1945. január 26. péntek
1945. január 26. péntek
(időjárás: borult égbolt, erős szél, hóesés, néhol eső; az utak jegesedés, friss hó és hófúvások miatt nehezen járhatók.)
(időjárás: borult égbolt, erős szél, hóesés, néhol eső; az utak jegesedés, friss hó és hófúvások miatt nehezen járhatók.)
A magyar 3. hadsereg II. hadtestének179 arcvonalán az éjszaka csendesen telt el. Mindkét oldalon csupán helyi felderítő vállalkozásokat hajtottak végre. Jelentősebb harccselekményekre itt nem került sor. Hajnali 04.00 órakor azonban a szovjetek Sáregres irányában támadást indítottak.
179 A hadtest parancsnoka vitéz Kudriczy István altábornagy, a vezérkari főnök pedig Kapitánffy Albin vezérkari őrnagy volt. 1945. január 26-án hadrendjébe tartozott a magyar 20. és 25. gyaloghadosztály, a Pape-csoport és a német 3. páncéloshadosztály. A hadrendhez lásd Mehner, Kurt (Herausgegeben mit Unterstützung des Arbeitskereises für Wehrforschung): Die Geheimen Tagesberichte der deutschen Wehrmachtführung im Zweiten Weltkrieg 1939-1945. Band 12: 1. Januar 1945 – 9. Mai 1945. (Osnabrück, 1984.; a továbbiakban: Tagesberichte) Kriegsgliederung Stand 26. 1. 1945 424. o.
Napközben a harcok hevessége fokozódott. Simontornyától északra és északkeletre a magyar 25. honvéd felderítőosztály és a német 1. páncélos-felderítőosztály ellentámadása visszafoglalta Jánosházamajort. A sötétedés beálltával a támadást folytatták.
A 3. páncéloshadosztály Hercegfalvától északkeleti és Dunapentelétől délnyugati irányban támadó kötelékei Nagyvenyimnél egyesültek, s ezáltal a Balck-seregcsoport déli szárnyát Dunapentelétől nyugatra megszilárdították.
A hadosztály páncéloscsoportja (11 Panther, nyolc Panzer IV, valamint 10 rohamlöveg és vadászpáncélos a 3/I. páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosainak támogatásával)180 Szarvaspusztától délnyugati irányban indított támadást. A német páncélosok széles elaknásított terepszakaszokat voltak kénytelenek leküzdeni, ráadásul a szovjet lövészcsapatok védelmét helyenkét T–34 harckocsik is szilárdították. A szovjet sorozatvetők tüze 254ugyancsak jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a támadás egyre lassabban nyert teret. A kora délutáni órákban a német harccsoport Alaptól másfél kilométernyire északkeletre harcolt. A németek két szovjet önjáró löveg és nyolc páncéltörő ágyú megsemmisítését, illetve zsákmányolását jelentették.
180 Vö. BA-MA Karte RH-2 Ost 5339.
A szovjetek egyre elszántabban védekeztek. A harcok közben Weymann alezredes parancsnoki lövészpáncélosát is kilőtték. A 3/1. páncélgránátos-század parancsnoka, Bürger főhadnagy megsebesült. A németek ereje fogytán volt. Jelentős veszteségeik miatt a támadást hamarosan leállították.
A délelőtti órákban a 3. páncéloshadosztály élén parancsnokváltás történt. Philipps altábornagyot 1945. január 1-i hatállyal a szárazföldi haderő Fegyverzetügyi Hivatalához (Heereswaffenamt) vezényelték vissza. A páncéloshadosztály vezetésével Wilhelm Söth ezredest bízták meg.
Sárszentmiklóstól három kilométerre keletre kisebb német kötelékek még harcban álltak a szovjetekkel. A németek felderítése szerint a Rácalmástól keletre lévő Duna-szigetet is szovjet csapatok tartották megszállva.181
181 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213083. felvétel), Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213087. felvétel) és 3. Pz. Div. 460. o.
Az 5. SS-páncéloshadosztály alakulatai és gyenge bevethető páncélosereje a IV. SS-páncéloshadtest által január 25-én este északnyugat felé indított támadásban nem vettek részt, mivel a Váli-víz mentén a Dunától Baracskáig biztosítási feladatokat kaptak.
