324. THURY ZOLTÁN NAGYVÁRADON
324. THURY ZOLTÁN NAGYVÁRADON
A Katonák megérdemelt, nagy sikere arra bírta a darab szerzőjét, hogy az ismételt meghívásoknak eleget tegyen, s lejöjjön darabja második előadására.
A délutáni személyvonattal érkezett Thury. Az állomásnál Fehér Dezső, Biró Lajos, Ady Endre, Mayer Emil, Könyves Jenő és Szarvasi Sándor fogadták.
Az esti előadásra már délután kapkodták a jegyeket. A színházat előkelő, ünnepiesen öltözött közönség töltötte meg.
Minden szem a szerzőt kereste, aki egy földszinti páholyban ült. Az előadás még talán az elsőnél is befejezettebb és sikerültebb volt. Az előadókat lelkesítette, ambicionálta a szerző jelenléte. A művészien megjátszott, hatásos befejezésű első felvonás után egyszerre kitört a tapsvihar. A szerző nevét kiáltotta minden hang, s mikor az előadóktól közrefogva Thury a függöny elé lépett, páratlan ováció, tüntető taps fogadta. A zenekarból pompás babérkoszorút nyújtottak fel, széles selyemszalaggal. Aztán vége-hossza nem volt a kihívásoknak. A második felvonás nagy jelenete már a nyílt színen a múltkorinál is nagyobb tetszést provokált. Szarvasi Sándort, Marjai kitűnő alakítóját vagy ötször hívták ki. Maga Thury sietett a színpadra gratulálni Szarvasinak.
A második felvonás után még zajosabb tetszés, újabb kihívások. Egész estén ünnepelték a szerzőt, aki az előadás végén meghatva köszönte meg az előadó hölgyeknek és uraknak a darab fényes sikerre juttatását.
Mint jeleztük, az előadás kitűnő, határozottan művészi volt. Ez a mai siker sokáig emlékezetes lesz a Szigligeti Színházban. Somogyi valóban büszke lehet érte drámai társulatára.
Nem is tudjuk, kiről szóljunk több dicsérettel. Egyformán megérdemlik az összes szereplők. Erdélyiné, Szarvasi, Könyves, Bognár és Peterdi lehetnek tán legtöbb joggal büszkék a mai estre, mely különben sokat beszélő dicséret a nagyváradi előkelő ízlésű, intelligens közönségre is.
Thury tiszteletére a „Fekete Sas” különtermében szépen sikerült bankettet rendeztek.
Szabadság 1900. november 30.
