Negyedik nemesi fölkelés.
Negyedik nemesi fölkelés.
Midőn 1808-ban Napoleon negyedízben közelgett a határok felé, Ferencz király ismét fegyverbe szólította a nemességet. Bács-Bodrog vármegye az 1809. évi márczius 6-án Zomborban tartott közgyűlésen tette meg első intézkedését a felkelő sereg kiállítása iránt. A közgyűléstől kiküldött bizottság csakhamar munkához látott. Az Odry András első alispán elnöklete alatt márczius 17–30. közötti időszakban az összes fegyverfogható 18–50 év közötti nemesség fölött szemlét tartott. Mivel az 1808. évi országgyűléstől megajánlott 20.000 újonczból Bács-Bodrog vármegyére 600 esett, márczius 20–27. között a toborzás is kezdetét vette.
Az 1809. évi márczius 6-án tartott közgyűlésen, Podmaniczky József főispán lelkesítő szavainak hatása alatt, a vármegye közönsége sorából számosan ajánlották fel pénzbeli vagy terménybeli segélyt, sőt felszerelt katonákat is a francziák elleni hadjárat folytatására. A nagyobb adományok között szerepelnek Polinperger József táblabíró 2 lovas katonát és 200 mérő búzát, Vojnits Fábián II. alispán 5000 frtot, Siskovics Pál táblabíró 100 mérő zabot és 50 mérő búzát, a tiszai kerület nevében Gavanszky táblabíró és társai 130 főnyi lovas csapatot, Deáky János táblabíró 150 mérő búzát és 1000 frtot, ifj. Latinovits József táblabíró 1 lovast és 50 mérő zabot, Pocskay Sándor táblabíró 500 frtot, Alföldy János szolgabíró egy felszerelt lovast, Gromon Zsigmond királyi tanácsos két lovast stb. A háború czéljaira felajánlott gabona- és pénzbeli segélyek gyűjtése az egész vármegye területén folyamatban volt.
Az április 17-én tartott közgyűlésen a felkelt nemesség tisztikarát a következőleg alakították meg: A lovasságnál őrnagy: Késmárky Antal; kapitány: Vojnits Mihály, volt m. kir. testőr; másodkapitány: Szucsics István, főhadnagyok: ifj. Vojnits Mihály és Mészáros Antal. Hadnagyok: Latinovits Bertalan és Piukovics István. Zászlótartó: Vujevics Albert. A gyalogságnál kapitány: Julinácz Péter. Főhadnagy: Vojnits János. Hadnagyok: Volacsics Imre és Duka Péter. Őrmesterek: Vörös József és Rihényi István. A tiszai kerület csapata. Kapitány: Manojlovits Lázár. Alkapitány: Radisics István. Főhadnagyok: Eremics Vazul és Kondray György. Hadnagyok: Dudvarszky Sándor és Osgyány István. A hadipénztár kezelésével Latinovits Pétert bízták meg. A felkelő sereg gyülekezési idejéül május 15-ét, helyéül a lovasságnál Szabadkát, a gyalogságnál Topolyát és a tiszai kerület csapata részére Óbecsét tűzték ki és ekkor vették kezdetüket a fegyvergyakorlatok is.
E közben egyre érkeztek az újabb adományok a háború czéljaira. Gróf Brunswick József, a futaki uradalom birtokosa 4 felszerelt lovast, 1000 mérő zabot, a Rudics család hat felszerelt lovast, a báró Kray család 8 felszerelt lovast, a Ferencz-csatorna társaság 150 lovast, Szabadka város 45 lovast, Rezsny János egy lovast ajánlottak fel. Az április 17-én tartott közgyűlésen már jelenthette a vármegye alispánja, hogy a vármegyére eső 600 újonczot kiállította és ezenkívül a rendes sorkatonasághoz még 205 főből álló csapatot adott a vármegye, a felkelt nemesség létszáma pedig 316 főből fog állani. De a véradóval még nem merült ki a vármegye áldozatkészsége. A győri táborba 8000 előfogatot küldött, azonkívül a péterváradi és más várakat élelemmel látta el.
184A július 8-án tartott közgyűlésen értesült a vármegye, hogy a zombori ferenczrendű zárdát felsőbb rendeletre katonai kórházzá alakították át, ugyan ez időtájt 600 franczia hadi fogoly érkezett Zomborba, kiket ideiglenesen kaszárnyákban, templomokban és iskolákban helyeztek el. A vármegye ekkor elhatározta, hogy gyűléseit ezentúl Szabadkán fogja tartani.
A felkelt nemesség lovassága, valamint a Koronakerület lovas-csapata május hó 9-én már Szabadkán volt összpontosítva. E két csapat fölött báró Davidovics tábornok május 10-én szemlét tartva, a vármegyei és a kamara tisztviselők jelenlétében feleskettette őket. A bácsi felkelt nemesség lovassága, valamint a koronakerületbeli lovas-csapat már május 12-én útra kelvén, Mélykúton és Halason át Soltra, majd onnan Dunaföldvárra ment. Itt átkelt Dunán és Székesfehérváron át Győrszentivánra érkezett. Itt csatlakozott hozzájuk Stipsics András alezredes, a ki megkezdte velük a hadgyakorlatot; de május 30-án a bácsiakat már az Abda melletti sánczok védelmére rendelték, majd onnan Győr alá a püspökréti táborba kerültek.
