319. EGY HYMENHÍRRŐL
319. EGY HYMENHÍRRŐL
– Levél a szerkesztőhöz –
Kedves Szerkesztőm,
Én ugyan megjártam. Olyan helyről ért a támadás, ahonnan éppenséggel nem vártam, a te részedről ugyanis, akinek a barátságával dicsekszem, s aki elég jól ismeri az én vélekedéseimet egynémely dologról.
Ám nem is volt az támadás. Csak amolyan kázus, mint a csizmadiáé, akit Bérczy alakított méltóságosan és vasárnap délután, úgy tett a te kedves, szellemes lapod is. Bevezetett egy fényes tündérpalotába, így szólván: az úr nem csizmadia, azazhogy pártiképtelen poéta – hanem báró, azazhogy férjjelölt, sőt vőlegény.
Mai lapodban tetted ezt a csodát. Álmélkodva leltem meg a nevemet egy éppen olyan bájos, mint amilyen okos hölgyismerősöm neve mellett, s ezt a két nevet egy újdonság keretében e nem keveset hirdető cím kapcsolta össze: Hymen. Más szavakkal vőlegénnyé tettél, kedves szerkesztőm.
Hisz én szívesen elviselném ezt a csapást, passzióval fogadnám a gratulációkat, s ha ez a hymenhír való volna – igen boldognak érezném magam. De sajnos nem igaz. Kérlek a hölgy érdekében a hírt megcáfolni, nehéz szívvel cáfolom meg, de hát a méltóságos csizmadia is boldog volt egynapos báróságában. És még valamit. Én hiszem, hogy a házassághír is olyan varázsú, mint a halálhír. Akinek házasuló hírét költik, nem lesz férj soha. És ez igen boldog hit egy olyan magamfajta kelletlen és kedvetlen embernek.
Tisztelő barátod
Színházi Újság 1900. november 24.
Ady Endre