A IV. SS-páncéloshadtest jobbszárnyát fedező SS-csapatokat 25-én 17.00 óra körül az Adonytól keletre lévő Duna-szigetről kisebb támadás érte, amelynek során szakasznyi szovjet erő behatolt Adonyba. A gyenge támadó köteléket egy német ellenlökés kiverte a helységből. A Dunától közvetlenül nyugatra a szovjetek élénk felderítő tevékenységbe fogtak. Január 26-án napközben a hadosztály csapatai Baracskától délre zászlóalj erejű szovjet támadást vertek vissza. A hadosztály jobbszárnyán, a Váli-víz északkeleti partján tartott hídfőt a jelentések szerint fel kellett adni.182
182 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213083. felvétel), Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213087. felvétel) és Tagesberichte Tagesmeldungen vom 26. Januar 1945 83. o.
A 3. SS-páncéloshadosztály és az 1. páncéloshadosztály erői január 25-én este felkészültek a támadásra. A 6/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj Baracska déli részén védelemre rendezkedett be, de az 1. páncéloshadosztály 255itt védő 113/I. páncélgránátos-zászlóalját leváltották és így az csatlakozhatott a támadásra felkészült harccsoportokhoz.
Az átcsoportosítások után a két német páncéloshadosztály erői a Kápolnásnyék – Baracska útvonaltól délre foglalták el megindulási állásaikat. A balszárnyon Kápolnásnyék és Pettend között az 1. páncéloshadosztály, attól jobbra Pettend és Baracska között a 3. SS-páncéloshadosztály harccsoportjai hajtották végre az utolsó előkészületeket. A kapott feladat szerint át kellett törniük a Pázmánd – Felső-Pettend – Kajászószentpéter vonalon, amelyet az 1. gárda-gépesítetthadtest erői, a 63. lovashadosztály egy lovasezrede és a 252. lövészhadosztály nagy veszteségeket szenvedett lövészalegységei védtek.
Becker SS-Brigadeführer két harccsoportba osztotta hadosztályának erőit. Pettend körzetében Kleffner SS-Obersturmbannführer harccsoportja gyülekezett, amely egyesítette Kleffner 6. SS-páncélgránátos-ezredét (a III. zászlóalj nélkül), Stienen SS-Hauptsturmführer 5/I. SS-páncélgránátos-zászlóalját, Heinlein SS-Hauptsturmführer 6/14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) századát, Schmidbauer SS-Sturmbannführer 3/I. SS-páncélos-tüzérosztályát, Dost SS-Hauptsturmführer 3/III. SS-páncélos-tüzérosztályát és Pittschellis SS-Sturmbannführer páncéloscsoportját. A páncéloscsoport a 3. SS-páncélosezred maradványaiból (egy Panzer IV és két Tiger E harckocsi), a 24/I. páncélososztály nyolc Pantheréből és az 509. nehézpáncélos-osztály kilenc Tiger B nehézharckocsijából állt.
Baracskától délre Eckert SS-Sturmbannführer harccsoportja készült fel a támadásra. A harccsoport Bachmann SS-Hauptsturmführer 5/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljából, Kiklasch SS-Hauptsturmführer 5/III. SS-páncélgránátos-zászlóaljából, von Liebe SS-Hauptsturmführer 3/II. SS-páncélos-tüzérosztályából, Messerle SS-Sturmbannführer 3/IV. SS-páncélos-tüzérosztályából és a Kolbe SS-Obersturmführer vezette 3. SS-páncélvadászosztály négy StuG. III rohamlövegéből, illetve Jagdpanzer IV vadászpáncélosából állt. A hadosztály jobbszárnyát a Váli-víz mentén támadó 3. SS-páncélos-felderítőosztály fedezte.183
183 BA-MA Karte RH-2 Ost 5339, valamint Vopersal 613. o., Taraszov 71. o., 24. Pz. Div. 308. o. és Schneider 422. o.
A hadseregcsoport hadinaplója szerint a két páncéloshadosztály harccsoportjai nem egy időben indítottak támadást. A Kleffner SS-harccsoport és Pittschellis páncéloscsoportja január 25-én 18 óra 30 perckor indult meg.
