Pinczéd.

Teljes szövegű keresés

Pinczéd.
Pinczéd. A hódsági járásban Úrszentiván nyugati szomszédja. 1904 előtt Plvniczának hívták. Neve csak a török korszakban keletkezett. Határában van a régen Szántónak nevezett helység, mely később Szántova és Szántovácz néven említtetik. E helység névvel először 1650-ben találkozunk, a midőn Zolnai Gombkötő Jánost és érdektársait bevezetik a nekik Pálfy nádor által adományozott Nagyfin, Cziket, Ochak, Pivnicza és Veprovnicza nevű birtokokba. Az Olber-féle 1700. évi összeírás is felsorolja Pivniczát, mint pusztát (P. deserta). 1715-ben már falu volt Pivnicza 42 adófizetővel. Az 1717. évi adóösszeírásban a magyarok által Pinszkinek, a szerbek által Pivniczának neveztetett a falu, melyben 15 adózó szerb volt a falu bírájával, Ilia Starral együtt. 1722-ben az adóösszeírásban Pivnicza in Szántov van említve, azaz Pivnicza falu, a mely Szántó pusztán épűlt, a mely a falu határába tartozik. Lakott itt ekkor 84 házasfél. 1724-ben Pivniczát Billard Mihály bérelte ki három, 1727-ben ismét három évre a kamarától. 1725-ben Pivniczán volt 99 adózó egyén. 1734-ben Pivnicza, 1736-ban Óplvnics puszta szerepel. Az 1768. évi kamarai térkép szerzője Szántovácz faluról Parabuty és Deszpotszentiván között azt mondja, hogy ezt a nép helytelenűl Pivniczának nevezi. A falu éjszaknyugati határrészén Lality alatt volt egy Pivnicza nevű puszta 3709 hold területtel. E földrész 145déli részében, a falutól nyugatra, egy régi templom helyét is feltűnteti a térkép, a mely Szántovácz falu határrészének mutatja. 1780-ban a pivniczai uradalom határrésze Golodobra, Radojevics, Starepivnicza és Pettao puszták. A pivniczai róm. katholikusok (1900-ban 65-en) Parabuty filiája voltak. Az evangélikusoknak Felsőpivniczán 1791 óta, az alsóban 1840 óta van anyaegyházuk. Pivnicza falu régi pecsétje 1728-ból való. Van három temploma, a gör. kel. 1746-ban, az ág. ev. tót 1826-ban, az ág. ev. német 1898-ban épűlt. Az 1900. évi népszámláláskor Pinczéden volt 4977 lélek 908 házban. Anyanyelv szerint 2871 tót, 1486 szerb, 356 német, 223 magyar, 21 kisorosz, 1 horvát, 19 egyéb. Vallás szerint 3217 ág. ev., 1497 gör. kel., 77 izr., 65 róm. kath., 21 gör. kath., 13 ref., 2 unitárius; 45 egyéb. A község határa 9954 kat. hold. A lakosság önsegélyző és előlegezési egyletet és olvasókört tart fenn. Van gőzmalom is. A község határában Lality felé négy halom s egy földvár maradványa van, mely utóbbit a nép Csongrádnak, azaz Feketevárnak nevez. Van postája, távírója, vasútja. Péterréve határában feküdt hajdan Szentpéter, vagy Babaszentpéter nevű helység. 1399-ben találkozunk nevével először a Babaszentpéteri család nevében. 1418-ban ennek és a Csigerdi családnak az itteni birtokait a Garaiak szerzik meg és 1432-ben osztozkodnak meg rajta. – E tájt valahol fekhetett Perlek is, 1440-ben Brankovics György birtoka, melyet Geszti Lászlónak elzálogosít. E zálogjog Birini Pálra szállott, de ez 1441-ben nótáztatván, I. Ulászló Várdai Miklósnak adományozta a birtokot.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT