355. BOCCACCIO
355. BOCCACCIO
Annyira félünk bármi téren is a reakció vádjától, hogy bár a mai ünnepi előadás szinte provokálja a feljajdulást az angol operettek ellen, nem tesszük. A postás fiú Magyar színházi bemutatója úgyis azt igazolta, hogy a divatos angol operettnek éppen úgy ki kellett szorítania a régit, mint a selyem alsószoknyának a krinolint. És ha nálunk az új operettek nem aratnak teljes sikert, annak oka egyszerűen az, hogy rossz előadásban kerülnek színre. És ha mindezekbe bele is törődünk, ne legyen hibánk az, hogy ma ünnepeltünk. Már mi csak ilyenek vagyunk. Megfürdik lelkünk, szívünk Suppé csodaszép melódiáiban, s nem vetjük meg Zell és Genée naivan konstruált, csintalan szövegét. Hiszen tudjuk, hogy az ő mesterük Boccaccio volt. Boccaccio, a sok száz éve porladó Boccaccio mester, kihez hasonló elbeszélő Maupassant-on kívül azóta sem termett. De másért sem. Soha két kor nem hasonlított egymáshoz, mint a Boccaccióé s a mienk. „Boldogságos szűz anyám”, szörnyűködnék a jámbor Lambertuccio ezen a mondáson.
Ám így van, így. Mikor dühöng a templombajárás, akkor a hordók Pietrókkal telvék, s hamis asszonykák udvarlói nyolc alakot öltenek… Igen. Hát a mai este ünnepi este volt. Az első előadás óta nem volt ilyen nagy közönsége a színháznak. A rendkívül érdekes repríz, Ámon kisasszony utolsó vendégfellépése s Forrai Ferike viszontlátása egyforma vonzerő volt. Az előadás sem rontott mit sem az ünnepi hangulaton. A Pintér zseniális rendező talentuma egész sikert csinált. Ámon Margitot, a búcsúzó vendéget, virágzápor fogadta, sok csokor és ezüst babérkoszorú. Nagyon ügyes, nagyon kedves volt. Ma este talán legügyesebb és legkedvesebb. Kivált a második felvonásban tetszett. De hangjának fogyatékosságai is ma tűntek ki legjobban, Forrai Ferike mellett, kit tüntetőleg tapsolt egész este a közönség. Csak most tudjuk, hogy mit fogunk veszíteni ebben az édes hangú kis szubrettben. Édes, poétikus Fiamettájánál alig láttunk bájosabb alakítást. Pintér ma felülmúlta önmagát mint rendező s mint előadó is. A zseniális Nyárai ma is zseniális volt. Kupléival alig tudott eltelni a közönség. Székely Anna csodálatos módon nem volt diszponálva. Erdei Berta, Lányi Edit, Gáthy Kálmán, Szilágyi Dezső, Perényi József, Füredi, Bognár nagyon jók voltak. A férfikar jeles vizsgát tett.
A zenekar is megküzdött úgy-ahogy feladatával. Általában pedig szép volt az este. – Szép és ünnepi.
Szabadság 1901. január 27.