256A német hadosztályok tüzérsége és a 403. népi-tüzérhadtest ütegei a támadást zavarótűzzel támogatták. A német lövegek és sorozatvetők főleg Baracska, Martonvásár, Pázmánd és Vereb körzetére összpontosították tüzüket. Termit-lövedékekkel lőttek, s felgyújtották a falvakat, hogy a páncélosok számára megvilágítsák a terepet.184
184 Markin 471. o.
A támadás élén a páncéloscsoport haladt. Pettendtől északra a németek erős ellenállásba ütköztek, de január 26-án 01.00 óra körül az első szovjet állásokat már bevették. Néhány német páncélos páncéltörőágyú-találat következtében megsérült.
A 24/I. páncélososztály Panthereinek parancsnokait a támadás előtt nem igazították el kielégítően, s amikor két kilométer megtétele után megálltak, hogy egyeztessenek, az SS-harccsoport parancsára haladéktalanul folytatniuk kellett a támadást. Emiatt – és a pocsék látási viszonyok miatt – a harckocsikat nem sikerült összpontosítva alkalmazni.185
185 24. Pz. Div. 317. o.
A Kleffner SS-harccsoport 03 óra 30 perc körül elérte Kajászószentpétert. A 24/I. páncélososztály egyik Panthere itt alig 20 méter távolságból három szovjet harckocsit is kilőtt, mert a meglepett szovjet páncélosok rosszul szervezett híradókapcsolatuk miatt egy ideig nem tudtak reagálni.
A Panther harckocsikhoz hamarosan a 3. SS-páncélos-felderítőosztály is csatlakozott, amely heves harcok közepette elfoglalta Kajászószentpéter nyugati felét. A helységben talált híd páncélosok átkelésére azonban nem volt alkalmas.
A németek eközben folytatták támadásukat északnyugat felé, Vál irányában. Pirkadatkor a Kleffner-harccsoport 5/III. SS-páncélgránátos-zászlóalja Váltól két kilométerre délre, az SS-harccsoport zöme pedig Váltól négy kilométerre délnyugatra állt. A harcok közepette a németek két szovjet tüzérüteget legázoltak és nyolc löveget zsákmányoltak.
Reggel Balck tábornok a két támadó páncéloshadosztályt határozottan arra utasította, hogy forduljanak nyugat felé és a Holste-hadosztálycsoport erői felé előretörve támadják hátba a Lovasberény – Pátka terepszakaszon védekező szovjet kötelékeket.
Vál körül, ahol a Kleffner-harccsoport támadása a szovjetek megszilárduló ellenállásával szemben reggel amúgy is elakadt, az Eckert-harccsoport vette át a jobbszárny fedezésének feladatát.
257A Kleffner-harccsoport nyugat – délnyugat felé fordulva folytatta támadását és az 1. páncéloshadosztály erőivel együtt délelőtt elérte Vereb északi előterét. A helységet a német páncélgránátosok hamarosan elfoglalták, de nemsokára a körzetbe beérkezett szovjet 23. harckocsihadtest egyik erős ellenlökése a másikat érte. Vereb körül ezzel igen súlyos harcok kezdődtek. A németek a harcok során innen 10 szovjet páncélos kilövését jelentették, de a 23. harckocsihadtestet mégsem tudták azonosítani.
A 3. SS-páncélosezredet jelentős veszteség érte: parancsnoka, Adolf Pittschellis SS-Sturmbannführer halálosan megsebesült, amikor egy másik páncélosba akart átszállni. A páncélosezred vezetését Meier SS-Sturmbannführer vette át.
Délután 13.00 óra körül a Vereb körzetében harcoló német harccsoportoknak támadást kellett volna indítaniuk nyugati irányban, de a sorozatos szovjet ellenlökések miatt kénytelen voltak ideiglenes védelembe átmenni. Ezért a támadás nyugat felé gyakorlatilag meg sem kezdődhetett.
Eközben a 3. SS-páncélos-felderítőosztály Kajászószentpéter északkeleti részében hídfőt létesített a Váli-vízen, de ezt a szovjetek 26-án délután nagyszámú harckocsival támogatott heves ellenlökéssel felszámolták. Az itteni harcokban a 24/I. páncélososztály balszárnyon biztosító öt Panthere közül a szovjetek négy páncélost utánpótlás vételezése közben megsemmisítettek. A páncélososztály a január 25/26-i támadás során összesen két KV–85 és egy ISZ–2 nehézharckocsi, két T–34 és négy M4A2 Sherman közepes harckocsi, valamint két páncéltörő ágyú kilövését jelentette.186
186 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213083. felvétel), Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213087. felvétel), Vopersal 613-617. o., 24. Pz. Div. 308. és 317. o.
