (Millen. Tört. VIII. 154–157.)
