122. BOURBON HERCEG NAGYVÁRADON
122. BOURBON HERCEG NAGYVÁRADON
Hódolva üdvözöljük Nagyváradon Bourbon Alfonzó herceg ő fenségét, ezt az elegáns, érdekes urat, aki őséül vallja Martell Károly öccsét, jusst formál Európa legsugarasabb multú trónusához s most rajongója egy szentséges ideának, akár mint Mezőfi Vilmos s lakik a Rimanóczy szálló polgári szobájában, hol eleddig Szoyer Ilonka volt a legillusztrisabb lakó.
Nem vágódunk hasra sem a trónra áhítozó, sem a trónon pöffeszkedő urak előtt, bár nem ódázunk ellenük, mint Ábrányi Emil. Mégis megreszkettünk egy percre mi, két – egy kissé nihilista újságíró, – hogy beállítottunk hozzá, úgy, amint a munkánkból kikeltünk s beszéltünk vele, mint dr. Bartha Ferenc úrral; vele, aki II-ik Fülöp trónjáért pályázik, mely megcsinálta legelőkelőbb és leggyilkosabb művészetét a formáknak, a spanyol etikettet.
Daudet után olcsó dolog volna gúnyolódnunk a koronátlan uralkodón s olcsó demokratáskodással napirendre térnünk Bourbon Alfonzó nagyváradi látogatása fölött. De ez előtt a koronátlan úr előtt meghajlunk. Ez maga egész emberségében imponáló s csak megható. Bámulva nézzük ezt az embert, akit a maga nem közönséges intellektusa kiválaszt a maga fajtájából, aki több tud lenni, mint spanyol infáns: hivő és munkás ember, rajongó és apostol.
Bourbon Alfonzó herceg a világ mai beosztásában akár ki sem búvik a XII-ik századból. Úgynevezett vérbeli herceg, ma még középkort rendezhet be maga körül, föltéve, hogy londoni expedíciót nem tesz, mint az ifjú és bohó Braganza. De hajtókat bátran lövöldözhet, hiszen ez még a montenegrói Mirkó úrfinak is szabad. És Bourbon Alfonzó herceg fölcsap egy szentséges és szépséges idea rajongó lovagjává, szentlélek lovagjává, mint Heine mondta. Isten bocsáss: majdnem újságíróvá.
Nekem, neked s mindannyiunknak, ha a koponyánk jószabású, erőnkbe sem kerül, hogy intelligensek legyünk. De micsoda erőnek és világosságnak kellett megszállnia Bourbon Alfonzó herceget, hogy apostolává szegődjék egy nagy emberi ideának, hogy dolgozzék a világ összes millióiért, a minden ősök nélkül valókért, a haladás világszelleméért, mely a trónokkal is le fog valamikor számolni! Olcsó demokraták, sejtitek-e, micsoda nagy erő és nagy megvilágosodás kell ehhez?…
Bourbon Alfonzó herceg a párbaj ellen harcol, a lovagias barbárság ellen, amit Coudenhove gróf „der Minotaur der Ehre”-nek nevez. Tartalmat ad az életének. Hite és célja van. Ez az ember nagy ember. Annyival nagyobb, mert a maga nagyságáért egy világot s egy sok száz éves históriát tagad le minden szépségével és hazugságával együtt.
Mély hódolattal üdvözöljük Bourbon Alfonzó herceg őfenségét.
A királyi hercegek egymást érhetnék mitőlünk Nagyváradon. Talán meg se látnók őket. Bourbon herceget hódolva köszöntjük!…
Nagyváradi Napló 1902. november 4.
Ady Endre
