320. HÉTRŐL HÉTRE
320. HÉTRŐL HÉTRE
Valami olyan elzárkózásféle jellemzi a csúnya novembervéget. Mintha az embereknek minden gondjuk az volna, hogy a fagyos hidegség ellen védekezzenek. Ez az elzárkózás éppenséggel csak külső. Mihelyt a zug melegségét érezzük, nagyon is hajlandók az emberek a barátkozásra.
A melegségnek ezt a hatását meg lehet érezni ám. Észre lehet venni. Szinte ki lehet számítani.
Kint az utcán csupa ridegség. Beburkoltan sietnek a járókelők. A fényes esti korzóknak végük. Az emberek itt kint nem is keresik egymást. Az aszfaltbetyárság kényszervakációt tart. Az aszfaltbetyárságnak is megvan a maga romantikája. S ez a romantika ilyenkor foszlik szét. Az aszfaltbetyár magába száll, s várja a zsúri meghívókat. A tél az önzetlenebb, a derűsebb, a naivabb és kedélyesebb hangulatoké.
Bent örömest barátkoznak az emberek. A fehér, a márvány, no meg a zöld asztalok mellett. Ott tudniillik, ahol a kártyaasztalokat zöld posztó fedi. A Mülleráj, a kioszk s a Royal népes és derűs. A színház közönsége sem olyan már, mint eddig. A novembervég összehozza az embereket, határozottan kedvesebbekké teszi.
*
Hangversenyek, mulatságok, bálok készülődnek. Kubelikhez, a cseh csodaművészhez azonban aligha lesz szerencsénk. Hacsak a belügyminiszter másként nem határoz.
Rimler főkapitánynak engedélyt megtagadó határozatát ezúttal osztani tudjuk.
Ezen megint viccelhetnek kedélyes pesti laptársaink. Ők nem ismerik a mai nehéz helyzetünket.
A mi szép új színházunknak estéről estére majdnem ugyanaz a közönsége van. Ezt a közönséget elhódítani, elvonni majdnem egy a nagyváradi színház tönkretevésével.
Az Uránia példája is azt bizonyítja.
– Könnyelműség volt azoknak a hitvány vetítéseknek helyet adni. Hiszen tegnap este, a szezon legjobb előadásán sem volt valami nagy közönség. Ebben pedig része van az Urániának!…
*
Egészen más volna, ha Kubeliket, aki tagadhatatlanul egyik legérdekesebb művészegyénisége a jelennek, nem hallotta volna még a nagyváradi közönség. De így a múlt téli hangverseny után ez már igazán csak a művész impresszáriójának pénzzsebelési kísérlete.
*
A képkiállítás sikerét most ismerték meg teljesen. És most még büszkébbek lehetünk a sikerre. Még büszkébb lehet főként Radó Ignác dr., akié a siker érdemének jó nagy része.
Amelyik napon a mi kiállításunkat bezárták, nyílt meg a debreceni képtárlat. A megnyitáson Radó dr. is jelen volt. De rajta kívül mi is saját tapasztalatunk után tehetünk bizonyságot. A debreceni képtárlat másfélszáz képe közt alig van húsz elfogadható, értékes alkotás. Persze, ha mind ilyen volna, sűrűn látogatnák a debreceni civisek. – A képtárlat termei üresek. Pár nap múlva ott is zárul a kiállítás, mégpedig – előreláthatólag – deficittel… Hát ilyen nagy a különbség mi pakfonváros és a zsíros-gazdag Debrecen között…
*
Szándékosan hallgatunk a szatmári fekete napról. Szándékosan beszélünk derűsebb dolgokról. – Nem érdemeljük meg magunktól, hogy önmagunknak kellemetlenkedjünk. Annyi kellemes és derűs dolog van még a világon.
Milyen boldogság például azokkal a szép és kedves nőkkel foglalkozni, akik a mi kedélyünk elvarázsolására vannak hivatva. A színésznőket értjük, akik közt szépségversenyt tart most a furfangos Szűts Dezső.
Persze tömérdek a szavazó. Az elsőség naponként változik. Talán nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy eddig B. Horváth Irma, P. Szép Olga és Lányi Edit kapták a legtöbb szavazatot… Miért azt keresni, ki a legszebb, mikor mindnyájan azok?…
Szabadság 1900. november 25.
