Bácsordas.

Teljes szövegű keresés

Bácsordas.
Bácsordas. A hódsági járásban, a Duna mellett fekszik. Előbbi neve Karavukova, vagy Karabukova. Szerb falu volt, a Duna melletti nádasok között és erdők mellett, valahol a mostani karavukovai réteken. Lakossága csak halászattal foglalkozott és a község, mint zsivány- és orgazda-fészek híresedett el. A Wesselényi Ferencz urbariumában 1652-ben felsorolt Krauk szerb falu három házzal, a mely földesurának két pár karmazsin-csizmát tartozott beszolgáltatni, bizonyára a szóban forgó helység. 1655-ben Wesselényi Ádámot vezetik be többek között Karauk birtokába. Karavukova nevén említik 1693-ban. Az 1699. évi Bács vármegyei összeírásban 41 gazdával szerepel; 1715-ben csak 14 adófizetője van, 1725-ben pedig 30. A kir. kincstár, mint földesúr e falunak rosszhírű lakosságát a közbiztonság kedvéért Paragára akarta áttelepíteni. A két falu között kóborló nép kezdett letelepedni, a melyet a vármegye az új Doroszlóra vagy Déronyra helyezett át; a karavukovai és a bogojevai szerbeket pedig 1755-ig is eddigi helyökön hagyta meg. A helység pecsétje az 1740-es években, mint más falvaké, földmívelési eszközöket mutat és ezek fölött csak e két betű S. K. (azaz: Selo Karavukova). 1755-ben Karavukova közvetetlen szomszédságában, a mai bogojevai alsó szőlők helyén, a most Pusztafalu nevű helyen, róm. kath. magyarok telepedtek le, a kik egyházilag Doroszlóhoz tartoztak; új falujok Új- (vagy Magyar-) Karvukova nevet kapott, míg a régi szerb falu Ókaravukova lett. Az új falu szépen gyarapodott, és 1757-ben már 200 frt adót fizetett, mig Ókaravukova 450 frttal volt megadóztatva. 1763-ban Cothmann Antal kamarai biztos az új-karavukovai magyarokat is, mert túlnyomóan csak halászattal foglalkoztak és a földmívelést elhanyagolták, beljebb szándékozott telepíteni, Doroszlóra, Veprováczra és mindkét Karavukovát német családokkal akarta betelepíteni. A würtembergi németek betelepítése 1764-ben a magyarok közé meg is történt s ugyanakkor sövényfalú kis templom is épűlt Újkaravukován, a melyet 1766-ban téglaépülettel helyettesítettek. A falu ugyanekkor önálló lelkészséget kapott. Az 1768. évi kamarai mappán a Mosztonga ér mellett van Ókaravukova falu 81 szerb családdal; innen 206 ölnyire éjszak felé van Újkaravukova 118 magyar családdal. Még föllebb, mindjárt a szőlők kezdődnek, míg tovább, éjszak felé, Bogojeva-puszta fekszik és Ráczmilitics meg Hódság felé van a Kovácsovics-dűlő. 1770-ben a Duna áradása elpusztította Karavukovát és a falu feloszlott; a németek megmaradtak ugyan a határban, de a folyamtól távolabb, a Mosztonga bara keleti partján, azon a helyen, a hol Karavukova falu most is van, Hódság közelében telepedtek le újra és helységöket ismét Újkaravukovának nevezték. Velök ment néhány magyar család is, a melyek elnémetesedésök után is megtartották eredeti magyar nevöket. A magyarok nagy része azonban visszamaradt régi helyén, a melyet most Magyarkaravukovának neveztek el. Magyarkaravukovát pusztaként 1772-ben úrbérileg Bogojevához csatolták; a németektől lakott új, vagy egyszerűen Karavukovának nevezett faluhoz pedig részben egy Kovácsevics nevű puszta tartozott. Az 1772-iki adóösszeírás szerint a mostani Karavukován 189 német család lakott, 32 iparossal, Bogojeván pedig 101 magyar család. A régibb Újkaravukova egészen elpusztúlt, s a bogojevai magyarok helyét a bogojevai alsó szőlők között Pusztafalunak nevezik. A helység pecsétje 1778-ból való. Az 1795–98. évi úrbéri szerződés szerint a község határában 37 5/8 szesszió volt 227 házzal. Azóta a helység szépen gyarapodott. 1785-ben épűlt 48Szent Mária tiszteletére szentelt temploma. 1870-ben űlte meg száz éves fennállásának emlékét. A község határa a védőtöltéssel ellátott Dunáig terjed s hozzátartozik a Kamaristye nevű vadászlak és a mellette levő Kolity nevű sziget is. Ez a Kamaristye a régi Kamarás nevét tartotta fenn, mely már 1390-ben említtetik, mint a Keresztúriak birtoka a Boldogasszonytelekkel (később Bogojeva) együtt. A határ kiterjedése 10,590 kat. hold. Ebből 2977 hold, leginkább erdő, a kir. kincstáré, 847 hold a réttársaságé és 801 hold a községé. Az 1900. évi népszámláláskor volt itt 3663 lélek 573 házban. Anyanyelv szerint 130 magyar, 3522 német. Vallás szerint 3643 róm. kath., 16 izr. A községben Kaszinóegylet Magyar kör, Róm. kath. olvasókör, Temetkezési egylet, Önsegélyző egyesület, Gazdakör, Önkéntes tüzoltóegylet, lövészegylet, munkás és ifjúsági egylet áll fenn. Van itt posta, távíró és vasúti állomás.

Bács. – A Szent Antal kápolna.

Bács. – A róm. kath. templom és az apácza-kolostor.

Bácsalmás. – Gróf Teleki Jánosné úrilaka.

Bácsalmás. – A róm. kath. templom.

Bácsalmás. – Az apácza-kolostor.

Bácsborsod. – A Latinovits-féle kastély.
Most Schumacher Frigyesné, szül. Lelbach Krisztináé.

Bácsborsod. – Latinovits Frigyes kastélya.

Bácsborsod. – A Latinovits-család sirkápolnája.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT