323. THURY ZOLTÁN
323. THURY ZOLTÁN
Thury Zoltánról írván: dicséret mondassék ennek a nemes, intelligens nagyváradi közönségnek, hogy lejöhetett ide közénk ez az igénytelen külsejű, szemüveget hordó, zárkózott, szinte félénk ember, akinél alig van tartalmasabb, s alig van szerényebb alakja a mi fajtánknak: a krónikázva gondolkodó és gondolkodva krónikázó író-hírlapíró fajtának.
Szinte érthetetlen előttünk ez az ember. Nem tudjuk belegondolni a főváros egészségtelen levegőjébe, durva lármájába, virgonc, élni siető, üres fejű alakjai közé.
Úgy gondoljuk, hogy ő valami elrejtett csendes helyről nézegeti a lármás világot, s ahogy meg-megtelik a szíve, feje nagy keserű igazságokkal: leül és – ír.
Mert filozofáló eszű, meleg szívű, derék igaz íróember Thury Zoltán. Talán az igazság imádása tartja abban a világban, amelyben él. Bántja a lárma, a sok nyegleség, a sok üresség, a sok gonoszság, de mégsem keresi fel azt a kis zugot, ahol kibékülve, kimenekülve szemlélődhetnék, s ahol írhatna még többet, írhatna a Thury-írásokra szomjas sok-sok embernek. Fél, hogy ott nem látna egészen tisztán. Fél, hogy kevesebb próféciát szólhatna. Fél, hogy elvonulva nem tudna igaz lenni. Ő pedig a nagy súlyos igazságok hivatott szószólója, mestere.
De nem adja át azért magát környezetének. Az ő nagy individiuma [!] érintetlen abban az olcsó dicsőségért, drága kenyérért csatározó világban, amelyben él.
Csak így érthetjük meg, hogy Thury Zoltán ma már – Thury Zoltán… Eldobva magától minden könnyű formát, büszke elvonultságában, nem értve, nem akarva érteni a stréberkedés divatos művészetét, s nem kérve a kollegialitás gyengén tápláló morzsáit: magától, magában lett az, ami…
Az ilyen példák gyógyíthatják meg a szkeptikusokat. Az ilyen sikernek tapsolhat minden becsületes ember. Az ilyen érdem előtt emelünk mi is örömmel, lelkesen kalapot…
Thury Zoltánt pedig szeretettel ünnepeljük köztünk. Ünnepi tószt helyett azonban – úgy gondoljuk – jobban veszi, ha mi itt kívánjuk őszinte szavakban neki az erőt. Sok-sok erőt, mert ha valaha szükség volt a Thury Zoltánokra: ma van…
Az ő súlyos igazságai talán gyógyítani fognak. Gyógyítsanak is!…
De azt a kis tuszkulánumot mégiscsak óhajtjuk neki. Ott talán még többet s még jobban látna. S milyen nagy-nagy dolog volna az, ha Thury Zoltánt többször hallanók!…
Szabadság 1900. november 30.
ae.