Az 509. nehézpáncélos-osztály három kijavított Tiger B nehézharckocsiját napközben Seregélyesről Dinnyésen keresztül Kápolnásnyékre vezényelték.187
187 Schneider 422. o.
Az 1. páncéloshadosztály arcvonalán január 25-én este 23.00 órakor indult meg a támadás. Huppert alezredes harccsoportja a 113/I. páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosaival és harckocsikkal megerősített 1. páncélgránátos-ezredből állt. A lövészpáncélos-zászlóalj és az I/4. páncélosszázad hat Panther harckocsija a 73/I. páncélos-tüzérosztály és 37. páncélos-utászzászlóalj részeinek támogatásával az ezred állásain keresztül meglepetésszerű támadást intézett Pázmánd ellen. A harckocsik által támogatott páncélgránátosok leszállás nélkül, lövészpáncélosokról vívott tűzharc 258közben hamarosan elfoglalták a helységet. A szovjetek jelentős veszteségeket szenvedtek.
A megerősített 113/I. páncélgránátos-zászlóalj mögé Pettenden keresztül felzárkózott a Philipp-páncéloscsoport is, amely az 1. páncélosezred törzséből, az 1/I. páncélososztály megmaradt 14 bevethető Pantheréből, a 24/I. páncélososztály három harckocsijából,188 valamint a 113/10. (páncélos-utász-) század és a 37/2. páncélos-utászszázad lövészpáncélosaiból állt.
188 A 24/I. páncélososztály 25-én este 11 bevethető harckocsival rendelkezett, de ebből nyolc Panther a 3. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportját erősítette (vö. 24. Pz. Div. 308. o.). Mivel az 1. páncéloshadosztály támadásánál is említik az alakulat részeit (vö. 1. Pz. Div. 729. o. és Stoves KTB 26. 1. 1945), a magam részéről úgy vélem a Philipp-páncéloscsoportnál 11-8 = három Panther lehetett.
A németek ezen erőkkel folytatták tovább a támadást észak felé. A páncélozott harccsoport január 26-án hajnali 04 óra 48 perckor elérte a Verebtől két kilométerre északkeletre lévő erdő déli szélét.
Ezt követően Philipp alezredes – annak ellenére, hogy Balck tábornok a IV. SS-páncéloshadtestnek nyugati irányú támadásra adott parancsot – északkelet felé fordította harccsoportját. A Vál felé tartó harckocsikat és lövészpáncélosokat dél körül mégis megállították és visszavonták Verebhez, ahol a szovjetek már a sokadik támadásukat indították a helységet védő német páncélgránátosok ellen.
Vereb körül az 1/I. páncélgránátos-zászlóalj, a 113/1. páncélgránátos-század lövészpáncélosai, a 37. páncélos-utászzászlóalj részei és a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj egyik erősítésként idevezényelt százada harcolt. A hullámzó küzdelem során a német harckocsik repeszgránátokkal füstölték ki a pincékbe befészkelődött szovjet lövészalegységeket, ezután a lövészpáncélosaikról harcoló páncélgránátosok észak felé szorították vissza őket.
A németek hiába próbálták biztosítani a Verebről Pázmándra vezető utat, amely egyben az 1. páncéloshadosztály Verebnél harcoló harccsoportjának utánpótlási vonalaként is funkcionált. A helységben csak gyenge német biztosító erők maradtak, amelyek a 37. páncélos-utászzászlóalj katonáiból, néhány önjáró légvédelmi gépágyúból és a 81. páncélos-tábori pótzászlóalj riadóegységeiből állt. A szovjetek délelőtt egy újabb támadás keretében visszafoglalták Pázmándot, s ezzel a német utánpótlás útját elvágták.
