13. HARC A KUTYABŐRÉRT
13. HARC A KUTYABŐRÉRT
– A Bozóky család nemessége –
A világ demokratizálódik, sőt szociáldemokratizálódik. A kisded babonák, előítéletek foszlanak, oszladoznak. Magyarországon azonban nagyon erős vágy támadt visszasétálni pár száz esztendőt. A reakció egyre erősebb. A porosz junker-szellem inficiálta a feudális, kasztszerető nyavalyára különben is erősen inklináló magyar társadalmat.
Kicsi és nagy szimptomák bizonyítják nap mint nap ezt. Olyan állásban levő férfiak esnek ebbe a nyavalyába, kiktől világossághintést lenne jogunk várni.
Rákosi Jenő főrendiséget vállal, Zsögöd Benő Grosschmid és méltóságos udvari tanácsosságára büszke smokk lesz stb., stb. Most pedig Nagyváradon történt egy jeles bizonyító eset.
Az eset hőse nagyságos dr. Bozóky Alajos kir. tan. jogakadémiai igazgató. Ugyanaz, aki egyebek mellett a nagyváradi kir. jogakadémiából felekezeti kir. kat. jogakadémiát akar csinálni és csinál.
Dr. Bozóky Alajos írt egy pár használható tankönyvet, díszes munkás állást kapott, azután kir. tanácsosi címet is nyert, társadalmi becsüléshez és tisztességhez jutott. Egy egyszerű élet többet nem kívánhat. Legkevésbé kívánhat pedig e valamikhez egy nagy semmit. Már pedig világos fejű ember szemében a cím valóban a semminél is kevesebb. Pláne rettenetesen semmi az okleveles nemesség. Dr. Bozóky Alajos pedig kutyabőrt akar. Valósággal harcot folytat a nemességért s a nemességhez való teljesen értéktelen jussért.
Legutóbb dr. Bozóky Alajos kérelmet terjesztett elő a belügyminiszterhez, melyben a Bozóky család nemességének elismerését s a bozóki predikátum használásának a jogát kéri. A kérelemhez egy saját kézzel összeállított családfát, egy II. Lipót idejében élt Bozóky nevű ember ármálisát, – egy nagyváradi temetői sírfelirat másolatát, mely szerint „itt nyugszik nemes és nemzetes Bozóky Mihály” stb. mellékelt. Hivatkozik a kérelemben, hogy apja császári helytartósági írnok, tehát nemesember volt.
A belügyminiszter tegnap dr. Bozóky Alajos kérelmét a teljesítés megtagadásával küldötte vissza. Azt mondja a miniszter, hogy a nemességhez való jogot a kérelmező bizonyítani nem tudta. Bizonyítani kellene, hogy az ármálisos Bozóky őse a kérelmező Bozókynak. Bizonyítani kellene, hogy a kérelmező ősei hatvan évig visszamenőleg használták a nemesi címet. A sírfeliratot a miniszter bizonyítónak nem fogadta el. Azt sem tekinti bizonyítónak, hogy a kérelmező édesapja helytartósági tisztviselő volt, mert abban az időben a fogalmazói szakig már nem nemesek is viselhettek hivatalt. Végül levéltári bizonyítékokat is kér a miniszter.
Megvigasztaljuk dr. Bozóky Alajost. Senki sem becsüli ezután kevesebbre, mert a nemességet bizonyítani nem tudta. És megvigasztaljuk, hogy élnek emberek – ilyen e sorok írója is –, aki letagadja a predikátumát és a történelmi nemességhez való ősi jussát. Gondolkodó, világos fejű, munkás ember szemében már az is aggodalmat keltő, hogy esetleg föltehetik róla, hogy olyan csacsiságot, mint a grófi, bárói, nemesi cím stb. tart valamire. Lássák már a kir. – és nem kir. kat. – jogakadémián és környékén is, hogy van világosság, és a világ előre halad, ha az öreg Mommsen szerint két lépést előre s egyet hátra is tesz.
Nagyváradi Napló 1903. január 25.
