82. DREZDA ÉS NAGYVÁRAD
82. DREZDA ÉS NAGYVÁRAD
– Beszélgetés Rimler Károllyal –
Itthon van a podeszta. Jókedvben és színben. Nem pihenésből jött pedig. Bámulatosan tudja ez az ember hajszolni magát. A kreuzeni csöndből egyenesen robogott Drezdába, mely maga az idegpusztító nagyszerűség ma. Szinte két héten át járt, figyelt, tanult és rögzített itt reggeltől estig. Társával, a főmérnökkel együtt. Biztosan rászolgált négy heti Kreuzenre újra, de jött haza, s tegnap reggel már ott izzadt az öreg városházán. Délután pedig beszélt velünk arról, amit hozott. Sok szóval, tűzzel, lelkesedéssel és keserűen mégis. Úgy van, ahogy a minap írtuk. A drezdai nagyszerűség elszomorító ám, ha e nagyszerűség képét például Nagyváradra vetítjük. De jegyezzünk le csak egy-két dolgot abból, amit a podeszta mondott.
*
A drezdai kiállítás egy hatalmas kultúrország erő-esszenciájának önérzetes, büszke csillogtatása. A német városok Németország erejének java, alapja, forrása. A drezdai kiállítás mindent összehordott, ami a fejlett városi életnek része. A múltból, a jelenből. De talán a jövendőből is. Mert maga a kiállítás megfestése Németország jövendő útjának.
– Megdöbbentő ez a nagy erő – mondja a podeszta –, ha magyar szemek nézik, s ha magyar emberek gondolkoznak rajta. Beérjük e biztos, pompás útján ezt a hatalmas erőt? Sok hitnek kell lenni az emberben, hogy csüggedten ne mondja: aligha…
*
A jövendőt jelenti a drezdai kiállítás. Miként mi írtuk volt, a jövendő városát látjuk meg benne, a nagyot, a bölcsen lakottat az emberi képességek és erők idegducát. Hiszen például külön kiállítása van a halottégetésnek, ami a jövendő zenéje még. Külön históriával, technikával, statisztikával és irodalommal. De nemcsak a halottégetésnek. Külön kiállítása van még az emberi szellem sok forró produkciójának, mely majd lehűlve s sziklaszilárdan ráül a mai berendezés romjaira…
*
Nagyvárad azért okulhat, sőt el is tanulhat egyet-mást a drezdai nagyszerűségből, a mi kis erőnkhöz, kis viszonyainkhoz illő egyet-mást. A podeszta és a főmérnök nagy memorandumot készítenek. E memorandum a drezdai anyagnak Nagyváradhoz szabása lesz. Jóakaratú, tudós szabás. Talán olyan, amely Nagyvárad és Drezda, illetve a német város nagy termetbeli különbségeit itt-ott sok bizalommal meg sem levőknek fogja mutatni. Helyes ez. Nagy bizalommal és nagy akarattal kell ám a kultúrformákat a magyar formákra szabni.
A villamos ügyekben lesz talán legbeszédesebb és legbiztatóbb ez a memorandum. Ez a rész majd nagyon sokra oktathat bennünket. A drezdai kiállításon mindegyik csoportnál s így a villamos csoportnál is az összes villamos műveket készítő gyárak kiállították gyártmányaikat. Rengeteg látni és követni való van itt. A csatornázás, a kövezés, a városrendezés, tűzoltás stb. anyagából lesz aztán sok a memorandumban. És magáról Drezdáról. Mesés város ez. Ideálisan alkotott. Parkok mindenütt. Művészi és praktikus építkezés. Csodálatos rend és tisztaság. Sokat mond például az a gyermekesnek látszó, de közvetlen és a hatást legjobban jellemző, hirtelen gondolat, hogy itt egy gyufaszálat sem szabad ledobni. Kikeféltek, ragyogók az aszfaltok… Tíz-húsz nap nem elég.
– Estefelé már csak vonszoltuk magunkat – beszéli a podeszta –, de valósággal átadják egymásnak a nézőt az érdekesebbnél érdekesebb csoportok. Egyik-egyik megfogja, s belemélyedést parancsol reá.
A drezdai nagyszerűséget talán egy esztendőn át tudná járni a modern szomjúságú, reagábilis lelkű ember.
*
…Drezda és Nagyvárad. Bizonyos szomorúsággal ejtette lejjebb az és után a hangját a podeszta. De aztán újra felragyogott a szeme.
– Meg fogunk csinálni sok mindent, amit lehet. Amit csak lehet…
…Üdvözölje bizalommal és szeretettel a podesztát mindenki. Mert ő bizalommal és szeretettel jött haza s állt a munkába…
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 15.
A. E.
