1945. február 7. szerda
1945. február 7. szerda
(Időjárás: plusz nyolc Celsius-fok, napos, néhol gyengén felhős; a burkolatlan utak feláztak és nehezen járhatók, a burkolt útvonalak állapota javult, bár helyenként eljegesedtek.)
(Időjárás: plusz nyolc Celsius-fok, napos, néhol gyengén felhős; a burkolatlan utak feláztak és nehezen járhatók, a burkolt útvonalak állapota javult, bár helyenként eljegesedtek.)
Reggelre a magyar 3. hadsereg arcvonalán végképp megszűnt a nyugalom. Mezőkomáromtól északnyugatra a szovjetek helyi betörést értek el, de egy magyar ellenlökés visszaszorította őket. A szovjet csapatoknak Kálozra is sikerült újra betörniük. A támadók előretörésük során az innen északra fekvő Belmajort is elfoglalták.
Napközben a szovjetek a Sió-csatorna mentén is támadásba lendültek. Század és zászlóalj erejű előretöréseik Siómaroson tovább mélyítették a betörést, Mezőkomárom és Dég körzetében pedig újabb betöréseket értek el.
Lajoskomárom környékén a már idézett Szabó hadnagy alakulata, az 1. gyalogezred 9. százada is nehéz helyzetbe került:
391„Február 7-én reggel egy összekötő járőr jelentette, hogy a 8. század eltűnt! Védőállásaikat elhagyták és a nyomokból ítélve, átmentek az oroszokhoz. Mélységes felháborodást váltott ki ez a gyalázatos tett. Egy kb. 2 km-es hézag támadt a balszárnyunkon. Ezen kívül az ellenség tisztában lett az erőviszonyokkal, ami végzetes volt számunkra. […]
Két szakaszom támpontszerű védelembe ment a hézag mögött azzal a parancscsal, hogy nagyobb erejű orosz támadás esetében halogató harccal vonuljon vissza a falu széléig, ahol újra egyesül a század többi részével, ami az állásaiban maradt 7. század mögött volt tartalékban.
Az oroszok bevárták a sötétedést, amikor heves aknavető-tűzzel lekötötték a 7. századot és először kisebb, majd később nagyobb egységekkel feltűntek a hézagban. Ekkor már valahonnan egy német alakulat143 – talán századnyi – páncélozott nyitott rajkocsijaikon [lövészpáncélosokon – Sz.N.] száguldozott a havas mezőn, villámgéppuskákkal144 pásztázva a terepet. Lőttek, ahol mozgást láttak, így a 7. század mögé kerülve, olykor őket is. Nem sok kellett ezeknek az idegeikben megviselt embereknek. Pánikba esett rajok egymás után hagyták el helyeiket és futottak visszafelé a sötétben. Századparancsnokuk eltűnt! Mi türelmetlenül vártuk a hézag-védő két szakaszt, de helyettük vegyes csoportok tűntek fel – most már németek is – elhagyva sérült járműveiket.
143 Bizonyára a német 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának részeiről van szó, amelyek a Pape-csoport alárendeltségében harcoltak.
144 A magyar katonák nagy tűzgyorsasága miatt így nevezték az 7,92 mm-es MG–42 típusú általános célú géppuskát.
A pánik ragályos volt! Ez nekünk is elég volt. Egységesen ugyan, de mi is velük tartottunk. A falu túlsó határában német tüzérség állta el az utunkat. Nagy megkönnyebbüléssel egyesültünk a másik két szakasszal.”145
145 Egy talpalattnyi csatatér 5. o.
A Nagyhörcsökpusztától nyugatra védekező biztosító erőket a szovjetek a Dég – Káloz közötti út vonalára vetették vissza.
A reggeli órákban Káloz és Csősz között a szovjet 68. gárda-lövészhadosztály erői mintegy 12 kilométer szélességben átkeltek a Sárvíz- és Malom-csatornákon, és azok nyugati partján hídfőt létesítettek.
Káloztól délre és északra ezred erejű szovjet kötelék kelt át a Malom-csatornán és páncélosok támogatásával bekerítette Kálozt. A települést védők a kapott parancs alapján átverekedték magukat északnyugat felé.
