görgői és toporczi GÖRGEI (1848-IG GÖRGEY) ARTUR

Teljes szövegű keresés

görgői és toporczi GÖRGEI (1848-IG GÖRGEY) ARTUR
Toporc, Szepes m., 1818. jan. 30. G. György birtokos, megyei adószedő és Perczián Vilma fia. Magyar, evang. Tanulmányait a lőcsei és a késmárki gimnáziumban, valamint a tullni utásziskolán (1832-1836.) végzi. Kilépett főhadnagy (1833-1845. a 60. gyalogezredben, a nemesi testőrségnél és a 12. huszárezredben szolgált), később vegytant tanul a prágai egyetemen. 1848 tavaszán nagynénje birtokának felügyelője. 1848. márc. 20- felesége Aubouin, Adele (francia, meghalt Lőcse, 1900.), gyermektelen (később két gyermeke született).
1848. jún. 13- százados a Győrben alakuló 5. honvédzászlóaljnál. Július közepétől Bécsben, ill. Prágában a lőszergyártást tanulmányozza gr. Batthyány miniszterelnök megbízásából. Aug. 27. (szept. 1)- őrnagy, a Duna-Tisza közi kerületben alakuló és a szolnoki táborban összevonásra kerülő önkéntes nemzetőrcsapatok parancsnoka. Szept. 25- a Csepel-szigeten állomásozik csapataival, hogy a horvát sereg esetleges átkelési kísérletét a Dunán (s ezzel a főváros bekerítését) megakadályozza. Megerősíti és végrehajtatja a hadbíróság által hazaárulás vádjával halálra ítélt gróf Zichy Ödön (Eugen) feletti ítéletet. (Lórév, szept. 30.). Okt. 2. megbízzák a Jellačić Roth és Phillipović tábornokok vezette tartalék hadteste elleni hadműveletek vezetésével. Saját, valamint Perczel Mór erőivel (akinek menet közben alárendelik), illetve az Ozoránál összpontosított népfelkelés segítségével bekeríti, és fegyverletételre kényszeríti az említett 6 ezer főnyi hadtestet (Ozora, okt. 7.). Okt. 7 (1)- ezredes, dandárával csatlakozik a parndorfi táborban állomásozó Fel-dunai sereghez. A schwechati csatában (okt. 30.) a sereg hadközepének parancsnoka. Ezt követően kiadják okt. 11. kelt tábornoki (vezérőrnagyi) oklevelét (rangja okt. 15.- számít), és a sereg parancsnoka lesz (nov. 1.). A téli hadjárat első szakaszában (dec. 16 - 1849. jan. 4.), néhány kisebb összecsapást leszámítva, harc nélkül vonul vissza az osztrák határtól a fővárosig, a jelentős túlerőben levő császári fősereg támadása elől. A jan. 2-i pesti haditanács döntése értelmében jan. 5. feladja Pestet, hogy Felső-Magyarországra vonulva az ellenség főerőit (maga után csalogatva) eltérítse a Tiszántúl elleni támadástól. Útközben, Vácon, napiparancsot ad ki a győzelem hitében megrendült tisztikar együtttartása érdekében, melyben az önvédelmi harc jogosságát hangsúlyozza, és a politikai vezetés katonai kérdésekben hozott döntéseit bírálja (jan. 5.). Lipótvár előteréig, majd a bányavárosokig tartó hadmenetével leköti a császári seregek egy részét, annak támadása (jan. 19-24.) azonan kiszorítják a bányavárosokból. Hadtestével a kormány parancsára a Szepességen át, és branyiszkói áttörés (febr. 5.) eredményeként, Kassánál csatlakozik az időközben a Tisza mögött kialakított fősereghez. Ennek főparancsnoka, Dembiński altábornagy alárendeltségébe lépve részt vesz a Schlik-hadtest elleni hadműveletekben, majd a császári fősereggel vívott kápolnai ütközetben (febr. 27.) Vezető szerepet játszik a sereg bizalmát elvesztett Dembiński eltávolításában (Tiszafüred, márc. 3.). Az új fővezér, Vetter altábornagy megbetegedése következtében március végén ideiglenes jelleggel – de gyakorlatilag véglegesen – átveszi az 50 ezer főnyi Feldunai hadsereg vezényletét. Áprilisi hadjárata során hat csatában (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom) megveri a császári fősereget (ill. annak különböző részeit), s felmenti az ostromlott komáromi várat. Komáromból seregének zömével visszatérve beveszi a budai várat (máj. 4 - máj. 21,). Máj. 22. altábornaggyá nevezik ki és kitüntrtik a Magyar Katonai Érdemjel 1. osztályával tüi (a 2. osztályt már márc. 8. megkapta), de mindkettőt visszautasítja. Buda bevételét követően átveszi a hadügyminisztérium vezetését (a máj. 1-én alakult Szemere- kormányban ő lett a hadügyminiszter, júl. 5-i lemondatásáig). A hadsereg szervezetét illetően egy sor reformot léptet életbe. A távollétében folyó Vág menti támadó hadjárat első kudarcairól értesülve ismét átveszi a Feldunai sereg személyes vezetését (jún. 20.). A peredi csatában azonban vereséget szenved (jún. 21.).
Az orosz intervenciót követően a kormány tagjaival kibővített haditanács elfogadja haditervét, miszerint a honvédsereg főerőit Komáromnál vonják össze, a császári fősereg legyőzése érdekében (jún. 26.). Ez utóbbi támadása jún. 28. Győr feladására kényszeríti a magyar VII. hadtestet (az ütközetet magyar részről Görgei vezette), következményeként a kormány Görgei haditervét Dembiński tábornok elképzelésével (a főerők levonulása a Tisza-Maros szögébe) váltja fel. Az ennek végrehajtására utasított Görgei előbb fenntartásait hangoztatja, de végül hajlandó teljesíteni a parancsot. Komárom előterében levő csapatait júl. 2. Haynau megtámadja, a magyar sereg visszaveri a támadást, Görgei egy lovasroham élén súlyos fejsebet kap. Közben levelei fordított sorrendben érnek a kormányhoz (utoljára az új összpontosítás tervét ellenző), minek folytán Kossuth felmenti fővezéri beosztásából. A hadsereg tisztikarának kívánságára júl. 5. Kossuth ismét a sereg vezérévé nevezi ki, egyben a Komáromból történő azonnali elvonulásra utasítja. Ez csak a Haynauval vívott újabb csata (júl. 11.) után következik be. A Feldunai hadsereg Duna bal partján elvonuló három hadteste (kb. 30 ezer fő) Vácnál orosz csapatokba ütközik (júl. 15.), majd egy utóvéd ütközet (júl. 17.) után, az orosz fősereget megkerülve, Balassagyarmat, Rimaszombat és Losonc érintésével Miskolc körzetébe érkezik (júl. 23.). A Hernád, ill. a Sajó vonalán Görgei állást foglal, hogy az orosz fősereg lekötésével kedvező feltételt biztosítson a Perczel, ill. Dembiński vezetése alatt álló seregnek a Szeged felé közeledő Haynauval való megmérkőzéshez. Az orosz főerők Tiszafürednél megkezdett átkelése (júl. 27.) után Tokajon, Nyíregyházán és Nagyváradon át gyors menetben Aradnak tart, ahová seregével aug. 9-10. érkezik meg. (E vonulás közben Nagysándor I. hadteste Debrecennél csatába bonyolódik az oroszokkal és vereséget szenved.) Az aug. 9-ei temesvári vereség hírére Kossuth leköszön, a polgári és katonai hatalmat Görgeire ruházza (aug. 11.). A Haynau és Paszkievics, nálánál külön-külön is jóval erősebb hadserege közé ékelődött Görgei két nappal később Világosnál leteszi a fegyvert az oroszok előtt. (Az erről szóló döntést a sereg, valamint az ahhoz csatlakozott szervek és intézmények – köztük a hadügyminisztérium – tisztjeinek tanácskozása is támogatta, annak ismeretében, hogy az orosz hadvezetés csak feltétel nélküli kapitulációt volt hajlandó elfogadni.)
Miklós cár személyes kívánságára, Bécs eltekint Görgei felelősségre vonásától, Klagenfurtba internálják. Könyvet ír szabadságharc alatti szerepléséről: Mein Leben und Wirken in Ungarn in de Jahren 1848 und 1849 címmel (1-2. Band, Leipzig, 1852.), mely öccse, G. István fordításában 1911-ben, Katona Tamás bevezetővel és jegyzetekkel ellátott fordításában 1988- ban jelent meg magyarul. Az 1867-es kiegyezéskor hazatér. Mérnökként helyezkedik el, de a közhangulat elől, mely őt árulónak tekinti, hamarosan Visegrádon telepedik le és él visszavonultan haláláig. 1883- a kormánytól rendszeres támogatást, 1901- tábornoki nyugdíjat kap. † Budapest, 1916. máj. 21. (Szerepének, tetteinek megítélése a történettudományban mind a mai napig vitatott. Világosi fegyverletételét azonban ma már a tevékenységét különben negatívan megítélő szakemberek többsége sem tartja árulásnak).
Görgey Albert 120-127., id. Görgey István I-III., Uő: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig, Bp., 1916., Uő.: Görgey Arthur a száműzetésben, Bp., 1918., Uő.: 1848 júniusától-novemberéig – Okmánytár (1848. szept. 23. - 1949. okt. 16. (s.a.r., bevezető és jegyzetek: Katona Tamás, Bp., 1980.), Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története, 1-2., Bp., 1994. Pethő Sándor: Görgey Artur, é. és h. nélkül, KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 936-937.), XV. (ld. 912.), portré: Gracza György I. 319., Rózsa - Spira 266., Hadtört. Múz. Metszetgyűjt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT