354. HÉTRŐL HÉTRE
354. HÉTRŐL HÉTRE
Mi, akik a napok krónikáit írjuk, virrasztók voltunk mostanában. A halálra kellett lesnünk, mely megkörnyékezte az élet egypár nagyságát. Egy öregasszonyt el is vitt magával. Viktoria reginának hívták idelent. Hatalmas világbirodalom koronáját viselte, s meghalt akkor, mikor talán a világ második átalakulását láthatta volna meg. Egy átalakulást látott már ugyanis. A nagy angol birodalom katonái pedig a világ minden táján készítik a világ transzformálását. Még eddig csak egy nótát változtattak meg. God save the Queen helyett God save the Kinget énekelnek…
*
Hála a sorsnak, már nem kell tovább virrasztanunk a király öreg katonájának ágya mellett. De haldoklik a busetói hattyú, az öreg Verdi, s Böcklint talán ő követi leghamarabb a Parnasszus tiszta halhatatlanjai közé… tulajdonképpen virrasztás ez az egész élet. Mert a halál folyvást lesben áll. Az élet lángját csak legutoljára oltja ki.
Előbb az ornamentumokat tördeli le. Az ifjúságot először a maga édes, bolond álmaival. A hitet aztán s az akaratot. Kirántja a büszkén topogó láb alól a polcot. Kiöli az erőt is végre. Csak ezután szakasztódik vége mindennek. Kialudván a láng…
*
Heliodorus mesternek a Görög rabszolgában könnyű dolga van. Csigabigákká ugyan ő sem tudja változtatni az embereket, de igen aktuális és igen rossz vicceket gyárthat a kamarai választásokról.
Érdekes dolog s régi, horáci igazság, hogy a dolgok sohsem olyan nagyok, mint amilyeneknek a tömegek látják. A nil admirari igazsága ez. Ami még vasárnap és hétfőn ezreket hozott lázba, szerdán este néhány kétes értékű vicc a színpadon Heliodoros szájából.
Nagy események nincsenek tehát. Mostanában pláne a napi értékű események is ritkák. Ha ez így megy, a krónikás becsukhatja a boltját. Ami történik, elújságolják Heliodoruszék a színpadon…
*
Szerencsére, hogy ezen a nagy színpadon kívül apró színpadok is vannak.
A színpad eseményei pótolták mostanában az igazi eseményeket. Egy szép, fiatal lány hozott életet a nagyváradi színházba.
Hiába, szépség és fiatalság az igazi élet.
Ámon Margit kisasszony megérdemli, hogy szerepléséről őszintén írjunk. Hogy tisztázzunk egy nagyon kellemetlen félreértést. Bizonyos oldalról úgy szerették volna feltüntetni a dolgot, mintha szükség volna arra, hogy Ámon kisasszonynak pártot szervezzenek. Hát ez nagy kicsinylése a kisasszony tehetségeinek, s merő abszurdum. A kisasszony nem olyan középszerűség, hogy csak egy szervezett gárda menthesse meg. De másfelől – hogy színházi nyelven szóljunk – nincs is, akit ellene ki lehetne játszani. A kis Forrai Ferike elmegy. Székely Irén hors concours. Egy szubrett énekesnőre pedig okvetlenül szükség van. Ha ez Ámon Margit lesz, tekintettel a szubretténekesnők nagy hiányára, helyes. De ha még ehhez Ámon Margit egy kis zajt is hoz, hát még helyesebb: Vederemo…
Szabadság 1901. január 27.