Délután a szovjetek zászlóaljnyi erővel betörtek Nagylángra. Soponyára ezred erejű kötelékkel hatoltak be. Innen csapataik Csősz déli pereméig törtek 392előre, de a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja a 23. páncéloshadosztály részeivel közösen délkeleti irányban visszavetette őket.146
146 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213966. felvétel), Tagesmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213968. felvétel), valamint Veress D. 189. o.
A III. páncéloshadtest 23. páncéloshadosztályának jobbszárnyán február 7-ére virradó éjjel szovjet betörést reteszeltek el.
Napközben a hadosztály arcvonalát több szovjet támadás is érte. A kialakult három betörést a németek ellenlökésekkel felszámolták. A harcok során három szovjet harckocsit, két önjáró löveget és öt páncéltörő ágyút semmisítettek meg. A küzdelem súlyát ezúttal a 128. páncélvadászosztály Jagdpanzer IV vadászpáncélosai viselték, amelyek közvetlenül a főharcvonal mögött biztosítottak, s veszély esetén gyorsan bevethető mozgó páncéltörő tartalékot képeztek.
A Malom-csatornán átkelt és Csőszre betört szovjet alakulatok ellen a hadosztály harccsoportot állított össze, amelyet Tiedemann őrnagy, a 128. páncélvadászosztály parancsnoka és törzse vezetett. A harccsoport a páncélvadászosztályon kívül a 23. páncélosezred négy Panther harckocsijából, a 23/3. páncélos-felderítőszázad lövészpáncélosaiból, a 351. lángszórós páncélosszázad két Panzer III(Fl.) lángszórós harckocsijából, egy magyar sorozatvető-ütegből és egy 21 cm-es mozsárütegből állt. A 25. honvéd gyaloghadosztály környéken harcoló kötelékeit a harccsoport alárendeltségébe utalták.
A harccsoport ellenlökése Csősztől Soponyáig tört előre, de elegendő gyalogság hiányában a terepszakaszt nem tudta megtisztítani a szovjet kötelékektől.147
147 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213966. felvétel), Tagesmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213968. felvétel), HL KSZV-napló 5209. fólió, valamint 23. Pz. Div. 480. o.
A szovjetek a 23. páncéloshadosztály arcvonalán német jelentések szerint mintegy 180 halottat, négy foglyot és három páncéltörő ágyút veszítettek. A németek vesztesége összesen hét fő volt.148
148 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 8. 2. 1945 (629. tekercs 7 213980. felvétel).
A 3. páncéloshadosztály egyelőre nem tudta megszállni a Margit-állás számára kijelölt szakaszát, mert az állások az utóbbi napok olvadása miatt nagyrészt víz alatt álltak. Emiatt a hadosztály csapatai továbbra is a Seregélyestől nyugatra elterülő magaslatokon tartották az arcvonalat.149
149 3. Pz. Div. 463. o.
393Az 5. SS-páncéloshadosztály legyengült csapatai a tartalékból bevetett 1. páncéloshadosztály harccsoportjaival közösen reggel 08.00 órakor támadást indítottak a Margit-állásba Seregélyestől északnyugatra betört szovjet csapatok felszámolása céljából. A hajnali 02.00 órától Fövenypusztánál gyülekező 1. páncéloshadosztály balszárny-harccsoportjának a 3. páncéloshadosztály részeit is alárendelték. A támadást a 73. páncélos-tüzérezred ütegei is támogatták.
Az 1. páncéloshadosztály balszárnyán harcoló 113/I. páncélgránátos-zászlóalj az I/1. páncélososztály Panthereivel és az 509. nehézpáncélos-osztály 16 Tiger B nehézharckocsijával visszafoglalta Börgöndöt, ahol szovjet páncélosokba ütköztek. A páncélozott harccsoport később déli irányban támadott tovább, hogy birtokba vegye a 130-as magaslatot. A magaslat körül délután még 12 szovjet páncélos védekezett.
Az 1. páncélgránátos-ezred századai a 24/I. páncélososztály négy harckocsijával, Mischke százados 1/5. páncélosszázadának 10 Pantherével, az 1/3. páncélos-felderítőszázaddal, a 37. páncélvadászosztály önjáró páncéltörő ágyúival és a 37. páncélos-utászzászlóalj részeivel északnyugati irányból támadást intéztek a Jánosmajor körül védekező szovjetek ellen.
