Petrőcz.

Teljes szövegű keresés

Petrőcz.
Petrőcz. Az újvidéki járásban van. Előbbi neve Petrovácz. Ófutaktól éjszakra, Kölpény alatt, Bulkeszitől keletre fekszik. Vajjon az a Petrőcz nevű helység, mely már a XIV. században volt Bácsvármegyében, azonos-e ezzel a helységgel, még nem lehet eldönteni. Az ősi Petrőczöt 1437-ben a Garai család kapta meg, mint a magvaszakadt Szentiváni Balog Mihály birtokát, a melyet eddig jogtalanul birtokoltak a Keresztes testvérek. E község történetét 1579-ig lehet levezetni, míg a mai Petrovácz történetét csak 1703 óta ismerjük. Ugyanis 1703 óta Petrovácz, mint a futaki uradalomhoz tartozó puszta van felemlítve, a melyen 1715-ben 18 adófizető lakik. 1717-ben Petrovcze néven az akkori Bodrog vármegyébe jut. 1718 óta a futaki uradalom névsorában már mint falu szerepel, 19 adózóval. 1722-ben Petrócz néven említik 15 adófizető családdal, különben rendesen Petrovácznak írják. 1736–37-ben Petrovácz Alpárral együtt van megadóztatva. 1745 február 18-án bízta meg a futaki uradalom földesura Csernovics András Csányi Mátyást, hogy ez a petrováczi puszta eddigi szerb lakosságához evangélikus népet telepítsen, miért is neki és utódainak a falu elüljárói tisztét biztosítja. Csányi Pest vármegyéből több jobbágyot hozott. Pest vármegye 1746 márcz. 9-én Bács vármegye előtt panaszt emelt és a szökevényeket, 50 ev. jobbágyot visszakövetelte „Petrovácz pusztáról, a mely falunak is mondatik”. Bács vármegye a jogosság szerint intézkedett, és 48 evangélikus tót családnak 1747 tavaszával régi helyére, Pest vármegyébe kellett visszaköltöznie. Az 1746 decz. 19-én Bács vármegyének bemutatott jövő évi adóösszeírás szerint Petrováczon legtöbb tót, kevés magyar és 18 szerb család, összesen 98 1/2 adózó maradt hátra. 1747 május 25-én Csernovics Arzén magyar nyelven újból szerződést kötött a Petrováczon lakó régibb és 1745-ben itt letelepedett jobbágyaival, mely szerint Petrovácz helység egész határát és a Bodony nevű pusztát nekik évi 1000 frtért és a termés (búza, árpa, zab, köles és kukoricza) 1/9, (Bodonyból pedig 1/8) részeért átengedi. A helységben egy uradalmi és egy községi kocsma lehet, a mészárszék, mint azelőtt is, a falué marad. A földesúr megigéri, hogy a lakosság, ha felsőbb helyről erre nézve engedélyt kap, evangélikus papot is tarthat. A falu részéről aláírták a szerződést Csányi Mátyás szabados, 2 bíró, 6 esküdt és 8 lakos, magyar és szerb vegyesen. 1752-ben a falu pörben van földesurával, mert az Bodon pusztának egy részét Begecsnek is bérbe adta és Petrovácz pusztán a falu nem kis károsításával kalugyereket vagy görög keleti szerzeteseket is tart. A helység régibb pecsétje (az 1760–80-as évekből) egy nagy szántóvas és csoroszlya között embert tüntet fel, jobbjában sarlóval; alatta egy lapát van keresztűl fektetve. A körűlírás: „Sigillvm Petrovacz.” Ezt a pecsétet még az 1840-es években is használták, csakhogy íly körűlírással: „Sigill. Comun. Petrovatz 1441787.” 