Első nemesi fölkelés.
181Első nemesi fölkelés.
E bizottság április 21-én kezdte meg működését, melyről a május 3-án tartott közgyűlésen számolt be. A közgyűlésen bemutatott összeírás értelmében személyes felkelésre 121 nemest köteleztek, azonfelül a tervezet szerint a földesurak minden nádori porta után egy-egy teljesen felszerelt lovast, a három szabad királyi város a maga nevében szintén egy-egy felkelőt, azonfelül minden nádori porta után egy-egy felszerelt lovast, végül a plébánosok összesen 12 felszerelt lovast, a szabad községek pedig minden jobbágytelek után egy-egy lovast tartoztak kiállítani. A személyes nemesi felkelőket és a nádori porta után kiállított lovasokat egybevetve, a felkelt nemes had 272 emberből állott. Egyenruházata a következő volt: kék nadrág, mellény, dolmány és mente; az utóbbi fekete prémmel, fehér-kék zsinórral és ugyanolyan rózsával ellátott fekete csákó. A fegyverzet kard, pisztoly tarsolylyal és csákány volt.
Az 1797. évi május hó 3-án tartott közgyűlésen a tisztikar a következőleg alakult meg: I. csapat kapitánya: Vojnits Salamon. Főhadnagy: Piukovics Benedek. Alhadnagy: Szucsics Boldizsár. Zászlótartó: Latinovits Albert. II. csapat. Kapitány: Köröskényi Mihály. Főhadnagy: Sztratimirovits János. Alhadnagy: Dancs Márton. III. csapat. Kapitány: Vojnits József. Főhadnagy: Rudics Antal. Alhadnagy: Antunovits István.
Időközben Napoleon április 23-án fegyverszünetet kötött, mire I. Ferencz király, attól tartva, hogy a békehírek apasztani fogják a felkelés szervezése körül eddig tapasztalt buzgalmat, május 1-én újabb leiratot intézett a vármegyéhez a felkelés szervezésének gyors keresztülvitele iránt. E leirat következtében Odry András alispán május 9-ére Bajára hívta össze a rendeket. E közgyűlés, miután a tiszti és legénységi fizetések és a had eltartásának költségei dolgában megállapodott, az I. csapat gyülekezési helyéül Baját, a második csapat részére Szabadkát és a harmadik részére Zombort tűzte ki.
A június 19-én tartott közgyűlés a felkelt nemesi sereg főparancsnokául herczeg Grassalkovics Antalt, őrnagyul pedig báró Geramb Lipót határőrvidéki kapitányt kérte fel; de az előbbi egészségi okokból, az utóbbi pedig mint tényleges állományú tiszt, nem vállalhatta el a neki felajánlott tisztséget; így azután a vármegye közönsége az augusztus 10-én tartott közgyűlésen Vojnits Salamon I. csapatbeli kapitányt bízta meg az őrnagyi és a főparancsnoki teendőkkel. A felkelt sereg tisztikarát véglegesen a következőleg állapították meg: I. csapat. Kapitány: Vojnits Salamon. Főhadnagy: Szucsics Boldizsár. Alhadnagy: Köröskényi Miklós és Gombos Pál. II. csapat. Kapitány: Vojnits József. Főhadnagy: Antunovits István. Alhadnagyok: Vermes Sándor és Császár Ferencz. III. csapat. Kapitány: Piukovics Benedek. Főhadnagy: Dancs Márton. Alhadnagyok: Piukovics Fülöp és Fratricsevits István. Tábori lelkész: Ross István zentai plébános a róm. katholikusok és Popovits Simon szenttamási plébános a görög keletiek részére. Segédtiszt: Rudics Antal, kapitányi ranggal. Hadbíró: Antunovits Simon főhadnagy. Zászlótartó: Vojnits Jakab őrmester. Tábori orvos: Mittermiller József dr. Seborvos: Szemere György.
Június 20-án gróf Pálffy Miklós kerületi tábornok megjelenvén Szabadkán, a felkelt nemesség fölött szemlét tartva, a vármegyei bizottság jelenlétében feleskettette a hadat. Miután a kerületi tábornok mindent rendben talált, a június 21-én tartott folytatólagos közgyűlésen a vármegye közönsége amaz önérzetes szavakat iktathatta a jegyzőkönyvbe, hogy „az egész insurrectionalis sereg felkészülvén, annak kiindulása már csak a felsőbb parancsolattól függ.”
Az 506 emberből álló felkelt had július 2-án indúlt útnak; Baranyán át Szigetvárra, onnan Sárvárra (Vas vármegye), hova július 26-án érkezett meg. A Campoformioban kötött béke után (október 17.) azonban a felkelt nemességet is hazabocsátották. A bácsi felkelt nemesség négy havi táborozás után, november 19-én és 20-án érkezett vissza Bajára, honnan az egyik csapatot Szabadkára, a másikat Zomborba rendelték, míg a tábori szekereket Zomborba küldték. A deczember 19-én kelt királyi leirat a felkelt nemességnek végleges feloszlását rendelvén el, a Baján tartott végső szemle után hazabocsátották őket. Mielőtt szétoszlottak volna, a vármegye a tisztikar fizetését 1798 február 15-ig, a legénység zsoldját pedig árilis hó végéig kiutalta, a felkelt sereg lovait és a tábori kocsikat pedig eladták. A felkelésre vonatkozó irományokat és a felkelt nemesség zászlaját a vármegyei levéltárban helyezték el. (Dudás Gyula: I. Napoleon császár háborúi és a bácskaiak. Évkönyv 1906. évf. 107–156.)
