Harmadik nemesi fölkelés.
Harmadik nemesi fölkelés.
Az 1805. évi országgyűlésre a vármegye Vojnits Fábián másodalispánt és Márffy Lipót főjegyzőt küldte követekül. Ez az országgyűlés, tekintettel a francziák fenyegető magatartására, immár harmadízben rendelte el a nemesi felkelést. Midőn az év őszén a francziák betörtek az örökös tartományokba, Podmaniczky főispán november 20-ára Zomborba közgyűlést hirdetett, hogy a vármegye a felkelő sereg kiállítása iránt intézkedjék. A vármegye közönsége a főispán lelkes beszédének hatása alatt, két csapatnak a kiállítását határozta el, melyeknek szervezésére a két alispánt, Garomon Zsigmond királyi tanácsos jószágigazgatót, továbbá Rudics Máté, id. Latinovits József, Vojnits Salamon, Markovics Albert, Gombos Ferencz táblabírákat, Bunyik Benjámin I. aljegyzőt s Latinovits József főszolgabírót küldte ki. A felkelő lovasság parancsnokává Lebanovits Simont, a Ferdinánd-huszárezred kapitányát, a gyalogság őrnagyává pedig Széchenyi 183Károly határőrvidéki kapitányt választották meg. A katonai hatóságok azonban e választásba nem egyeztek bele; de mivel időközben a francziákkal ismét békét kötöttek, a felkelés szervezése is abba maradt; mindamellett a felkelő had felszerelési költségei 3220 forint kiadást okoztak a vármegyének.
Az 1807 évi, Pestre egybehívott országgyűlésre a vármegye Vojnits Fábiánt és Márffy Lipót főjegyzőt küldte követekül. Ezen az országgyűlésen nagy szerepet vitt báró Podmaniczky József főispán is, a ki vidám kedélye és szellemessége révén is a nádor kedvenczei közé tartozott s e mellett élénk érintkezésben állott a Felsőbükki Nagy Pál, Vay József, és gróf Dessewffy József vezérlete alatt álló ellenzékkel is. Síma modora és nyugodt fellépése miatt az országgyűlés tagjainak rokonszenvét is kivívta magának és kétségkívül nagy érdemei voltak az országgyűlés tárgyalásainak síma lefolyása körül. (Századok 1896. évf. 397.)
Az év május havában I. Ferencz király átutazott a vármegyén. Utazásának részleteiről azonban nincsenek adataink; csak Odry András jelentéséből tudunk annyit, hogy az uralkodó május 10–11-én Szeged felől jövet, Pécs felé utazott át a vármegyén s ünnepélyes fogadtatásáról egy vármegyei bizottság gondoskodott.