Philipp alezredes délután 14.00 óra körül újra északkelet felé próbálkozott. Annak rendje és módja szerint gyülekeztette és rendezte páncélozott harccsoportjának erőit, majd megindult Vál irányában. A harccsoport ekkor 259egy parancsnoki különítményből (két Panther, egy parancsnoki Panther és egy parancsnoki Panzer III harckocsi), az 1/I. páncélososztály Panthereiből, a 113/10. (páncélos-utász-) század és a 37/2. páncélos-utászszázad lövészpáncélosaiból, néhány önjáró légvédelmi gépágyúból, a 299. légvédelmi tüzérosztály 8,8 cm-es légvédelmi lövegeiből és a 73/I. páncélos-tüzérosztályból és azok páncélozott előretolt megfigyelőiből (tüzérmegfigyelő harckocsikból) állt.
A német harccsoport Váltól mintegy négy kilométerre délre érte el a Váli-vizet. A víziakadály keleti partja jeges volt, így a páncélosok nem tudtak átkelni rajta. A Panther harckocsik, a lövészpáncélosok és 15 cm-es „Hummel” önjáró tarackok észak, kelet és dél felé tüzelőállást foglaltak. Innen fedezték a 37/2. páncélos-utászszázad katonáit, akik kemény munkával kapaszkodót robbantottak a part oldalában. Az így kialakított „páncélos-gázlón” megkezdődhetett az átkelés.
Miután az átkelés helyszínét az 1/3. páncélosszázad néhány Panther harckocsija, két 8,8 cm-es légvédelmi löveg, valamint a 37/2. páncélos-utászszázad részei Rank százados parancsnoksága alatt biztosították, a páncélozott harccsoport zöme megindult észak – északkeleti irányban.
Az élen Hutter főhadnagy 1/1. páncélosszázadának 10 Panthere haladt. Ezeket követte néhány önjáró légvédelmi gépágyú és a megerősített 113/1. páncélgránátos-század. Mögöttük Philipp alezredes parancsnoki különítménye követte a támadást. Egyelőre csak gyenge szovjet ellenállásba ütköztek, de Philipp parancsnoki Pantherének kupoláját hamarosan páncéltörőágyú-találat érte és a harckocsirádió is megsérült. Emiatt az alezredes kénytelen volt térképeivel együtt átszállni az 1. páncélosezred parancsőrtiszjének, Bach hadnagynak parancsnoki Panzer III harckocsijába, s így lépést tartani támadó páncélosaival.
A Budapest felé közeledő páncélozott harccsoportnak nemsokára sikerült rádiókapcsolatot létesíteni a bekerített magyar főváros nyugati részében, a Sas-hegy (266) körül harcoló Schmidhuber-csoport189 erőivel.
189 Gerhard Schmidhuber vezérőrnagy a 13. páncéloshadosztály parancsnoka volt.
A Philipp-páncéloscsoport támadását azonban 16.00 óra körül Gyúrói majortól két kilométerre nyugatra egy rádión érkezett parancs megállította. A német csapatokat légvonalban még mintegy 25 kilométer választotta el egymástól. Philipp alezredes nem hitt a fülének, ezért Seibold hadnagy, a páncélosezred híradótisztje útján megerősítést kért. Válaszként ekkor már az 1. páncéloshadosztály első (hadműveleti) vezérkari tisztje, Krantz ezredes közölte, hogy térjenek vissza Verebhez. Philipp alezredes ennek a parancsnak 260már eleget tett. Noha a németek ekkor még nem hitték, ennél közelebb már sohasem jutottak Budapesthez.
Philipp alezredes Hutter főhadnagy vezetésével 10-12 Panther harckocsiból, önjáró légvédelmi gépágyúkból és hat utász-lövészpáncélosból álló erős utóvédet hagyott hátra, majd a harccsoport zömével visszaindult a „páncélos-gázlóhoz”.
Miután partot váltottak, a páncélosokat Váltól délnyugatra fel kellett tölteni üzemanyaggal. Amikor az utóvéd is átkelt a gázlón, a helyszínen megjelent Gille SS-Obergruppenführer, a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka. Az „Öreg Farkas” – ahogy katonái Gillét nevezték – éppen aktuális tájékozódó arcvonal-látogatása keretében érkezett ide és azonnal kérdőre is vonta Philipp alezredest, hogy miért állt meg. Az alezredes jelentette a körülbelül egy órával korábban rádión kapott parancs tartalmát. Erre Gille maga lépett rádiókapcsolatba vezérkari főnökével, Schönfelder SS-Obersturmbannführerrel, illetve a Balck-seregcsoport törzsével, hogy rákérdezzen a dologra. Neki is ugyanazt mondták: az 1. páncéloshadosztály páncéloscsoportja azonnal vonuljon vissza Verebhez!