A páncélgránátosokat ezúttal Ritz őrnagy vezette, aki hol katonái élén osztogatta a parancsokat, hol pedig az 5. század parancsnoki harckocsijából irányította a támadást. A németek dél körül visszafoglalták a majort. A harcokban 17 szovjet páncéltörő ágyút semmisítettek meg, vagy ejtettek zsákmányul.
Miután Jánosmajort birtokba vették, a harccsoport erői délkeleti irányban folytatták előretörésüket. A szovjetek ellenlökéssel próbálkoztak, de nem jártak eredménnyel. Az 1. páncéloshadosztály az 5. SS-páncéloshadosztály részeivel közösen hamarosan elérte a Seregélyestől közvetlenül északnyugatra lévő út- és vasútkereszteződést.
A helységtől északnyugatra lévő közúti hidat a szovjetek felrobbantották. A 37. páncélos-utászzászlóalj 2. századának katonái a közelben elhelyezkedő vasúti híd őrségét lerohanták. A szovjet páncéltörő ágyúk az akció során több utász-lövészpáncélost kilőttek. Hamarosan ez a híd is a levegőbe repült – ezúttal a németek kezétől. Ezután a német harccsoport észak felé fordult és a 130-as magaslat felé indított támadást. Céljuk a Bradelharccsoporttal való egyesülés volt.
Ezalatt Dinnyésnél a helységet védő SS-páncélgránátosok erőtlen szovjet támadásokat vertek vissza.
394A sikeres támadás során a németek visszafoglalták az 5. SS-páncéloshadosztály Seregélyes körül elveszített állásait és kiszorították a szovjeteket a Margit-állásból. A harccsoportok összesen 12 szovjet páncélos kilövését jelentették.150
150 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213966. felvétel), Tagesmeldung
A betört szovjet erők visszaszorítása során a Sárvíz-csatorna és a Velencei-tó között február 6-án és 7-én a németek összesített jelentéseik alapján 30 szovjet páncélost és legkevesebb 43 páncéltörő ágyút semmisítettek meg. Saját veszteségük egy-egy megsemmisült harckocsi, felderítő páncélgépkocsi és páncéltörő ágyú, valamint további 22 megsérült, de kijavítható páncélos volt.151
151 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213972. felvétel), valamint Tagesmeldung vom 8. 2. 1945 (629. tekercs 7 213980. felvétel).
vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213968-7 213969. felvétel), HL KSZV-napló 5209. fólió, valamint 1. Pz. Div. 739-740. o., Stoves KTB 7. 2. 1945, 24. Pz. Div. 309. o., Schneider 423. o.
A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán nyugodtan telt az éjszaka. Napközben is csupán két század erejű szovjet támadás indult a Székesfehérvár – Dinnyés vasútvonal irányában, amelyeket a 356. gyaloghadosztály csapatai visszavertek.
Székesfehérvártól északra a 3. SS-páncéloshadosztály 5. SS-páncélgránátos-ezrede korlátozott célú támadást indított az arcvonal kiegyenesítésére. A 3. SS-páncélos-utászzászlóaljat kivonták az arcvonalból és tartalékként a városban gyülekeztették.152
152 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213966. felvétel), Tagesmeldung vom 7. 2. 1945 (629. tekercs 7 213968. felvétel), valamint Vopersal 666. o.
A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a küzdő felek aznap is csak elszórtan vetették be légierejüket. Német csatarepülőgépek Budapest déli részén hét mozdony használhatatlanná tettek, egyet megsemmisítettek, több vasútállomást pedig bombatalálatokkal romboltak.153
153 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch 7. 2. 1945 (628. tekercs 7 213226. felvétel).
Wöhler aznap az OKH-hoz és a Führer főhadiszállására repült, hogy a magyar hadszíntérrel kapcsolatos kérdésekről megbeszéléseket folytasson.
