353. A KIS SZÖKEVÉNY
353. A KIS SZÖKEVÉNY
A filozófus néző a mai előadáson többek között egy nagyon érdekes megfigyelést tehetett. Azt tudniillik, hogy ebben a szezonban talán ma lehetett először észrevenni azt a bizonyos lázat, mely a színpadról táplálkozik ugyan, de nem a szemeink előtt lefolytakból. A primadonnalázat értjük, mely egy pillantás alatt idegessé tette a nézőteret, villamossá a levegőt.
Ha a budapesti operettszínházak mértékét vesszük: Ámon Margit igazi primadonna. Két este alatt barátokat és ellenségeket szerzett. A pártok színházi csatája a primadonnaláznak legelső szimptómája.
Ma pedig már voltak csaták és tüntetések. Zivataros tapsokba pisszegések sivítottak. – Lányi Edit tapsokat kapott olyan énekszámokért, amiket máskor észre sem vettek. Egy kis ideges tábor pedig tüntetőleg a statiszta szereplőket is tapsolta. Volt hát taps és zaj elég. Ámon Margit tagadhatatlanul életet hozott. Ami Vinnifredjét illeti, nagyon bájos kis szökevény volt. Ám túlságosan érett, túlságosan merész zárdanövendék. Pedig ennek a Nebántsvirág szerepnek az a kedvessége, ha pajkosságait csaknem túlzó ártatlan naivság tárja elénk. Hiába, bajos a népszínházi stílustól elszokni és a pillanatnyi hatás ingerétől.
Egyébként jókedvvel táncolt, játszott Ámon Margit ma is. De énekszámai ma is kénytelenítettek a reminiszcenciákra. A piruló kupléban csak egy kéjes sóhaj hatott, a duettben pedig egy tucat csattanó csók. De sikerült és kedves volt az induló és még egypár kisebb szám. Virágot ma is kapott, talán vasfüggönyt is kap, ha nálunk elővigyázatból ki nem hagyták volna az új színházból. Szóval a külső siker a tegnapinál is nagyobb volt. De a szokottnál és megérdemeltnél jobban tapsolták Lányi Editet is. Szohner Olga szobacicus dalára is kétszer volt kíváncsi a közönség. Pedig a kis naiva mindjárt az elején elfáradt. Szilágyi Dezső, Gáthy, Erdélyi, Bérczi, P. Tóvári Anna is sok tapsot kaptak. Valamint Bércziné a szép táncokért.
Szabadság 1901. január 25.
