A hitélet fejlődése az ujjászerveződés után.
A hitélet fejlődése az ujjászerveződés után.
A hitélet fejlesztése az egyházmegye rendezésével karöltve járt, s az érsekeknek állandóan gondjuk volt rá. A gyakori háborúk, a paphiány és a hívek folytonos ide-odavándorlásai a hitélet, lazulását és vallási tudatlanságot vontak maguk után. Az érsekek a hitélet emelésének eddig kipróbált legjobb eszközéhez nyúltak és missziókat tartattak az egyházmegyében. Már Patachich Gábor érsek alatt, 1734-ben, Mulih György apostoli misszionárius bejárta az alsó Bácskát, mindenütt jó eredménynyel tartván missziókat. Gróf Batthyány József pedig abból a kifejezett czélból, hogy hívei a kath. vallásban gondos oktatást nyerjenek, a hitoktatól missziók tartását valamennyi plébánián elrendelte. 315E czélból előzőleg a plébániákat az ott uralkodó nyelvek szerint összeíratta, azután három Jézus társasági atyát bízott meg a missziók tartásával és pedig Miháltz Istvánt a magyar, Witt Pétert a német és Lipovchich Pétert az illír nyelvű plébániákon. A papságnak körlevélben jelzi a missziók czélját, hogy t. i. a jövőben a felnőttek és gyermekek vallásoktatására egységes eljárást hozzon be. A három misszionárius az 1761–63. évek folyamán a hitoktatól missziót valamennyi plébánián megtartotta.
Hogy pedig e hitoktatás eredménye állandósúljon, gróf Batthyány 1764-ben egyház-megyéje valamennyi plébániáján hitoktatási társulatot szervezett „Regisi Szent Ferencz keresztény tanítás társulata” czímmel. A hitoktatást maguk a hívek végezték. A társulat élén igazgatók állottak. Minden utcza külön kerület volt, melyben a legjobban kioktatott hívek a férfiak, nők, ifjak és hajadonok csoportját vasárnaponként a vallásban oktatták. E társulat működése azt eredményezte, hogy az egyházmegye híveit vallásukban a lehető legjobban kioktatták s ezek az idők folyamán ismereteiket állandóan gyermekeikkel is közölték. Ezt a társulatot II. József szüntette be. Missziókat azonban többször is tartottak az egyházmegye plébániáin s különösen Császka György és Városy Gyula dr. érsek buzgó gondoskodása következtében a Jézus társasági és kármelita atyák az egyházmegye valamennyi plébániáján állandóan tartanak ilyeneket. A hitélet élénk megnyilvánulása a szent helyekre való búcsújárásban is kifejezést nyer. A bácskai hívek már ősidőktől fogva előszeretettel keresik fel a doroszlói szent kőtat, a Pétervárad melletti Havi Boldogasszony, vagy máskép tékiai búcsújáróhelyet, Mária-Gyűdöt, a hajósi kegytemplomot és a bácsi Szent Antal-kápolnát. Mindezek már az egyházmegye újjászervezésétől látogatott búcsújáró helyek, s a hívek számára a testi és lelki vigasz állandó forrásai.
