Szerzetesi élet.
Szerzetesi élet.
A szerzetesi élet is újra föllendül Bács és Bodrog vármegye területén; a Szent Ferencz-rend bácsi, bajai, zombori és szabadkai zárdái már a török világ után benépesednek s a lelkipásztorkodás terén folytatják üdvös munkálkodásukat, Baján pedig a gimnáziumot vezetik. Fordulópont volt e szerzet életében annak – hazánkban 1899-ben keresztülvitt – reformácziója, a mitől kezdve nagy virágzásnak indult.
Kalocsán 1860-ban nyitnak kollégiumot a Jézus-Társaság tagjai, a kiket ama kultúrális hatásnál fogva, melyet a kalocsai gimnázium vezetésével Bács-Bodrog vármegyére gyakorolnak, – ámbár e vármegyében rendházuk nincsen szintén fel kell említenünk. A kalocsai gimnáziumot gróf Batthyány József érsek alapította 1765-ben s abban a tanítást a piarista rendre bízta. Már ez időben is a Bácska diákságának nagy része itt nyerte gimnáziumi kiképeztetését. 1860-ban vették át a jezsuiták annak vezetését s ez időtől kezdve évenként 250–300 bácskai tanuló nyeri itt a jezsuitáktól, mint régi, kipróbált tanerőktől, hazafias és vallásos nevelését és taníttatását. Fiúnevelőjüket (konviktus) is ez évben nyitják meg, a melyhez nem egy bácskai előkelőséget a hála köteléke fűz. 1906-ban a kalocsai kisszeminárium vezetését is átvették s így ez időtől kezdve a papnevelés terén is működnek. Összesen 30 tanár működik a rendházban; részint a gimnáziumnál, részint a fiúnevelőben.
A férfi-szerzetek közül továbbá a czisztercziták 1879-ben Baján nyitnak rendházat s a gimnáziumot kitűnő eredménynyel vezetik. A keresztény iskolatestvérek 1901 óta Topolyán a népiskolában tanítanak. A kármelita-rend pedig 1904-ben Zomborban nyitott házat s az ottani új városi templomban az isteni tiszteletet végzik s a plébánosnak a hívek lelki gondozásában segítségére vannak.
A női szerzetek közül az Üdvözítőről nevezett kongregáczió leányai fejtenek ki áldásos működést 1897 óta a szabadkai kórházban, 1900 óta Magyarkanizsán a szegényházban és 1902 óta Zentán; Baján az árvaházban 1903 és Óbecsén a szegényházban 1907 óta. Futakon a gróf Chotek által alapított árvaházban 1904 óta a Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek működnek. Bács-Bodrog vármegyében a kiasszonyunkról nevezett iskolanővérek Kalocsáról honosúltak meg. Kunszt József érsek hozta őket Kalocsára, a hol anyaházukat 1860 szeptember 9-én nyitották meg. Czéljuk a kath. nőnevelés és oktatás az egyházmegyében. 1860-tól az anyaház Kalocsán a vallásos nevelés, művelődés és magyarosítás intézetévé fejlődött, még most is szerényen, de fáradhatatlanúl munkálkodó első főnöknője és anyja: Franz Teréz vezetése alatt. Vezetik a leánynépiskolákat, nevelő-intézetük keresett az egész országban; elemi- és felső polgári 316iskolai tanítónőképzőjük országos hírnek örvend. Emellett az anyaház sűrűn bocsátja ki tagjait az egyházmegye községeibe. A községek vetélkedve építenek számukra zárdát s ott a nőnevelést és tanítást az iskolákban végzik.
Megbecsülhetetlen az az üdvös működés, a mit ezek az iskolanővérek a nőnevelés, tanítás és a bácskai német községekben különösen a magyarosítás terén kifejtenek. Bácskában 1860 óta a következő községekben működnek Óbecsén 1868 óta, Topolyán 1869, Baján 1870, Szabadkán 1874, Bácsban 1876 óta, a hol árvaházat is gondoznak. Újvidéken 1878, Kúnbaján 1880, Jánoshalmán 1881, Temerinben 1881, Moholon 1882, Bácsalmáson 1886, Zomborban 1887 óta, a hol árvaházuk is van. Péterrévén 1891, Hódságon 1899, Futakon 1900, Palánkán 1901, Magyarkanizsán 1901 óta, a hol nevelőintézetet is tartanak fenn. Mélykúton 1901, Adán 1902, Szentfülöpön 1905 óta. A kongregáczió 1904-ben új alapszabályok mellett önálló kongregáczióvá alakúlt, melynek anyaháza a kalocsai zárda. A kongregácziónak az egyházmegyében működik 456 tagja.
A szerzetes-életnek 1744-től kezdve még egy különös nemét találjuk ez egyházmegyében: az eremitákat. Ezek Szent Ferencz harmadik rendjének tagjai voltak. Volt közöttük tanúlt ember is. Rendszerint Rómába zarándokoltak, ott a rend főnöke előtt letették a tercziáriusok fogadalmát, s visszatérve onnan, ünnepélyesen felvették az eremiták ruháját, a mely a barátokéval egyezett. Az érsek erre engedelmességi ígéretet vevén tőlük, kihelyezte őket a megye valamelyik kápolnájához. Itt Szent Ferencz harmadik rendjének szabályai szerint éltek. Emellett kötelességök volt a kápolnát gondozni, a község betegeit ápolni, s ha búcsújáróhely volt a kápolna, a búcsúsok között a rendet fenntartani. Fizetésük nem volt, hanem a hívek alamizsnájából tartották fenn magukat. A községeknek az érseki hatósághoz adott jelentéseiből kitetszik, hogy rendszerint kötelmeiket buzgón teljesítették s példás, jámbor életet éltek. Ilyen eremiták voltak Bács és Bodrog vármegyében Bukinban a Szent Péter és Pál apostolok kápolnájánál, Bácsban a Szent Antal kápolnánál, Zomborban a temetőben, Baján a Szent Rókus kápolnánál. Szabadkán ketten voltak, a kik a barátok templomában szolgálatot teljesítettek, de a város végén egy remetelakban éltek. II. József császár 1782-ben beszüntette őket, megparancsolván, hogy az eremita-ruhát többé ne viseljék, s maguknak más alkalmazást keressenek. Szent Ferencz harmadik rendje XIII. Leo pápának 1882-ben e rendről kiadott encziklikája óta kezd ismét terjedni. Haynald Lajos érsek 1882-ben 3195. szám alatt kiadott körlevelében – abból a szempontból, hogy Assisi Szent Ferencz erényes életének követése a hívek hitéletére jótékony befolyással lesz – ezt a rendet papságának és híveinek melegen ajánlotta. Azóta az egyházmegye több helyén vannak ismét a harmadik rendnek buzgó tagjai és pedig: Újvidéken 25, Palánkán 28, Dunabökényen 28, Topolyán 20, Bácsszentivánon 22, Hódságon 7, Temerinben 30, Szentfülöpön 37, Veprődön 25, Dávodon 48 taggal. Külső megkülönböztető jelvényt nem viselnek, az alapszabályok önmegtagadó életet, imádságot és a szentségek gyakori használatát írják elő nekik.
