81. TAPASZTALATOK AZ ELBA PARTJÁN
81. TAPASZTALATOK AZ ELBA PARTJÁN
Talán az Elba partján árnyas fasorban sétálgat ez időben két szimpatikus, jeles nagyváradi férfiú. Pár nap óta Drezdában vannak már Nagyvárad podesztája és főmérnöke, Rimler Károly és Kőszeghy József, s az Elba partjáról bizonyosan hazagondolnak a Körös partjára, honnan tapasztalatok céljából jöttek el, s bizonyosan tapasztalatokkal térnek meg és egyben avval a nehéz bizonyossággal, hogy a Körös partján kevés lehetséges abból, ami az Elba partján természetes. És mégis örülünk, hogy Drezdában erősen szedi az impressziókat két alkalmas nagyváradi ember, és hogy éppen a podeszta és a főmérnök utaztak Drezdába. Rimler Károly a legszerencsésebb impresszionisták közül való, kinek nagy reagáló képessége van. És mindezek mellett nem a könnyen kísérletezés embere. Kőszeghy Józsefet ultramodernnek neveznők, ha ez a szó nem kapott volna újabban egy kis kompromittáló mellékjelentést is. Így mondjuk csak modernnek. Nem közönséges látókörű, idegesen munkás, ötletes, de erős alapokra építő férfiú. Szóval Rimler Károly nem csupán polgármester, s Kőszeghy József nem csupán főmérnök.
A drezdai kiállításról sokat olvastunk már. Rendkívül nagy koncepciójú, óriási értékű és jelentőségű kiállítás ez, szinte irányítójaként jelentkezik annak a fejlődésnek, mely majd a jövő városát fogja megteremteni, hol az utánunk következő boldogabb generáció fog nálunk sokkal boldogabban dolgozni és élni. De képet formálni az egész kiállításról csak azoknak a szerencséseknek lehet, kiknek erre pusztán tudomány-szomjúságból van idejük és pénzük. Nagyvárad város kiküldötteinek elsősorban olyan tapasztalatokat kell szerezniök, melyeket annyira amennyire lehet, idehaza értékesíthetnek. Néhány dolgot említünk itt fel. Tanulmányozzák elsősorban a német városi adminisztráció ügyét a nagyváradi kiküldöttek. E téren sok szükség volna az ott szerezhető tapasztalatokra. Rend, munkabeosztás, pontosság, gyorsaság. Ezeket illetőleg de sok tapasztalat is férne a magyar városokra, melyek olyan nehezen tudják elfeledtetni, hogy a magyar adminisztráció ősformája a deres és a pipaszó volt. Úgy olvassuk, hogy a szegényügy rendezése terén bámulatosan okos, nemes és tanulságos eredményeket tár fel a drezdai kiállítás. A magyar felfogást a pauperizmusról körülbelül az ingyen kenyérakciók jellemzik legjobban és legszomorúbban. Drezdában mindenáron munkát teremtenek és adnak. Harmadsorban kell szólnunk egy sokak előtt jelentéktelennek tetsző, de óriási kérdésről. Ezt a kérdést egyébként is aktuálissá tette mostanában egy szerencsétlen miniszteri rendelet. Vizsgálják meg a nagyváradi kiküldöttek a társadalom, a szűlők beleszólásának módját és mértékét a német gyermekek nevelésébe. Nyugaton tudják, hogy milyen nagy kérdés ez, hogy szinte minden kérdésnek az alapja. Angolországban óriási szerepük van az iskolaszékeknek s az iskolaszékekben a nőknek. A német viszonyokat nem ismerjük eléggé, de fejletteknek s tanulságosaknak hisszük. Milyen nagy dolog volna, ha e téren, a drezdai tanulságok segítségével Nagyváradról indulna meg egy alapos, korszakalkotó, gyönyörű reformmozgalom.
Sokat lehet Drezdában tanulni a városok gazdálkodását illetőleg. Hatalmas dolgokat olvasunk erről is. A német városok értenek a gazdálkodáshoz. Nálunk a bőrre megy a városok gazdálkodása. A polgárok bőrére, melyet állandóan nyúzunk s az állandóan piruló arcbőrre, mellyel a kormánynál állandóan kunyorálnunk muszáj. A német városok jövedelmi forrásokat találnak és nyitnak egyre.
Talán mondanunk sem kell nekünk, szegény körösparti lakóknak, hogy a városfejlesztés és rendezés terén mennyit lehet okulni az Elba partján. A német városok legerősebben mutatják a jövő városának a kialakulását. A jövő városa egészen más lesz, mint a mai. A jövő városába vissza fog térni a kiebrudalt természet. Nem raknak, szorítanak követ kőre. Terek, parkok, fás, hatalmas utcák lesznek a jövő város vonalai. A jövő városa nem fogja magában hordozni az emberi elcsenevészedés, degenerálódás és nyomorgás minden előidéző okát, mint a mai.
Csak előrángattunk itt egypár kérdést, melyeket nagyon égetőknek és fontosoknak tartunk. Annyira, hogy szóbahozásukra szinte csak ürügy volt a drezdai kiállítás. Még egész garmadát előrángathatnánk, az adórendszer ügyét, a városok szerepét a művészet népszerűsítésében stb. stb.
Az Elba partján az erő és az eredmény ül diadalt. Nálunk erő sincs. Hogy lenne eredmény? Bizonyos, hogy szomorúan látják a nagy kontrasztot Rimler Károly és Kőszeghy József. De azért hozzanak csak magukkal minél több tapasztalatot. Akármilyen kis reform is, jólesik idehaza. Nem vagyunk elkapatva sem a Duna, sem a Maros, sem a Körös partján…
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 9.
