Jób. 3

Teljes szövegű keresés

Jób. 3
Jób. 3.1
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá * az ő napját.
Jób. 3.2
És szóla Jób, és monda:
Jób. 3.3
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Jób. 3.4
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Jób. 3.5
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Jób. 3.6
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Jób. 3.7
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Jób. 3.8
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Jób. 3.9
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Jób. 3.10
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Jób. 3.11
Mért is nem haltam * meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Jób. 3.12
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Jób. 3.13
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
Jób. 3.14
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Jób. 3.15
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Jób. 3.16
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Jób. 3.17
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Jób. 3.18
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Jób. 3.19
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Jób. 3.20
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, * és életet a keseredett szivűeknek?
Jób. 3.21
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Jób. 3.22
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Jób. 3.23
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Jób. 3.24
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, * mint habok.
Jób. 3.25
Mert a mitől * remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Jób. 3.26
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT