Bács vármegye újabb határpere
Bács vármegye újabb határpere
Bács vármegye nem nyugodott bele a határügyben kiküldött bizottság ítéletébe, hanem közvetetlenül a királyhoz folyamodott perújításért. Pálffy Miklós nádor 1720. év elején kapta meg az uralkodó leiratát, melyben Bács vármegye kérelmének helyt adva, a határper újrafelvételét rendelte eI. A nádor maga helyett Berkes András hatvani prépostot küldötte ki, a ki június 28-át tűzte ki bírói eljárásának határnapjául, de ezt utóbb szeptember 2-ára halasztotta, midőn a szomszéd Pest és Baranya vármegyék megbízottaival, hosszú vizsgálat után és a viszálykodó törvényhatóságok előterjesztéseinek meghallgatásával ítéletre került a sor.
Ez ítélet következtében, melyet a bizottság 1720 szeptember 14-én Baján hozott, mindkét vármegye fekvését egyszerűen megfordították. A bizottság ugyanis Kaputól (Kupuszina, ma Bácskertes) kezdve, a Duna mentében lefelé eső területet Bács vármegyének ítélte oda, ellenben Kaputól felfelé, Solt vármegye határáig, innen kelet felé Jankovóig (Jánoshalma) s innen a Kúnság határa mellett a Tiszáig, beleszámítva Szabadkát is, és Csongrád vármegye határáig, Martonos és Kis-Kanizsa között, továbbá délfelé, beleszámítva Kis-Kanizsát, Zentát, Szent-Mihályt, Ujfalut és Tisza-Becsét, Bodrog vármegye területének nyilvánította. Mivel a belső határokról nem állottak megbízható adatok a bizottság rendelkezésére, úgy segítettek a dolgon, hogy Kaputól vonalat húztak Zombor alatt Kuczura és Szent-Tamás felé; a mi ezen a vonalon felül volt, Bodrog vármegyének jutott, az alatta fekvő terület pedig Bácsnak.
Ez az ítélet a vármegyék régi fekvésének ugyan jobban megfelelt, de nem nyerte meg Bács vármegye tetszését, mely főleg az okból indította meg a pert, hogy új okmányai alapján az eddigi Bodrog vármegyei területet is megnyerje. Az 1720 szeptember 14-én kelt ítélettel a két vármegye területi viszonyai még jobban összezavarodtak. III. Károly király fel is szólította a nádort, hogy a két vármegye határozottan elkülöníttessék és területük végleg megállapíttassék, hogy az adókulcs megállapítására Pozsonyba összegyűlt bizottság mindkét vármegye portáinak számát végleg megállapíthassa. A nádor felülvizsgálván a határperben 154kiküldött bizottság ítéletét, úgy határozott, hogy miután Bodrog vármegye az 1717-ben hozott ítélet alapján az alsó vidéket kapta, melyet 1718 január 21-én át is vett, mikor egyszersmind térítvényt adott, hogy ha Bács vármegye ezekre a helységekre a jogát kimutatja, azokat akadálytalanul Bácsnak vissza fogja adni, most, miután Bács megindította a pert Bodrog ellen, a bizottságnak csakis azt a területet kellett volna bírálat alá venni, melyre Bács jogot tartott. A bizottságnak tehát nem lett volna szabad a Mosztonga fölötti és melletti területre kiterjeszkedni, melyet már az 1717. évi ítélet Bácsnak biztosított.
Miután Bács vármegye már beigazolta, hogy nemcsak a Mosztonga alatti terület az övé, Csomafalvától kezdve egészen Új-Becséig, hanem Martonos és Bátmonostor is hozzátartozik, azért az egész vidék Csomafalvától kezdve Új-Becséig, továbbá Bukintól kezdve a Tisza torkolatáig mind Bács vármegyének adandó. Bodrog vármegyének pedig jut a Zenta melletti Cházló vidéke, valamint a Csomafalvától kezdve egész Szabadkáig és innen a Tiszáig, továbbá ennek mentében egész Becséig terjedő terület.
Ez ítélet következtében a vármegye mai területe, a puszta területen és néhány katonai helységen (Zenta, Osztrova (Ada), Petrovoszello, Földvár, Moholy) kívül, mely Bodrognak jutott, ismét Bács vármegyéé lett. A nádor 1721 február 12-én kelt rendeletével Bencsik Mátyás és Petróczi Mihály szolgabírákat bízta meg ítéletének végrehajtásával. Ezek márczius 12-én hozzá is láttak megbízatásukhoz s Baja várost, Felsőmonostort, Csomafalvát, mely név alatt három sziváczi lakos tanúsága szerint a szerbektől Csonoplyának nevezett helység értendő, valamint az innen dél felé és Új-Becse felé terjedő vidéket, továbbá Császló pusztát, Nyártonost, mely alatt Martonost értették, valamint a Halas felé terjedő Matya földrészt Bács vármegyének adták.
Gróf Nádasdy Pál bodrogi főispán erre megkísérlé, hogy a pör újrafelvételét kieszközölje. Habár Bács vármegye és az udvari kamara mindent elkövettek, hogy a főispán kérelmével elutasíttassék, mégis sikerült neki az udvari kanczellária pártfogását megnyerni, mely azután a határper újrafelvétele iránt 1721 június 5-én előterjesztést tett a királynak, ki azt elfogadta s október 30-án a királyi leiratot továbbították. Gróf Nádasdy Pál azonban a per újrafelvételét nem érte meg, mert 1721 június közepén már nem élt. De azért Bodrog vármegye ügye nem fordult roszszabbra. Hasztalan tett az udvari kamara újabb meg újabb előterjesztést a kanczelláriához a két vármegye egyesítése iránt, a nádor Bodrog vármegye kívánságára hajlandó volt új határjárást elrendelni, főleg miután a vármegye kimutatta, hogy a határperben hozott nádori végítélet végrehajtása szabálytalanul történt.
1721. év folyamán a két törvényhatóság között, főleg a határbejárások miatt, az ellenségeskedések napirenden voltak, melyek mindúntalan a tettlegességig fajultak el. Bodrog vármegye már 1721. év nyarán felírt a nádorhoz a szerbek felbujtása miatt, majd a királyhoz folyamodott, kérve, hogy katonai erővel fékezze meg Bács vármegyét. III. Károly király erre október 6-án felhívja a nádort, hogy egész befolyásával igyekezzék a viszályt kiegyenlíteni és ha Bács vármegye még ezután is ellenkeznék, tudassa a királylyal, hogy méltó büntetést szabjon az engedetlen vármegyére. Bodrog vármegye azonban, miként ezt a kanczelláriához intézett feliratában kifejti, nem sokat bízott ez újabb rendelet sikerében és ismét panaszt emel Bács vármegye ellen, mely az ő területén is szedte az adót, mire a nádor október 23-án Bácsot a jogtalanul szedett adó visszatérítésére kötelezi. (Iványi i. m., Hazánk 1887. évi. 288–296.)
Bodrog vármegye 1721-ben új főispánt kapott Czobor Márk gróf személyében, a kit Szeleczky Márton pestvármegyei alispán és Urbanecz Mátyás Bodrog vármegye volt alispánja 1722 április havában, Szabadka katonai helységben beiktattak. Czobor Márk főispánnak sikerült a határper újrafelvételét kieszközölni. Az 1723 június 27-én kelt királyi rendelet csakugyan meghagyja a nádornak, hogy Bodrog vármegye kérelmére, az általa felhozandó új okmányok alapján, a határpert vegye újból tárgyalás alá, és az egyes vitás helyeket, ha Bodrognak sikerülni fog azokhoz való jogát bebizonyítani, Bácstól vegye el és csatolja Bodroghoz. Bodrog vármegye kérelmére a nádor két megbízottat küldött Bácsba, hogy a helyszínén vizsgálatot tartsanak, különösen a többek között Baja, Jankovácz és más helységek hovatartozása ügyében. A vizsgálat eredményéről nincsenek adataink, annyi azonban kétségtelen, hogy a vitás helységeket nem sikerült Bodroghoz csatolni.