A koronakerületbeli csapatnak csakhamar alkalma nyílt a francziákkal szembeszállnia. E csapatot a nógrádi felkelt nemesség első századával egyesítve a Szigetkörbe rendelték előőrsi szolgálatra. Június 9-én Halászi és Aracs közöl összeütköztek 1500 francziával, mely alkalommal a koronakerületbeli csapat becsülettel megállotta helyét. A csapatból I6 ember és egy tisztiszolga elesett vagy fogságba került. Az összeütközés alkalmával az altisztek és a közlegénye közül Tatity Milutin őrmester, Mrgyány Nesztor, Katyánszky Kuzmán, Popovits Izsák, Manojlovits Mózes, Bacsics Nesztor káplárok, Balin György, Orosz Mihály, Bogoszavlev János és Radivojev György kitüntették magukat. (Haditört. közlemények. 1897. évf.)
A győri csata napján (június 14) a bácsi csapatokat, Garnika Ignácz ezredes parancsnoksága alatt, a sánczokban elhelyezett gyalogság és az ágyúk védelmére rendelték ki, midőn pedig a francziák a János főherczeg vezérlete alatt áll császári hadat és a felkelt nemességet mindenütt vissszaszorították, a bácsiak, Garnika Ignácz ezredes alatt, báró Meskó tábornok hadaihoz csatlakozva, éjjel megkerülték a francziák hadállását és Sopron és Vas vármegyéken át, ezernyi veszélyek között, június 22-én Nemes-Vidig vonultak vissza, hol ekkor Chateller császári altábornagy hadai foglaltak állást. Mivel pedig a nádor báró Meskó tábornok hadát időközben Komáromba rendelte, a bácsiak is felkerekedtek s július 2-án Zalabérről a Balaton déli partja mellett elvonulva, Székesfehérvárra s innen Komáromba vették útjokat, hova július 13-án vonultak be.
Mivel az udvar a győri csatavesztés ellenére sem gondolt a békére, hanem a háború folytatása mellett volt, Ferencz király, június 25-én kelt leiratával, vármegyét újabb hadisegély szolgáltatására hívta fel. E leiratot a július 17-én Szabadkán tartott közgyűlésben tárgyalta a vármegye közönsége. A közgyűlés mindenekelőtt kimondotta, hogy a királyi leiratot az összes hitfelekezet lelkészei a templomokban közhírré tegyék és a népet a francziák elleni háborúra biztassák. Elhatározták továbbá, hogy a tiszai Koronaterülettel egyetemben a kincstár költségén két lovas-osztályt állítanak ki, mely czélból minden községben hadfogadók (toborzók) felállítását rendelték el és a fogadópénzt 20 pengő forintban állapították meg.
Ferencz király már augusztus 18-án kelt leiratában felszólította a vármegyét, hogy a megajánlott lovas-osztályt mielőbb állítsa ki és küldje a harcztérre. A vármegye szeptember 4-én Baján tartott közgyűlésében tárgyalván a királyi leiratot, ez alkalommal a kiállítandó lovascsapat tisztikarát a következőleg jelölte ki. Alezredes: Szentgyörgyi Horváth József cs. kir. huszárkapitány. Őrnagy: Lebanovits József es. kir. huszárkapitány. Kapitányok: Matyók Ferencz cs. kir. másodosztályú huszárkapitány. Kováts Ádám cs. kir. huszárfőhadnagy. Császár Ferencz cs. kir. másodosztályú huszárkapitány. Patsits János cs. kir. dragonyos-főhadnagy. Báró Goreczky Venczel cs. kir. főhadnagy. Alkapitányok: Jankovics Cziril volt felkelt nemes-seregbeli főhadnagy, Czapf József volt cs, kir. dragonyos-főhadnagy. Gróf Seau Károly volt cs. kir. főhadnagy. Nikolits János volt cs. vadászezredbeli őrmester. Sopron Antal volt felkelő nemes-seregbeli főhadnagy. Főhadnagyok: Putnik István, Latinovits János, Fratricsevits János, Vojnits István, Gregus Ede, Bugarszky Miklós, Adamovits Antal, Visztinger József, Jankovics János. Hadnagyok: Bobor Dániel, Brezovics Péter, Latinovits Józzef, 185Dévay Imre, Gyuricskay Pál, Milasevics József, Divisch József, Hirschhegger Mihály, Nikolits Döme, Cservenka Alajos. A kijelölt tisztikarban azonban többek ellen a nádornak kifogása volt és azokat, a kik a felkelt nemes-seregben tényleg szolgáltak, nem erősítette meg. Ezeknek a helyét tehát másokkal kellett betölteni.
A bácskai osztály parancsnokává Garnika Ignácz ezredest nevezte ki a nádor, ugyanazt, a kinek vezérlete alatt a bácskai felkelt nemesség oly vitézül megállotta helyét Győr alatt, a kinek a neve tehát már nem volt ismeretlen a vármegyeiek előtt. Az újonnan kiállított lovascsapat gyűlőhelyéül Szabadkát tűzték ki, hol Csanády tábornok szemlét tartott fölöttük. A lovas-csapatokon kívül a vármegye még 600 újonczot is tartozott kiállítani a rendes sorezredek részére.