Gille morogva hajtatott vissza Gárdonyba. Eddig sem felhőtlen kapcsolata Balck tábornokkal az újabb jelentős nézetkülönbség miatt csak tovább romlott.
A közjáték alapján úgy vélem, Gille tudhatott Philipp alezredes páncéloscsoportjának akciójáról, vagy egyenesen ő adott rá parancsot. Ekkor viszont felmerül a kérdés, hogy akkor nem szándékosan hagyta-e figyelmen kívül Balck tábornok reggel kiadott parancsát a nyugati irányú támadásra vonatkozóan?
A visszavont Philipp-páncéloscsoport részei sötétedés után Vereb körül foglaltak tüzelőállást és heves tűzharcot vívtak az északi és északnyugati irányból szüntelenül rohamozó szovjet csapatokkal.
A Pettendtől elvont 1/II. páncélgránátos-zászlóalj Hay hadnagy 1/3. páncélosszázadának négy Pantherével késő délután észak felől támadást indított Pázmánd visszafoglalására. A szovjetek harckocsik támogatásával elszántan védekeztek, így a németeknek csak a helység felét sikerült visszafoglalni – annak ellenére, hogy a harcok közben a megerősített 4. páncélosszázadtól újabb nyolc Panther harckocsi érkezett és a 113/10. század lövészpáncélosai is bekapcsolódtak a küzdelembe. Pázmándtól délre a németek egy szovjet harckocsit kilőttek, egyet pedig zsákmányoltak. Az így kialakított, valamivel kedvezőbb német állásokat újra a 81. páncélos-tábori 261pótzászlóaljból és az 1. páncéloshadosztály ellátó csapataiból felállított riadóegységek szállták meg.
A IV. SS-páncéloshadtest csapatai január 26-án estig összesen 15 szovjet páncélos kilövését jelentették.190
190 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213083. felvétel), Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213087. felvétel), Kriegstagebuch vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 212532. felvétel), 1. Pz. Div. 729-732. o. és Stoves KTB 26. 1. 1945.
A németek szempontjából a Breith-hadtestcsoport arcvonalán sem mentek jól a dolgok. Reggelre a szovjet ellenlökések mintegy ezer méterrel szorították vissza nyugat felé a Holste-hadosztálycsoport Zámolytól keletre kialakított arcvonal-kiszögellését.
A magyar VIII. hadtest támadó élei Gántot és Kőhányáspusztát nem tudták megtartani. A visszafoglalásukra indított ellenlökések súlyos magyar veszteségek után elakadtak. Egy magyar harccsoportnak mégis sikerült elérnie a Vértesboglártól három és fél kilométerre északnyugatra lévő erdőt.
Napközben Székesfehérvártól keletre a magyar „Ney” SS-ezred elfoglalta a szőlőhegyek magaslatait, de a szovjet tüzérség összpontosított tüzében állásaikat már nem tudták megtartani. A német-magyar tüzérség tűzcsapása után a magyar SS-önkéntesek újabb rohamra indultak és megint sikerült birtokba venniük a 182-es magaslatot, de a szovjet tüzérség tüze és a lövészerők ellenlökése megint visszavetette őket. A jelentős veszteségek ellenére késő estére újabb támadást terveztek.191
191 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213083. felvétel), Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213087-7 213088. felvétel), Vopersal 621. o.
Délután 13 óra 50 perckor a 23. páncéloshadosztály Kujacinski-páncéloscsoportja (a 23. páncélosezred hat harckocsijával és a 128. páncélvadászosztály három Jagdpanzer IV vadászpáncélosával) Gyulamajortól támadást indított északkelet felé. Az akció célja a 4. lovasdandár keleti irányú támadásának elősegítése volt.
A meginduló páncélosok kezdetben jól haladtak, de Talliánmajortól egy kilométerre délnyugatra erősebb szovjet ellenállást kellett leküzdeniük. Öt páncéltörő ágyú kilövése után haladhattak csak tovább. A szovjet védelem azonban egyre szilárdabb lett, a mindkét oldalról érkező oldalazó páncéltörő tűz pedig tovább nehezítette az előrejutást. Mivel a balszomszéd nem követte a páncéloscsoportot, vissza kellett húzódnia. A szovjetek összpontosított tüzében hét német páncélos kapott találatot, ebből egy Panther és 262egy Panzer IV harckocsi megsemmisült. Este a páncéloscsoport maradéka visszatért Gyulamajorhoz.192
192 23. Pz. Div. 476. o.