Gaedcke 09 óra 20 perckor tájékoztatta Grolmant arról, hogy a szovjetek betörtek Nagyláng keleti felébe. A 6. páncéloshadosztály páncélozott 395harccsoportja a betörés felszámolása céljából már meg is indította ellenlökését. Az események alapján egyre inkább szükségesnek tűnt, hogy a 25. honvéd gyaloghadosztályt is visszavonják a Sió-csatorna vonaláról, mivel a magyar csapatok lélektanilag nehezen tűrték a balszárnyukban hullámzó harcokat. Grolman szerint inkább tervezetten vonják őket hátrébb, mintsem a szovjetek nyomására a magyarok szárnya veszélybe kerüljön.
A Balck-seregcsoport vezérkari főnöke arról is beszámolt, hogy az 1. páncéloshadosztály és a 3. páncéloshadosztály részei Jánosmajortól nyugatra, az 5. SS-páncéloshadosztály pedig a majortól északra indította meg támadását keleti irányban. A 08.00 órakor indított támadás célja az volt, hogy a németek visszafoglalják a Margit-állás állásait Seregélyestől északra. A továbbiakban vissza akarták foglalni a Dinnyés és Seregélyes közötti magaslatokat is, hogy a két település között helyreállítsák az arcvonalat.
A Balck-seregcsoport 11 óra 40 perckor jelentette, hogy a szovjet lövészalakulatok a Sárvíz- és Malom-csatornákon keresztül, Káloz körül fokozták támadó tevékenységüket. A 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja Nagyláng déli szegélyéig jutott, a szovjetek azonban Abától újabb erőket vetettek be a két csatorna között. A kialakult helyzetben Balck tábornok döntést várt az OKH-tól a 25. honvéd gyaloghadosztály visszavétele ügyében, mivel azzal számolt, hogy a magyarok csapatmozgása nehézkes lesz. Az OKH korábban általánosságban már engedélyezte a seregcsoport alakulatainak visszavonását egy jobban védhető vonalra.
Grolman és Gaedcke 12 óra 10 perckor egyetértettek abban, hogy a 25. honvéd gyaloghadosztály visszavonására alapvetően már engedélyt kaptak, de seregcsoport még várta az OKH értesítését. A hadseregcsoport 12 óra 50 perckor felhívta a hadműveleti osztályt, és közölte, az OKH nemrég engedélyezte a hadosztály visszavonását az Enying észak – Soponya vonalra. A csapatmozgásokat este kezdik meg. Ha az OKH másként döntene, időben tegye, mert a magyar csapatok lassabban menetelnek, mint a németek.
A hadműveleti osztály 13 óra 20 perckor közölte a hadseregcsoporttal, hogy az OKH egyelőre mégsem engedélyezi a 25. honvéd gyaloghadosztály visszavonását. Döntés csak az újabb führeri helyzetmegbeszélés után volt várható, amelyet legközelebb este 18.00 órakor tartottak.154
154 Hitler főhadiszállásán naponta 12.00 órakor és 18.00 órakor volt helyzetmegbeszélés. Az éjfélkor tartott tájékoztatón a légihelyzetet beszélték meg. Lásd erről Lexikon 166. o.
396A Dél Hadseregcsoport 17 óra 05 perckor újra érdeklődött a hadműveleti osztálynál a döntés felől, de nem kapott választ. Öt perccel később a Balck-seregcsoport már sürgős döntésért fordult a hadseregcsoporthoz, hiszen a szovjetek időközben Siómarosnál, Dégnél és innen északkeletre is betörtek a magyarok főellenállási vonalába. Kálozt délkeletről, keletről és északról is támadták. A települést már nem sokáig tarthatták a védők, mert ehhez nem volt elegendő erejük. Nagylángot is elfoglalták a szovjetek. Csapataik ezrednyi erővel innen Soponya felé támadtak. Ezek a szovjet manőverek egyre inkább veszélybe sodorták a tervezett csapatmozgásokat, a magyar csapatokat már az oldalba támadás veszélye fenyegette.
Az 1. páncéloshadosztály és az 5. SS-páncéloshadosztály támadása viszont jól haladt. A hadosztályok csapatai a 130-as magaslat előtt álltak, amelyet még 12 szovjet páncélos védett. Ha ezt a magaslatot is beveszik, a Margit-állásban immár folyamatos védővonalat alakíthattak ki.
