108. A TEMPERAMENTUMOK
108. A TEMPERAMENTUMOK
Az ördögnek van kedve Bartha Miklóst bántani. Mióta újra lovagias férfiú lett, azóta pláne nem. Elvégre avval, akinek Kóbor Tamás a beleiben gázolt, akit mi, nagyok és kicsinyek sokszor megrugdostunk s aki ezután becsület-ügyekben bíráskodik – mi történhetnék? Még vakmerőbbé válik. Pedig oh be vakmerő ez a Bartha Miklós!… Jezsuita lapjában most névtelen cikket olvasunk. Esküdni mernénk, hogy ő írta, vagy ő íratta. Valóban, nem csalódnak, kedves olvasók. A gazdáit védi Bartha Miklós. Károlyi Sándort és a többit. Hitvány ez a védelem. De hány naiv lelket mételyezett meg már a hitványságaival Bartha Miklós úr! Most Sándor Pálra haragszik. És a védelem végén megnyugtatja a „józan” zsidókat, hogy ő csak a mérges zsidókra haragszik, aztán így tesz pontot a védelemhez: „a Vázsonyi-féle temperamentumok föllépését éppen a felekezeti béke érdekében kárhoztatja ebben az országban mindenki”.
No hát ez már nagyon sok vakmerőség! Nem Bartha Miklós a főcsatlós a becsületbíró agyontaposott, összerugdalt ember, hanem a gazdái érdemelnek érte pofont. Hát nem kellenek ugye a Vázsonyi-féle temperamentumok? Hiszen tudtuk mi ezt. De hogy merték ilyen vakmerően kiíratni a lapjukban?…
Jó. Elmondjuk mi, milyen temperamentumokra van szükségük a Bartha Miklós gazdáinak. Sok-sok millió birkatemperamentumra legelőször is. Sok-sok millió parasztra, aki mind szeresse a száraz fekete kenyeret, a jó levegőjű falut és a túlvilági kárpótlást ígérő papot. És azután? Mágnásokra, buta mágnásokra, akik kártyázni, szeretkezni, inni s pöffeszkedni jól tudnak, de a finánciák tudományából századrészét sem a Károlyi Sándor gróf tudományának. Papokra, kik őrködnek a birkatemperamentumok birkasága érdekében, de tüzessé válik a temperamentumuk, mihelyst egy kis világosság fenyeget. Jámbor lateinerekre, kik meg vannak a sorsukkal elégedve. Iparosokra és kereskedőkre, kiknek több ambíciójuk nincs, mint hogy a Károlyi Sándorok birkáinak szükségletét fedezzék.
Ilyen temperamentumok kellenének a magyar oligarcháknak. Szeretnének néhány dominiumot csinálni ebből az országból. Kasznár-rendszert igen. De mennyire igazuk van Vázsonyi Vilmosnak és Sándor Pálnak!… Aztán, mert gyalázatosan sok a szabadság még mindig. Egyelőre szükség van a Bartha Miklósokra és a Buday Barnákra is. Egyelőre…
Csodálatos dolog, hogy ezek az emberek nem érzik, mint növekedik ellenük a gyűlölet. Nem érzik, hogy egy nagy-nagy sereg van már, melynek dühtől szorul ökölbe a keze, ha például a Károlyi Sándor gróf nevét csak hallja is. Hát nem számolnak ezek avval, hogy mi lehet ez egyre gyűlő gyűlöletből?
A temperamentumokról akarunk írni különben csupán. Az agrárius, antiszemita banda vakmerőségéről. De a jogos düh elragadta a tollunk. Pedig mi még békés temperamentumúak vagyunk. Vigyázzanak a Károly Sándorok és csatlósaik. Olyan idők járnak, hogy csudák is eshetnek. Mi, polgárok birkábbak vagyunk a birkáknál. Mi tűrjük a megnyúzatást békésen. De a sok millió birka proletárból vérengző vadakat csinálhatnak a Károlyi Sándorok. Néhány főúr vadászterületet akar ebből az országból. Vigyázzanak, mert ha így dolgoznak, a vadak fognak vadászni.
Ez a figyelmeztetés sohasem felesleges azoknak a temperamentumoknak, melyek azt hiszik, hogy Bartha Miklósokkal is le lehet csendesíteni a Vázsonyi-féle temperamentumokat.
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 26.
A. E.
