Egyházmegyei kormányzás.
Egyházmegyei kormányzás.
E bevándorlások következtében Bácskában és Bodrog vármegyében katholikus hitközségek fejlődtek és azok lelki gondozásáról is kellett gondoskodni. Az érsekmegye az érsekeknek megközelíthetetlen és annak egyházi szervezete teljes felbomlásban volt. Papjai nem voltak, papnevelő hiányában azok nevelése is szünetelt. Az érsek vikáriusok útján sem kormányozhatta az egyházmegyét, mivel a török kormány nem tűrte, hogy más fejedelem alattvalója parancsoljon az ő területén. A szentszék tehát e területek egyházi kormányzásának kérdését úgy oldotta meg, hogy Bácskát misszió-területnek vévén, azt a Szent Ferencz rendjéből kinevezett apostoli vikáriusok joghatósága alá helyezte. Már 1581-ben Raguzai Bonifácz ferenczrendű szerzetes járta be e vidéket, mint apostoli vizitátor. 1625–1644-ig pedig Regjics Albert ferenczrendű szerzetesre, ki a szendrői püspöki czímet viselte, bízta VIII. Orbán pápa Bácskát.
Telegdi János kalocsai érsek (1623–1649) halála után a széküresedés ideje alatt Lippai György, esztergomi érsek Plumbo György ferenczest bízta meg az egyházmegye vikáriátusával az 1649-ik évre. A pápa azonban már 1649-ben Ibrassimovacs Marin belgrádi püspököt nevezte ki apostoli vikáriussá, a mely hivatalában 1651-ben bekövetkezett haláláig megmaradt. Ez mindjárt kineveztetése után 1649-ben, a Duna–Tisza közén bérmaútat tett. A Congregatio de propaganda fide-nek e bérmaútjáról adott jelentése szerint, 1649 október 30-án Szegeden a Havi Boldogasszony templomában 138-at bérmált. Nagyon szép templomnak mondja, mely a ferencziek tulajdona. Október 11-én Martonoson Szent Márton templomában 242-őt; itt 59 kath. ház áll 730 lakóval; a templom teteje fából van. Október 12-én Bajmokon 584-et, október 14–15-én Jankováczon Szent György templomában 325-öt, s itt 50 ház áll 1013 lakóval, október 16-án Mélykúton 129-et, október 17-én Szántován, Mária Mennybemenetele templomában 350-et, itt 120 kath. ház áll. Október 18-án a szomszéd helyekről 588-at, október 23-án Zomborban 25-öt, 26-án ugyanitt 92-őt bérmál; 30 kath. ház áll itt, templomuk nincsen. Garán 58 kath. ház áll, a hívek innét misére és bérmálásra Szántovára jöttek, mert templomuk nincsen. Béregről, Kolluthról is jöttek misére és bérmálásra. Kolluthon szép templom van, de nincs teteje. Béregen 10, Kolluthon 20 kath. ház van. Bácsban a Mária Mennybemenetele templomában 180-at és október 30-án Bukinban keresztelő Szent János templomában 428-at bérmált. Ezek az adatok mutatják, hogy Bács és Bodrog vármegyében hol telepedtek meg a dalmátok, a kik a községek régi magyar neveit is saját nyelvök szerint alakították át. Néhány templom fennáll; ezeket a hívek a török kormány engedelmével, a mit csak hosszú utánjárás és nagy költségek árán lehetett megszerezni, kitataroztatták.
Ibrissimovicsnak 1651-ben elérkezett halála után Benlics Marian, belgrádi 310püspököt nevezte ki a pápa apostoli vikáriussá, különös figyelmébe ajánlván a Bácskát. Ez 1654. évi egyházlátogatási útjában török fogságba esett, s csak nagy váltságdíj árán szabadult ki ujra. Sok küzdelme volt Benlicsnek Maravics Marian szent ferenczrendű boszniai püspökkel, a ki a terület joghatóságára szintén igényt tartott. Benlics 1664-ik évi apostoli útjáról Rómába adott jelentésében a Bácska állapotáról ezeket írja: „A kalocsai egyházmegyében a boszniai rendtartomány szerzetesei folytatják működésüket, s fenntartják a kevés katholikust nagy félelem és veszély között. A tatár fejedelem fia ezen a télen itt talált e vidéken egy Zombor nevű helyen katonáival. A szegény katholikusok ezalatt nagy zaklatásnak voltak kitéve. Az egész környéket ellepte a török katonaság és sok költséget és bajt okozott a lakosoknak, mert nem lévén megelégedve az ellátással, a törökök mindenüket elszedték.” Benlicset 1661-ben boszniai püspökké nevezték ki.
Budának a töröktől történt visszafoglalása, után Kolonits Lipót érlak (1691–1695) volt az első, a ki egyházmegyéjét ismét birtokába vette, s evvel annak területe megszűnt misszió-terület lenni; a joghatóságot ismét a kalocsai érsekek gyakorolták, az egyházmegyét pedig egyelőre helynökökkel kormányozták. Már Széchenyi Pál érsek (1696–1700) kért a pápától engedélyt, hogy a kalocsai egyházmegye számára vikáriust nevezhessen ki. Meg is kapta az engedélyt és 1702-ben Mikházi András pécsi kanonokot bízta meg a kalocsai plébánia vezetésével s egyben általános helynökévé nevezte ki, a ki e hivatalában 1711-ig működött. Utódja gróf Csáky Imre érsek (1710–1732) megbízásából, Barbácsi Ferencz nagyváradi kanonok volt, 1712–1730-ig, aki három ízben, 1716, 1722 és 1728-ban, kánoni látogatást tett a megyében, rendezvén a lelkészek s már működő tanítók fizetését. Utódja, szintén gróf Csáky Imre érsek megbízásából, Fábri Jakab, szintén nagyváradi kanonok és kalocsai plébános 1730–1733-ig, a mely időtől Patachich Gábor érsek állandóan Kalocsán székelvén, személyesen intézte az egyházmegye kormányzását.