1783-ban lett Petrováczon az önálló evang. egyház, templomot 1822-ben építettek. Ipara a múlt század elején már jelentékeny volt. A csizmadia, kovács, szabó, kerékgyártó, kalapos, szűcs, ács-iparok 1841-ben kaptak czéhszabadalmat. Földesura ekkor a gróf Brunszwik család volt. Itt van a legnevezetesebb bácskai komló-piacz. Az 1900. évi népszámláláskor 7867 (1890-ben 7857) lélek volt itt 1521 házban. Anyanyelv szerint 135 magyar, 205 német, 7491 tót, 2 horvát, 29 szerb, 5 egyéb. Vallás szerint 121 róm. kath., 30 gör. kel., 7428 ág. ev., 7 ref., 106 izr., 175 egyéb. A község határa 11,098 kat. hold; ebből 1893-ban 1019 a községé és 675 hold gróf Choteké volt. A községben van iparosegyesület és takarékpénztár. Az 1904. évi miniszteri rendelet szerint Petrovácz hivatalos neve Petrőcz lett. Határában van Kisirmova. A Kosztelecz (templomhely) dűlőről azt beszélik, hogy ott régebben téglákat s régi épület nyomait, sőt kincset is találtak. Van postája és távírdája, vasúti állomása Petrőcz-Dunagálos. E község vidékén is több oly helység feküdt, mely az idők folyamán elpusztúlt. Így Bodony már a XIII. században ismert hely. Első okleveles nyomára 1282-ben találunk, a mikor az Irmo nevű birtok szomszédjaként szerepel. Templomáról az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék megemlékezik. E falutól vette nevét a XIV. században felbukkanó Bondonyi család, melynek egyik tagját, Bodonyi Ipach unokáját, Pétert, 1336-ban említi oklevél. Ez az adat, kapcsolatban az 1282. évi oklevéllel, kétségtelenné teszi, hogy Chuka fia Ipach, a Bodonyi család őse, már a XIII. században ura volt e birtoknak. Bodon falu miatt a Csicseriek és Várdaiak is pörösködnek 1372-ben. 1395-ben említik először Bodoni László fiát, Istvánt, a ki a Sáfár nevet veszi fel Bodonyi előnévvel; az ő leszármazottaival az egész XV. századon át találkozunk. Egyik Sáfár de Bodon, György, 1428-ban királyi ember is volt. Bodoni István fia György 1406-ban hűtlenségi perbe keveredett, a miért Zsigmond király jószágaitól megfosztván őt, többi között bodonyi birtokát is Maróthi János macsói bánnak adományozta. A XV. században Bodonyi előnévvel más nemesek is előtűnnek, így 1432-ben a Nekcse család, melynek itt birtoka is volt; azután a Zombori család 1470-ben. A XVI. század kezdetén, 1517-ben, Kis-Bodon nevével találkozunk, melynek akkori ura, Bodonyi Vitéz Lénárd, birtokát elhalálozása után Lajos király Brezniszei Jánosnak adja. Iványi szerint ez a Kis-Bodon azonos lehet az 1338–42. évi pápai tizedlajstromban szereplő Bodok-Minor nevű birtokkal, a mely itt terűlt el. Bodonyról a török defterek is szólnak: 1554-ben, 1570 körűl és 1590-ben. Ettől fogva a falu többé nem szerepel, a XVIII. században már csak pusztaként említik, a mikor a futaki uradalomhoz tartozott. 1747-ben Csernovics, a futaki földesúr, Bodony pusztát a petrőczieknek adta haszonbérbe s azóta Petrőczhöz is tartozik. – Bálintfalva állítólag Petrőcz és Palánka vidékén feküdt. A XV. század elején Csigurdi Balázs fia Sandrinus birtoka volt, a ki azt 1418-ban Garai Jánosnak adja el. A Garaiak 1432-ben is birtokában vannak. Iványi szerint Bálintfalva azonos Bálintkürte helységgel, mely 1455-ben a Lekcsei Sulyok családot uralta és 1508-ban szintén. – Itt fekhetett e tájon Szent-Imre is, melyet 1437-ben említ először egy oklevél, Kápolnával és Kulcsvölgygyel egyetemben.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT