Jób. 4

Teljes szövegű keresés

Jób. 4
Jób. 4.1
És felele a témáni Elifáz, és monda:
Jób. 4.2
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Jób. 4.3
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket * megerősítetted;
Jób. 4.4
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Jób. 4.5
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Jób. 4.6
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, * s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Jób. 4.7
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Jób. 4.8
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot * vetnek, ugyanazt aratnak.
Jób. 4.9
Az Istennek lehelletétől * elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Jób. 4.10
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Jób. 4.11
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Jób. 4.12
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Jób. 4.13
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Jób. 4.14
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Jób. 4.15
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Jób. 4.16
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Jób. 4.17
Vajjon a halandó igaz-é * Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Jób. 4.18
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Jób. 4.19
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Jób. 4.20
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Jób. 4.21
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é * meg, és pedig bölcsesség nélkül?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT