Összegzés.
Összegzés.
Összegezve az elmondottakat, a mai Bács-Bodrog vármegye népességét 1720-ban a következőleg számithatjuk ki: 1720-ban Bács vármegyében összeírtak 722, Bodrogban 641, a dunai Határőrvidéken 679, a tisza-szegedi Határőrvidéken 1554 háztartást. A helyesbített háztartások számát alapul véve, Bács vármegye lélekszámát 6498-ra, Bodrogét 5772-re, a dunai Határőrvidékét 6114-re, a tiszai Határőrvidékét 13.986-ra tehetjük. Hozzá kell vennünk azonban az összeírásból kihagyott nemesség és papság létszámát, mely Bácsban 1154-et, Bodrogban 64-et, a dunai Határőrvidéken hatot, a tiszai határőrvidéken 14-et tett. Így a lélekszám 32.608 volna; ebből azonban levonandó a Szeged városában összeírt tiszai határőrség és annak házinépe (1740 lélek) s így a mai Bács-Bodrog területén 1720-ban 30.868 lélek lakhatott.
Ez a szám azonban csak megközelítően tünteti fel az akkori lakosságot, mert az összeírás a zsidókat sem számítja a lakosság közé. A zsidókról 1735–38-ból és 1750-ből maradtak fenn összeírások. 1735-ben 22 családfőt, összesen 95 családtagot, 1750-ben 109 lelket írtak össze. Az 1735-ben összeírt 22 családfő közül Baján hat, Petrováczon 15 és Ósziváczon egy lakott. Az összeírt 95 lélek így oszlott meg: 22 családfő, 21 feleség, 5 serdült, 36 serdületlen gyermek, a háztartásbeliek közül pedig: egy férfitanító, hat férfi, négy nőcseléd. Az összeírt családfők közül foglalkozásukra nézve volt: egy sakter, három fuvaros, két pálinkafőző, három szabó, egy boltos, öt házaló, egy szállitó, egy iparos és öt másfoglalkozású. Származási helyükre nézve nyolczan Magyarországból valók voltak, a többiek leginkább Morvából, Csehországból és hárman Lengyelországból költöztek 153be. Nem kevésbbé érdekes adatokat találunk az 1720. évi összeírásban az iparra és a kereskedelemre nézve is, melyeket azonban az e vármegye iparát és kereskedelmét tárgyaló fejezetben közlünk.
Az 1715–1720. évi összeírások szolgáltak volna az új adókivetés alapjául; de már 1724-ben belátták, hogy az összeírási munkálatokat az egyes vármegyékre kivetendő adók összegének megállapításánál irányadónak venni nem lehet. Ezért az udvar 1724-ben a helytartótanácsot bízta meg az összeírás keresztülvitelével. A nemesség azonban nem egyezett bele az új összeírásba, mert a jobbágytelkek adó alá vonásával beismerte volna, hogy azoknak nem ő a birtokosa, lemondott volna tehát arról a jogról, hogy azokat esetleg saját czéljaira foglalja le. A nemesség álláspontja az 1728. évi országgyűlésen teljes diadalt aratott. Az udvar elejtette az összeírás tervét s így nem tehettek mást, minthogy a katonai hatóságok meghallgatásával állapítsák meg az adó kulcsát. A katonai hatóságok már ekkor javasolták Bács vármegye portáinak felemelését, mivel bár kevés a helysége, de azok eléggé népesek. A marhatenyésztés és a földmívelés is virágzásnak indul, ellenben Bodrog vármegyénél, ha megmarad önálló törvényhatóságnak, nem emelhető a porták száma. (Millen. Tört. VIII. 49–51. Marczali: Magyarorsz. II. József korában. II. 76.)
Bács vármegye a XVIII. századtól kezdve gyors fejlődésnek indult; a telepítés is mindegyre nagyobb arányokat öltött, népessége is folyton szaporodott s így portáinak száma mindegyre emelkedett. 1733-ban még hatodrész adót fizet, mint Nyitra vármegye, 1780-ban már Nyitra vármegye adójának kétötödrészét szolgáltatja be, 1847-ben pedig 66-al meghaladta Nyitra vármegye portáinak számát. A vármegye portáinak emelkedését a következő kis táblázat tünteti fel:
év
|
1723
|
1724
|
1729
|
1733
|
1780
|
1792
|
1847
|
porták száma
|
66
|
57
|
61
|
61
|
120
|
112 ˝
|
290
|
