Egyházi reformok.
Egyházi reformok.
II. József trónra-léptével az ország kormányában lényeges változás állott be. Szakítva családja százados hagyományaival, új alapokra kívánta a birodalmat fektetni. Első reformjait az egyházi téren alkotta és idevonatkozó intézkedései, egész uralkodásán át, szinte szakadatlanúl követték egymást. Első intézkedése, a türelmi rendelet, nem okozott a vármegyében nagyobb mozgalmat, mert akkor még a protestáns vallású lakosság sokkal kisebb számú volt, semhogy a vármegyében tényező lett volna. Nagyobb jelentőségű volt azonban az egyházi bizottság felállítása, melyet a császár az egyházi vagyon igazgatására, valamint összes egyházpolitikai intézkedéseinek előkészítésére rendelt el. E bizottság első feladata volt az egyházi vagyon összeírása s új lelkészségek felállítása. Az összeírást elrendelő császári leíratot 1782 október 10-én adták ki, de csak évek múlva hajthatták végre. Az összeírás adatai alapján a helytartótanács 1787 deczember 26-án kelt leiratával Bácsújfaluban új plébánia, Krusevlya, Vajszka, Parabuty, Csantavér helységekben helyi káplánságok, Zentán, Hegyesen, Doroszlón, Garán, Kolluton, Szántován, Vaskúton, Kupuszinán, Csonoplyán, Bikityen és Baracskán pedig káplánságok felállítását rendelte el. Ugyanez a leírat intézkedett a rozzant állapotban levő templomok kitatarozására nézve is.
A szerzetes rendek közül csupán a ferenczrendűek voltak Bács-Bodrog vármegyében letelepedve, sőt 1782-ig jóformán ők végezték a lelkészi teendőket a Bácskában és a Temesközben. Csak 1782-ben választanak első ízben plébánost Zomborban. A ferenczrendűeknek négy rendházuk volt, és pedig Szabadkán, Baján, Bácsban és Zomborban. Az előbbi hármat az 1787. évi rendelet fenntartja, de azzal a megszorítással, hogy a jövőben is a plébánosok kisegítésére szolgáljanak és létszámuk egy-egy rendházban 18 áldozópap és két fráter legyen. A zombori rendház azonban magára vonta a császár haragját. Bachó János, az újonnan kinevezett kerületi biztos, úgy látszik felsőbb útasításra, 1785 június 4-én váratlanul és ismeretlenül megjelent a zombori rendházban, itt körülnézett és tovább ment. Midőn egy év múlva, 1786 július 8-án délután 5 órakor József császár Zomborba érkezett, egyenesen a ferenczrendűek temploma elé hajtatott s kihívatván a házfőnököt, megkérdezte tőle: mivel foglalkoznak. A házfőnök 176nem tudott kielégítő választ adni, mert hiszen a plébániát is csak alig néhány évvel ezelőtt vették el tőlük. II. József ekkor kijelentette, hogy a rendházból távozniok kell. Másnap, miután a ferenczrendűek templomában misét hallgatott, aláírta a zombori ferencziek rendházának eltörléséről szóló rendeletet s tovább utazott Szegedre. Bachó kerületi biztos a rendházat vármegyeházul foglalta le, a templomot pedig átengedte a plébánia használatára. (Évkönyv XIII. évf. II. füzet.)
II. József egyházi reformjai mélyen belenyúltak a görögkeletiek vallási szertartásaiba s régi szokásaiba is. Az óhitűek nevében még 1783-ban Putnik Mózes, az újonnan megválasztott metropolita terjedelmes emlékiratot nyújtott át a császárnak, a mely magában foglalta felekezete sérelmeit és kívánságait, így többek között a nemzeti gimnázium felállítását is kívánta, Újvidék székhelylyel.
II. József közegészségügyi okokból eltiltotta a kriptákat is, s a holttesteket a városokban csak a városon kívül eső temetőkbe engedte temetni. Ez intézkedésével azonban sok bajt okozott Bács vármegyében, hol a szerb lakosság, különösen a volt Határőrvidéken, görcsösen ragaszkodtak a régi temetkezési szertartásokhoz. Maga az udvari főhaditanács is hajlandó lett volna, a népre való tekintettel, legalább míg a háború tart, engedményeket tenni. De II. József ezúttal sem volt hajlandó engedni. A kanezellária előterjesztésére azt válaszolta, hogy a görögkeleti hullák is csak úgy rothadnak, mint a többiek; ezért nem lehet megengedni a sírboltokba való temetkezést. (Marczali H. i. m. III. 184.)
