94. EGY KÜLÖNÖS VENI SANCTE
94. EGY KÜLÖNÖS VENI SANCTE
Veni sancte volt tegnap a nagyváradi jogakadémián. Istentisztelet volt, majd ünnep a főiskola dísztermében. Az ünnep nívóját előre sejtettük. Bozóky igazgató úr s Persz tanár úr szerepeltek. Kérjük budapesti laptársainkat, ne emlékezzenek meg véletlenül ez ünnepről, mert esetleg külföldre kikerülhet újra egy adat a magyar tudománytalanságról, vaskalapos türelmetlenségről, katedrális ostobaságról. Persz úr ugyanis elzengett egy dalt, melyet röviden az impotencia elégiájának nevezhetnénk. Persz úrnak tudniillik nagyon fáj még mindig Somló Bódog. Fölolvasást tartott liberalizmus és etika címmel. Foglalkozott a liberalizmus keletkezésével és fejlődésével, tartalmával s lényegével, s azon következtetésre jutott, hogy az újabb liberalizmus letérítette a magyar tudományt arról az útról, melyen eddig praktikusan vagy ideálisan, de mindig díszére vált nemzetünknek. Az újabb materiális és szociális irány a múlt lerombolásában és az emberi méltóság lealacsonyításában kéjeleg (?), s a tudomány örve alatt akarják egyesek a kozmopolitikus hazaáruló tanokat (!) a tömegbe átvinni. Csekély vigasztalásra szolgál, hogy ez a tudomány sem eredetre, sem jellemre, sem érzelemre nem magyar, csak egyes strébereknek hangos fogzása. Hivatkozott hosszú tanári működésére, mely alatt mindig ideálja volt a magyar történelemnek, „a régi lomnak dicsőségét zengeni”, s melynek elismeréseül már rángatni kezdik alóla tanári székét, elve lévén az ifjú óriásoknak: pusztuljon a maradi öreg jöjjön helyébe az evolúció – a rombolás. Így beszélt Persz úr! Nem a Kinizsi Pál borozó társaság avató ünnepén, hanem egy főiskola nagy alkalmakor… Könyörgünk bizony mi: Veni sancte spiritus. Ha ugyan egy szentlélek elég volna bizonyos agyvelők megvilágításához.
Nagyváradi Napló 1903. szeptember 16.
