107. ANTISZEMITA ISKOLAIGAZGATÓ
107. ANTISZEMITA ISKOLAIGAZGATÓ
– Egy egylet feloszlatásának története –
A nagyváradi felső kereskedelmi iskola ifjúsága nemrégiben alakított az iskola kebelében egy humánus célú hasznos egyesületet, egy ifjúsági segélyegyletet.
Az egylet megalakult, megválasztotta tisztikarát és választmányát. Evvel aztán be is fejezte életét. Az iskola igazgatója, Kovács S. János dr. föloszlatta az ifjúsági egyesületet. E föloszlatás oka és története elég érdekes.
A nagyváradi felső kereskedelmi iskolának pár év óta Kovács S. János dr. az igazgatója. Az igazgató úr nem azok közül az emberek közül való, akik sok vizet zavarnak. Szimpla, alapjában jámbor, szerencsés körülmények között esetleg jóravaló ember is. Mégis e pár év alatt sikerült neki annyi antipátiát szerezni, amennyit nem szoktak olyan kicsi egyéniségek, mint amilyen ő.
Nyilván nem valami világos agyvelő a Kovács S. Jánosé, de például a nagyváradi és Bihar vármegyei társadalomnak akárhány szereplője békében ellehet és szerepelhet hasonló világosságú agyvelővel. Kovács S. Jánosnak az a baja, hogy sok benne a közlékenységre való hajlandóság s a bátorságnak az a fajtája, mely nem a nagyobb kaliberű és jószemű emberek erénye.
Még élénk emlékezetben lehet Kovács S. Jánosnak az a szerencsétlen szereplése, mikor a sajtó munkásairól mondott volt a Szigligeti-társaságban kritikát. Tudomásunk van például arról is, hogy Bozóky Alajos jogakadémiai igazgató sincs valami nagy véleménnyel a neki nagyon liberális sajtóról, de Bozóky már öreg ember s a nagyváradi jogakadémia hivatalos ápolóintézete a klerikalizmusnak. Ám Kovács S. Jánosnak még ez a két joga sincs meg a reakcionárius gondolkozáshoz és – szerepléshez.
A Szigligeti társaságbeli botlás nem utolsó és egyetlen volt. Követte ezt még egynéhány eset s valamennyi esettel harmonizált az igazgató úr egész társadalmi szereplése.
Most aztán igen súlyos esetet produkált Kovács S. János úr.
A felső kereskedelmi iskola tanulói ifjúsági segélyegyletet alakítottak. Egy délután megejtették a választásokat. A felső kereskedelmi iskola ifjúsága olyan érett és elfogulatlan, mintha nem Kovács S. János volna az igazgatója s így egészen véletlen műve, hogy az egylet tisztviselőivé mind zsidó vallásúakat választottak, ámbár a választmányban viszont két vagy három keresztyén ifjúnak hely jutott. Dehogy is volt ebben egy csöppnyi szándékosság. Ez egészen természetes. Az iskola ifjúsága majdnem teljesen zsidó vallású. Alig tíz-tizenkét keresztyén tanuló van, a kereskedelmisták között. Ha valaki okvetlenül felekezeteskedik, akkor is megkapja e választásban a maga szája íze szerint való arányt.
Nem így gondolkozott Kovács S. János. Beállított másnap az osztályokba rettenetes dühvel:
– Így csinálják maguk az antiszemitizmust. Ne csodálkozzanak, hogy szaporodnak az antiszemiták. Nem tűrök meg tisztán zsidó tisztikart. Vegyék tudomásul, hogy az egyletet föloszlatom!…
És föloszlatta. Így történt. Kijelentjük, hogy tanárok és tanítványok között afférok tárgyalására nem szoktunk teret adni. De ez az eset egészen más szabású és nagyon súlyos. Kijelentjük azt is, hogy ezt a dolgot hiába is próbálja letagadni Kovács S. János, mert különben kénytelenek lennénk ellene saját növendékeit tanúkul fölhívni.
A nagyváradi kereskedelmi csarnok nagy áldozatokkal tartja fent a felső kereskedelmi iskolát. Ítélkezni nem akarunk az ügyben. Ítélkezzék s bizonyára szigorúan fog a csarnok.
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 20.