A 4. lovasdandárnak alárendelt „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztályt Borbálamajorra vezényelték, ahonnan kiindulva korlátozott célú támadást kellett végrehajtania keleti, illetve délkeleti irányban. Ehhez csupán három Tiger B és a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály 11 Panzer IV harckocsija, illetve négy Nimród önjáró páncélozott légvédelmi gépágyúja állt rendelkezésre. A délután 14.00 órakor induló ellenlökés a major szétlőtt házai közül indult. A magyar páncélosok mélységben szétbontakozott harcrendjét a Tiger B nehézharckocsik zárták.
A meginduló páncélosokat még a házak között érte a szovjet páncélelhárítás első tűzcsapása. A támogató gyalogságot a magyar 2. páncélos-utászzászlóalj két százada (zászlóaljparancsnok Esze Jenő százados), az 52. páncélgépágyús-zászlóalj egy gyalogsági feladatra beosztott szakasza, és egy fiatal német katonákból álló század erejű kötelék alkotta. Balról a magyar 5. gépkocsizó lövészzászlóalj, jobbról a német 23. páncéloshadosztály egy páncélgránátos-zászlóalja kísérte a támadást, ami kezdetben jól haladt, annak ellenére, hogy a csoportosítást a Zámoly – Székesfehérvár műút átlépése előtt újabb összpontosított szovjet páncélelhárító tűz érte.
A harckocsik lendületes előretörésükkel és tűzerejükkel áttörték a szovjetek első vonalát, de ettől kezdve a szovjet páncélelhárító tűz gyalogsági nehézfegyverek és kézifegyverek tüzével is kiegészült. A támadó harcot gyakorlatilag csak a páncélosok vívták, mivel a szovjet gyalogság visszahúzódott előlük – néhány fogságba esett társuk hátrahagyásával. Így az egyébként is lemaradozó német-magyar gyalogságnak nem igen akadt dolga. Az egyre erősödő szovjet harckocsi- és páncéltörőágyú-tűz miatt hamarosan elrendelték a csoportosítás visszavonását. A harcképtelenné vált nehézharckocsikat este 22.00 óra felé hátra kellett vontatni.193
193 A Hadtörténelmi Levéltár tanulmánygyűjteménye 3021. számon. Esze Jenő: Hadikrónika a m. kir. 2. honvéd páncélos utászzászlóalj harcairól 1944. X. 9. -1945. III.16. 102-104. o. és Nehézpáncélosok 104. o.
A magyar VIII. hadtest 1. huszárhadosztályának csapatai a nap folyamán újabb támadásokat indítottak Kőhányáspuszta elfoglalása céljából. Súlyos közelharc árán délután végre sikerült elfoglalni a helységet és az onnan két kilométerre délkeletre lévő útelágazást. Ezekben a harcokban kitűnt Mihályi István alezredes 4/I. huszárosztálya, amely az 52. lövészhadosztály vele szemben álló 431/II. lövészzászlóalját gyakorlatilag megsemmisítette.
263Az 1. huszárhadosztálynak alárendelt 42. honvéd gyalogezred194 részei Vérteskozmát igyekeztek birtokba venni, de a helységbe már betört magyar erőket a szovjeteknek két ízben is sikerült visszaverni.195
194 Az ezred a 23. tartalékhadosztály kötelékébe tartozott. Parancsnoka Szathmáry Béla alezredes volt.
195 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213087-7 213088. felvétel) valamint HL M. kir. 2/I. huszárosztály iratai. Az 1. huszárhadosztály Ia intézkedései a 2/I. huszárosztály számára. 299./1. hu. ho. Ia. 45. I. 26. és 312./ 1. hu. ho. Ia. 45. I. 27. szám.
Az I. lovashadtest arcvonalán a 6. páncéloshadosztály Felsőgallától északkeletre elfoglalt két magaslatot, de reggel a német csapatok már azzal voltak elfoglalva, hogy Mány és Sárisáp körzetében a szovjetek egy-két lövészszázad erejével és három harckocsival indított ellenlökéseit visszaverjék.
