Lelkészkedés a hódoltság alatt és után.
Lelkészkedés a hódoltság alatt és után.
A lelkészkedést a bácskai és bodrogi részekben a török hódoltság alatt a Szent Ferencz-rend tagjai végezték. Nekik köszönhető hogy a török-uralom alatt a kath. hívek nem maradtak lelki gondozás nélkül. A hódoltsági idő elején a szegedi kolostor atyái járták be a Bácskát Szabadkáig, bátorítván és lelki vigaszban részesítvén a kath. magyarságot, s az 1550 táján beköltözött dalmátokat. Később a dalmát bevándorlókkal már sűrűbben költöztek át a boszniai rendtartomány szent ferenczrendű szerzetesei is s itt a nép között, melynek vezetői voltak a beköltözésnél, a lelkészkedést végezték. A török kormánytól a lelkészkedésre engedélyt is kaptak s így a pasztorácziót egész biztonsággal végezhették. E korból P. Papics Pál emléke maradt fenn, a ki 1623-tól 1633-ig lelkészkedett e vidéken. Később P. Badnics Mihály, a ki bácskai volt, mint a bácsi települők vezetője, fejtett ki üdvös működést Bácskában. Bodrog vármegyében pedig Baján Csilits-Karagits Lukács és Lipovácz Péter, Mélykúton Evetovics Ferencz buzgón működtek.
Világi papról csak egyről maradt ránk hír, Matkovics János Simonról, a ki 1622-ben engedélyért folyamodott, hogy a bunyeváczok között lelkészkedhessen. Itt működtek még 1612–1618 között P. Kasics Bertalan és P. Színi István jezsuiták is, a kik ez időközben a vármegye területén missziót tartottak. Ez időben népesedtek be ismét a Szent Ferencz-rend kolostorai is Bácsban, a melybe a gradovári zárdából telepedtek a ferencziek 1687-ben és Buján, melyet már a török hódoltság ideje alatt a boszniai ferencziek laktak s 1719-ben a francavillai zárda megszűnése után, tagjai innen megszaporodtak. Zomborban is volt rendházuk ez időben a ferenczieknek, de kisebb jelentőséggel. E zárdák rendtagjai folytatták a lelkészkedést a török hódoltság utáni időben is a szépen kifejlődő hitközségekben, midőn az 1703-ban kitört Rákóczi-féle szabadságharcz a fejlődő hitéletnek ismét végett vetett. Annak leírását mellőzvén, csak megemlítjük, hogy 1710-ben, a béke helyreállta után, a Szerémségbe és Tiszántúlra menekült nép visszatért, de nem ismert már régi lakóhelyére. Az egész Bácska el volt pusztítva. Úgy, mint a török másfélszázados uralma után, most is egészen újból kellett mindent kezdeni. Bács vármegye lerombolt helyiségeit újra kellett építeni. Bács és Bodrog részei csakhamar benépesedtek. Lakossága javarészben bunyeváczokból állott. Kezdett azonban a magyarság is letelepedni. A Jászság és Szeged magyarjai húzódtak a Bácskába. Kis-Kún, Bács és Bodrog vármegye magyar 311községei leginkább innét népesedtek be. Bodrog vármegye dunamenti községeibe pedig a somogyi magyarság telepedett.
Újra hitközségek keletkeztek Szabadkán 1712-ben, Újvidéken 1713-ban, Szántován 1715-ben, Zomborban 1718-ban, Szontán 1718-ban, Monostorszegen 1721-ben, Baján 1722-ben, Bácsban 1713-ban, Sziváczon 1707-ben, Bácsújfalun 1723-ban, Novoszellón 1724-ben és Kulán 1720-ban. A lelkészkedést most is megint a ferencziek végezték. Az érsekek azonban már ekkor kezdtek világi papokról gondoskodni s ez időben már több világi pap is lelkészkedett a Bácskában és pedig 1718-ban Újvidéken Novajovszky András, Baján 1733-ban Lobi István, Széplaki István 1733-ban Jankováczon, Farkas Mihály 1728-ban Sükösdön, Gyurkovics Mátyás 1722-ben és utána Pertlin László Újvidéken, Kovács Pál 1730-ban Baján.
Az egyházmegye hitéletét és a hívek számát e korból mutatja Luzsinszky, nagyváradi vikáriusnak gróf Csáky Imre érsekhez adott jelentése bérmaútjáról, melyet 1731-ben az érsek megbízásából az egyházmegye területén tett. 1731 október 15-én kezdte körútját Hajóson, a hol az új templomot felszentelte, innen Bajára ment, a hol október 24-én 957-et bérmált, a barátok templomában nyolcz rendtagnak a tonzurát és kisebb rendeket, kettőnek a diakonátust, hétnek a szubdia konátust adta fel. Innen Kalocsára visszatérvén, két budai ferenczrendűnek a papi rendet adta fel, egyet diakonussá szentelt s 800-at megbérmált. Megbérmált ezután még Sükösdön 372-őt, Szánlován 512-őt; dicséri a hívek ájtatos magatartását és jártasságát a vallási ismeretekben. Zomborban 1218-at, Szontán 534-ot, Bácsban 669-et s négy ferenczrendű presbitert szentelt, Páterváradon négy ferenczit ordinált, Szabadkán 254-et bérmált és a szegedi piaristáknak feladta a kisebb rendeket, Baján ismét 852-őt bérmált, 11 presbitert, 15 diakonust, 15 szubdiakonust, 14 kisebb rendűt ordinált, 35 harangot, egy templomot és két oltárt szentelt.
