Bodrog vármegye megszüntetése.
155Bodrog vármegye megszüntetése.
Bács vármegye még 1723 június havában az udvari hadi tanácshoz folyamodott, ne engedje meg a két vármegye elkülönítését és szabadítsa fel a vármegyét a sok katonatartás terhe alól. Bodrog vármegye megszüntetése, miként az gróf Nesselrode tábornok és főhadibiztosnak Pozsonyból az udvari főhaditanácshoz intézett jelentéséből olvasható, 1724-ben már el volt határozva; mindamellett Bodrog vármegye önkormányzata még néhány éven át fennmaradt.
Czobor Márk gróf főispán Baján, 1728 május 24-én tisztújítást tartott, mely alkalommal Szlovenicz Mihály helyettes alispán lemondott állásáról, mire II. alispánná Hammerschmied Ferencz Antalt, azelőtt Bács vármegye II. alispánját választották meg. A közgyűlés Hammerschmied II. alispánt és Fúzár Imre aljegyzőt küldte az országgyűlésre, azzal az utasítással: igyekezzenek a rendekre hatni, hogy Bodrog vármegye nyomoruságos sorsán segítsenek. A követeket azonban az országgyűlésen részvét helyett gúnykaczaj fogadta. Róluk írták a következő gúnyverset:
Non sodos, ignota fides dubius comitatus;
non proprii crines, nuncius iste quis est?
non proprii crines, nuncius iste quis est?
Ez időtájt halt meg gróf Czobor Márk főispán is, kinek halálával Bodrog vármegye utolsó pártfogóját veszítette el s ezzel a vármegye sorsa meg volt pecsételve.
1729 márczius 14-én Hammerschmied II. alispán Bajára közgyűlést hívott egybe, melyen kívüle még két szolgabíró és két esküdt jelent meg. A megjelentek főleg azért óhajtották a közgyűlés megtartását, hogy eddig a saját zsebükből tett kiadásaik megtérüljenek.
Bodrog vármegye 1729 év végén már megszűnt. Mikor az év végén a főispáni állások betöltése ügyében a helytartótanács véleményét nyilvánította, a bodrogi főispánt törölték a kinevezendők sorából, azzal a megokolással, hogy maga a vármegye is megszűnt. 1730 február 4-én a helytartótanács jelentette a királynak, hogy a minden joghatóságától és tisztikarától megfosztott Bodrog vármegye pecsétje Hammerschmiednél van, mire az 1730 február 23-án kelt királyi rendelet Bács vármegye alispánjának meghagyta, hogy a pecsétet vegye be és a helytartó-tanács útján a kanczelláriához terjessze fel. Hammerschmied azonban vonakodott a pecsétet Bács vármegye alispánjának átadni. Ebben az ügyben 1732 deczember 9-én Bács vármegye felterjesztést intézett a helytartótanácshoz, hogy parancsolja meg Hammerschmiednek a vármegyei pecsét, valamint a hivatalos iratok kiszolgáltatását. Hammerschmied a helytartótanács felhívására azt válaszolta, hogy mivel ő Bodrog vármegyében a II. alispáni tisztséget 1733 márczius 8-ig viselte, hátralékos illetményeit most Bácstól, hova Bodrogot bekebelezték követeli. (Évkönyv IX. évfolyam, IV. füzet.) Hogy miként végződött ez az ügy, arra nézve nincsenek adataink, de Hammerschmied valószínűleg engedett a felszólításnak, miután Bodrog vármegye iratai Bács vármegye levéltárába kerültek.
Ha Bodrog vármegye meg is szűnt önálló törvényhatóság lenni, a főispáni méltóságot még a XVIII. század végéig is viselték. Mária Terézia királynő 1746-ban gróf Draskovich Lipótot, majd 1759-ben gróf Grassalkovich Antalt nevezte ki Bodrog vármegye főispánjává, de ekkor a főispáni méltóság már csak üres czím volt. Grassalkovich kinevezése után Mária Terézia királynő ismét elrendelte ugyan a két vármegye elkülönítését és gróf Batthyány nádor, gróf Tolvay János a hétszemélyes tábla bírájának elnöklete alatt bizottságot is küldött ki a határper felvételére, de e bizottság, Bács vármegye akadékoskodása miatt, 1760 június 2-áig elnapolta a tárgyalásokat. De mivel idődözben Klobusiczky Ferencz érsek-főispán elhalálozott és helyébe mindkét méltóságra gróf Battyhány József érseket nevezték ki, a nádor pedig a saját fia ellen nem akarta a pert folytatni, az egész ügyet újból elhalasztották s az a nádor haláláig függőben maradt, a mikor Grassalkovich főispán 1765-ben kísérletet tett a határper felélesztésére és bár 1768-ban sikerült e tárgyban Albert herczeg helytartótól az ügy újrafelvétele iránt rendeletet kieszközölni, mivel azonban a periratok időközben eltűnve, sem a nádori, sem az országos levéltárban nem voltak feltalálhatók, az egész ügy elaludt. Grassalkovich ugyan még 1794-ben is Bodrog vármegye főispánjának czímezi magát, de a vármegye neve többé már nem szerepel. Az 1802: VIII. törvényczikk pedig Bodrog vármegyét Bács vármegyével törvényesen is egyesítette.
