93. MÉG EGYSZER
93. MÉG EGYSZER
A közönség elfeledte, s könnyen elfeledhette, hogy valamikor verseket írt egy Ady Endre nevű poéta. Jó verseket, rossz verseket. Régen. A versek egyszerre csak nem kívántak élni. Eltemetkeztek. A szívben vagy hol. Már ott, ahol a versek születni szoktak. Három éve lesz, hogy még egyszer utoljára szívekhez kívánkoztak a jó és rossz versek. „Még egyszer” lett volna a kötet címe. Kevesen voltak kíváncsiak rá. Az Ady Endre nevű poéta elmúlt. Fölfalta az újságíró, a szerkesztő a publicista, amint tetszik. A versek azonban most hirtelen élni kívánnak újra. Nemcsak a kötelesség hívja őket, de a föltámadott poéta is. A „Még egyszer” című kötet pár nap múlva el fogja hagyni Láng József ismert nyomdáját. Akik annó dacumál e kötetre kíváncsiak voltak, bizony azoknak a névsorát nem bírom már összeállítani, habár kevesen is volnának. Kérem őket egyszerű levelezőlapon emlékeztessenek, hogy könyvemet megrendelték volt. Nem sok számban nyomatom ki bár a „Még egyszer”-t, de a régi előfizetési föltételek mellett megrendelhetik e lap szerkesztőségében azok is, kiket netán még e versek érdekelnek.
Nagyvárad, 1903. szept. 12.
Nagyváradi Napló 1903. szeptember 13.
Ady Endre
