Népösszeírás.
Népösszeírás.
A reformok sikere elsősorban az ország területi és népességi viszonyainak, nemkülönben teherviselési képességeinek teljes ismeretét tételezte fel. II. József ezért 1784 augusztus 16-án elrendelte a népösszeírást, a birtokbecslést és a felmérést. Az első összeütközés a császár rendszere és a vármegye között a népösszeírást és a felmérést elrendelő leirat kibocsátása alkalmával történt. A vármegye tárgyalás alá vévén a leiratokat, azoknak bírálatába bocsátkozik, sőt miként a császár utóbb értesült, Csongrád vármegyéhez hasonlóan, merész kifejezéseket használt ellene. (Marczali i. m. II. 376.) De II. József császárt a vármegye ellentállása nem hozta zavarba. Ujabb, erélyesebb leiratot intéz a vármegyéhez, követelvén a népösszeírást és a felmérést elrendelő leiratainak végrehajtását.
A vármegye kénytelen-kelletlen engedelmeskedik. A népösszeírás Szabadkán már 1784 november 3-án kezdetét veszi s 1785 márczius végére befejezést nyer. A vármegyében azonban vontatottabban mennek a munkálatok, de 1787-re készen van minden. Az összeírás rendkívül becses adatokat szolgáltatott a vármegye népességi viszonyaira nézve. A vármegye összlakossága, beleértve a szabad királyi városokat is, 227.147 lélek volt, tehát az 1720. évi összeírás adataihoz mérten 30.860-al emelkedett. E szám a következőleg oszlott meg. A vármegye területén összeírtak 184.081 lelket, Szabadkán 20.708-at, Újvidéken 8.998-at és Zomborban 13.360-at. 1785-ben a vármegyékre került a sor. II. József, felismerve az akkori közigazgatás hiányait, szigorú ellenőrzés alá akarta venni a vármegyéket, melyek folyton leveleznek és közös ellentállásra tüzelik egymást az ő reformjai ellen.
