Bácsszentiván.

Teljes szövegű keresés

Bácsszentiván.
Bácsszentiván. Az apatini járásban fekszik Zombor alatt; Apatinnak keleti szomszédja. Előbbi neve Prigleviczaszentiván. A község határán az úgynevezett kis római sánczok húzódnak át s azért kapta megkülönböztetésűl a többi Szentivántól (különösen Deszpotszentivántól) a Prigvicza (vagy Priglevicza, azaz a „sáncz melletti”) előnevét. Midőn 1361-ben Erzsébet, I. Lajos kir. anyja, a nyúli nemesektől ezeknek Félegyház nevű bácsvármegyei birtokát „prope villam reginalem Zund” megvásárolta, az alkalommal Félegyház szomszédjáúl említtetik Doroszló és Zenthyvan, a mely utóbbi a mai falunak őse s ettől délre lehetett. E helység birtokosa a Szentiváni család volt, a mely 1418-ban Egyházasszentiváninak írja magát. 1413-ban a Maróthiak szereznek itt zálogos részt Szákai Istvántól. 1423-ban ugyanők az Aranyáni Pap családtól. 1428-ban Szentiváni András a bácsi káptalan előtt Brozeki Cseh Istvánt adoptálta, egyetlen leányát, Annát, neki nőűl adta és halála után Bácsban levő összes birtokait, mint Szentiván, Gare, Banrád, Petrócz, Gimesegyház, stb. mind reá hagyta. 1431-ben a Szentiváni Bebencz családé; 1464-ben a Garai családé; 1469-ben a Bagoly család innen nevezi magát. 1473-ban és 1507-ben a családnak is van itt részük. 1486–7-ben a Szentgyörgyi grófok birtoka, de birtokukhoz a kalocsai káptalan is jogot tart. 1487-ben a Szentivániak, Szentkirályiak és a Fejesek birtoka. 1503-ban a Keszi család innen nevezi magát. A XV. században a Balog család is birtokos itt. A török defterek a zombori nahijében Szent-Ivánt 1554-ben két, 1570 kőrűl három és 1590-ben már 17 adózó házzal sorolják fel. Az 1715. évi vármegyei összeírásban is csak Szentivánnak írják, melyben 31 gazda lakik. Midőn 1718-ban Bács és Bodrog vármegyéket egymástól elkülönítik, ez a Szentiván Bács vármegyébe kerűl. 1722-ben a helység nevét először írják Szentvánprigrivicze-nek. 1740-ben két szerb pópa volt itt és az egész faluban kizárólag szerbek laktak. 1760 körűl a szentiváni szerbek a szomszédos, igen termékeny Gyurity nevű pusztára telepedtek; a régi Szentiván falu helyén Cothmann kir. kincstári biztos 1763-ban csak a volt kerteknek nyomait látta és a régi szerb templomocskának romjait, melyeket Kovács mérnök akkor készített megyei térképén is feltüntetett. Cothmann terjedelmes jelentésében azt írja, hogy a régi térképeken feltüntetett két külön területet már nem ismerhetni fel s nem lehet megkülönböztetni, miért is egynek vették. A Gyurity puszta mellett egy Neorith nevű puszta állott, s Cothmann, hogy ezt értékesíthesse, az akkori Prigleviczszentiván közvetetlen szomszédságában, tisztán német falut akart telepíteni hatvan-hetven házzal, a mit 1763-ban meg is tett, az új falut elnevezvén Ujszentiván-nak. Ez azonban, úgy látszik, a régibbel egy községgé olvadt és ma már az egész község német. 1763 körűl állítólag sok franczia család lakott Prigleviczszentivánban, ezek azonban idővel nagyrészt kihaltak. A község pecsétje többször változott. A legrégibb 1773-ból való. Vésete: egy szent, pásztorbottal, baloldalán bárány. A római katholikus lelkészséget 1763-ban szervezték, a Szent János-templom 1788-ban a régi alapokon épűlt fel. Három kápolna van még itt: a kálvárián Szent Rókus kápolnája, a temetőben és a Szent Vendel-kápolna, mely utóbbi a Szemző-család költségén 1878-ban épűlt, utóbb 1885-ben megújíttatott. Már a múlt század elején nevezetes ipara volt. 1822-ben kaptak czéhszabadalmat a lakatos, kovács, kerékgyártó, kádár, asztalos stb. czéhek. A község lakosai kaszinókat, olvasóköröket és díszlövész-egyletet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom és asztalos-gyár is. Az 1900. évi népszámláláskor volt itt 5056 lélek 750 házban. Anyanyelv szerint 195 magyar, 4812 német, 6 tót, 2 oláh, 5330 szerb, 11 egyéb. Vallása szerint 4963 róm. kath., 5 gör. kath., 17 gör. kel., 5 ág. ev., 1 ref., 60 izr. Határa 8609 kat. hold. Ebből a községé 1627, a kincstáré 1577 hold. Van vasútja, postája, távírója és egy országos vásárja.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT