Második nemesi fölkelés.
182Második nemesi fölkelés.
1800-ban, midőn Napoleon az örökös tartományokat újból Olaszország felől fenyegette, Ferencz király 1800 szeptember 7-én ismét fegyverbe szólította a magyar nemességet. A vármegye az 1797. évi összeírások alapján két csapatot állított ki, két század lovasságot és hat század gyalogságot, mely deczember 10-én érkezett a soproni táborba, hol I. Ferencz király deczember 13-án szemlét tartott fölöttük. A gyalogság Josich őrnagy parancsnoksága alatt külön zászlóaljat alkotott, melyet a vasmegyei Kőszegre és Kéthelyre szállásoltak el, míg a lovasság, melyet a pesti ezredbe osztottak be, Sopron vidékén állomásozott. Néhány hét múlva azonban a bácsi zászlóaljat Bécs védelmére a határra rendelték; de alig értek a Lajta folyóhoz, a bácsiak lázongani kezdtek s az ürügy alatt, hogy nem tartoznak az ország határán túl szolgálni, az engedelmességet felmondván, visszaindultak. De a szökevényeket a Nádor-huszárok deczember 27-én utólérték és körülvették. Ekkor véres harcz támadt. A Nádor-huszárok teljesen leverték a lázadókat és a bácsi zászlóaljból 493-an súlyosan megsebesültek. Mire a lázadás híre a vármegyébe eljutott, a bácsiak belenyugodva a katonaéletbe, ismét szolgálatot teljesítettek. Bácsban nagyon röstelték a felkelt had ilyetén magaviseletét; a vármegye felterjesztést is intézett a királyhoz, hogy a lázadásban vétkesek közül a főczinkosokat sorozzák be a sorkatonaságba.
1801. év elején a felkelt sereget a bécsújhelyi táborba rendelték, de habár a békét február 9-én Lunevilleben megkötötték, nem bocsátották haza, hanem április elején a Fischamend melletti táborba vonult s csak a hó végén térhetett vissza szülőföldjére. (Hadtört. Közlemények. 1888. évf.)
A békekötés után a vármegye közönsége ismét belügyeire, elsősorban a közigazgatásra és a közgazdasági viszonyok fejlesztésére fordíthatta figyelmét. 1801 junius 16-án Zomborban tisztújítást tartottak, mely alkalommal utoljára elnökölt Ürményi főispán a közgyűlésen. A közgyűlés Odry Andrást ismét első alispánná választotta, míg a másodalispáni székbe, Latinovits Tádé helyébe, Vojnits Fábiánt ültette.
Az 1802. évre hirdetett országgyűlésre a vármegye Rudics Mátét, az 1790. évi koronaőrző bandérium vezérét és Márffy Lipót vármegyei főjegyzőt küldte követekül, utasításul adván nekik, hogy Bodrog vármegyének Bácscsal való egyesítését és a felmerült országos sérelmek orvoslását sürgessék. Az országgyűlés helyet is adott a vármegye kívánságának.
Ez az év különben rendkívül mozgalmas volt a vármegye életében. Ürményi József Fejér vármegye főispánjává neveztetvén ki, még 1801. év végével megvált Bács vármegyétől. Helyébe a király 1802 április 9-én báró Podmaniczky Józsefet nevezte ki, a ki április 25-én Baján tartotta székfoglalóját. Az ő főispánsága alatt adták át 1802. évi május 2-án a forgalomnak a Ferencz-csatornát, alatta oldották meg véglegesen a vármegyei székház ügyét, melynek építését 1804-ben kezdték meg. Hosszú ideig (1802–1823.) tartó főispánsága alatt mindenkor meleg érdeklődést tanúsított a közügyek iránt, de e mellett elsőrangú szerepet vitt az országgyűléseken, sőt a diplomáczia terén is sikerrel működött. A második párizsi béke után egyike volt azoknak a biztosoknak, a kiket az országhatárok rendezése végett Párisba küldtek. Főispánságának első évtizedében gyakran ellátogatott a megyegyűlésekre is. Az 1811 szeptember 5-én tartott közgyűlésen azonban az egyik vidéki nemes gúnyos czélzást tett alakjára, mire felháborodva e durvaságon, többé nem jött el a közgyűlésekre, sőt tisztújítást sem tartott többé. Helyette Odry András intézte a vármegye ügyeit és meg is felelt a beléje helyezett várakozásnak. (Évkönyv XI. évf. I. füzet.)