Balck tábornoknak 17 óra 30 perc körül fogyni kezdett a türelme és Grolmannál megsürgette a magyar hadosztály visszavonására vonatkozó döntést. A seregcsoport parancsnoka csak addig tartotta a magyar csapatokat a Sió-csatornánál, amíg a 23. páncéloshadosztályt a szovjetek erősen szorongatták, s ezzel valamit enyhíthetett a nyomáson. A szovjetek viszont már nem a 23. páncéloshadosztályt támadták, hanem a magyarok szárnyát. Ezért a 25. honvéd gyaloghadosztály kiugró arcvonalát vissza kellett vonni, különben a szovjetek már másnap végezhettek a hadosztállyal.
Balck unszolására Grolman 17 óra 45 perckor előadta Wencknek, hogy a seregcsoport a 25. honvéd gyaloghadosztályt eddig bonyolult helyzetben is ott tartotta Sió-csatorna partján, de most már sürgősen engedélyt kért a kijelölt vonalra való visszavonására. Wenck ezek után végre megadta az engedélyt.
A Balck-seregcsoport erről este 18.00 óra előtt néhány perccel értesült. Gaedcke jelezte, mivel időközben Nagylángot elfoglalták a szovjetek, a kijelölt vonal a korábbi jelentésekkel ellentétben a településtől nyugatra nem húzódhat.
A seregcsoportnak a 6. páncéloshadosztály kivonásának ügyében is nehézségei adódtak. Előző nap jelezték, hogy a hadosztály erőit ki kívánják vonni az Harteneck-hadtestcsoport arcvonaláról és az ismét bevetett 1. páncéloshadosztály helyett Székesfehérvárnál akarják tartalékban tartani.
397Gaedcke reggel úgy tájékoztatta Grolmant, hogy a páncéloshadosztály erőit február 11-ig vonnák ki. Grolman felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjetek Mány körzetében mozgatják a 2. gárda-gépesítetthadtestet és az 5. gárda-lovashadtestet. Ekkor a beszélgetésbe bekapcsolódott a hadseregcsoport hadműveleti tisztje is és közölte, hogy Hitler táviratban adott parancsot a 3. és 4. lovasdandár kivonására az I. lovashadtest parancsnoksága alatt.
A kezdetben nehezen érthető intézkedés mögött a német katonai felső vezetés nehézkessége húzódott meg. A Balck-seregcsoport által felvetett problémára, miszerint Székesfehérvárnál tartalékot akar képezni, az OKH és Hitler – egyeztetés nélkül – két különböző megoldást választott. Az OKH engedélyezte a 6. páncéloshadosztály kivonását, Hitler pedig ugyanabból a célból az I. lovashadtest két lovasdandárának kivonását rendelte el. Bizonyára a szovjetek örültek volna a legjobban, ha mindhárom német alakulat egyszerre távozik az arcvonalból. A félreértésre 09 óra 50 perckor a hadseregcsoport hívta fel a hadműveleti osztály figyelmét, mondván mindkét átcsoportosítást nem lehetett egy időben végrehajtani. A hadműveleti osztály döntést ígért az ügyben.
A döntést segítendő a Dél Hadseregcsoport 11.00 órakor kifejtette a hadműveleti osztálynak, hogy amennyiben a lovashadtestet valóban ki kell vonni, két intézkedés elengedhetetlennek látszik. Egyrészt a hadtest jelenlegi arcvonalát vissza kell vonni, ami valószínűleg Esztergom feladásával járna; másrészt a 2. páncéloshadseregtől át kellene csoportosítani egy hadtestparancsnokságot, amely a lovashadtest helyett vezetné a Balck-seregcsoport északi szárnyán harcoló hadosztályokat.
A hadműveleti osztály erre közölte, hogy az I. lovashadtest kivonása a fontosabb, de ha lehetséges, a 6. páncéloshadosztályt is ki kell vonni. Ez utóbbiról döntsön a hadseregcsoport. A hadseregcsoport hadműveleti tisztje szerint a 6. páncéloshadosztály pótlólagos kivonása lehetetlen volt. A hadműveleti osztály sietett megnyugtatni, hogy a dolgot majd megbeszélik Wöhlerrel is, aki éppen Hitlernél tartózkodott.155
155 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch 7. 2. 1945 (628. tekercs 7 213226-7 213231. felvétel).