Napközben a Felsőgallától hat kilométerre lévő vasúti kereszteződés birtokba vétele céljából indított német támadás sem járt eredménnyel. A németeknek itt is szovjet ellenlökéseket kellett elhárítani, ami lelassította őket. Zsámbék és Bicske környékén a német lövegek és sorozatvetők szovjet csapatösszevonásokat lőttek.196
196 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213083. felvétel), Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213087-7 213088. felvétel).
Pettend és Baracska között a 4. gárdahadsereg 1. gárda-gépesítetthadteste, 63. lovashadosztályának egy lovasezrede és 252. lövészhadosztályának leharcolt erői voltak védelemben. Január 25-én éjjel 23 óra 30 perc körül a német páncélozott harccsoportok – pontosnak tekinthető szovjet adatok szerint összesen 62 harckocsival és rohamlöveggel, valamint 40 lövészpáncélossal támadva – szétverték a 63. lovashadosztály két századának védelmét és lerohanták egy szovjet tüzérezred állásait is. Miután a németek elfoglalták Pázmándot, Verebet és Kajászószentpéter nyugati részét, 10 kilométer mélyen és hat kilométer szélességben törtek be a 4. gárdahadsereg védelmébe.
A szovjet gárdahadseregnek már egyáltalán nem voltak bevethető tartalékai, így igen súlyos helyzetbe került. Arra kényszerült, hogy a német páncéloscsoportok megállítására az ellencsapás végrehajtására tartalékolt 23. harckocsihadtestet alkalmazza.
Január 26-án reggel 08 óra 20 perckor Zaharov hadseregtábornok parancsára riadóztatták Ahmanov altábornagy harckocsihadtestének 3. és 135. harckocsidandárait és a előrevonták őket Vereb irányában. A seregtestet megerősítették a 20. gárda-lövészhadtest 1501. páncéltörő tüzérezredével, 264és egy sorozatvető-osztállyal. A harckocsidandárokat a hadsereg-tüzércsoport 123. ágyús tüzérdandárának és két (1669. könnyű- és 1092. ágyús) tüzérezredének lövegei – többek között 54 darab 152 mm-es tarack – is támogatták. A hadtest azt a parancsot kapta, hogy január 26-án 12.00 órára semmisítse meg a Verebre betört német erőket és érje el a Pázmánd – Kajászószentpéter vonalat.
A 4. gárdahadsereg parancsnoka eközben a 93. lövészhadosztály két lövészezredét kivonta a Velencei-tó északi partjáról és a 251. önálló páncéltörő tüzérosztállyal, valamint a 419. páncéltörő tüzérezreddel megerősítve szétbontakoztatta őket a Kápolnásnyék – Pázmánd terepszakaszon. A lövészerők mögött az 1. gárda-gépesítetthadtest páncélosai álltak ellenlökésre készen. A 69. gárda-lövészhadosztály egy lövészezredét átcsoportosították Vereb déli körzetébe, ahol védelemre rendezkedett be. Tőle balra a 41. gárda-lövészhadosztály Lovasberényből kivont egyik lövészezrede foglalt védőállást. A szükséges tűztámogatást a Lovasberénynél települt 222. és 1232. ágyús tüzérezredek biztosították.
Baracskától Válig a Váli-víz északkeleti partján a 34. gárda-lövészhadosztály védekezett. Arcvonalát Kajászószentpétertől északkeletre a 562. páncéltörő tüzérezred szilárdította. Vál nyugati és déli szélén egy szovjet lövészezred volt védelemben, amelyet két tüzérezred és egy aknavető-ezred is támogatott. Ez a csoportosítás állította meg január 26-án reggel a Kleffner SS-harccsoport északnyugati irányú támadását.
Baracskán a 63. lovashadosztály maradványai védtek a 184. és az 1255. páncéltörő tüzérezredekkel megerősítve. A január 26-án reggelre kialakult úgynevezett „pázmándi zsákot” körülvevő szovjet csapatok a 23. harckocsihadtest két harckocsidandárának délelőtti harcba lépésekor összesen 165 harckocsival és önjáró löveggel, valamint 264 löveggel és aknavetővel rendelkeztek. A szovjet erősítések egész nap folyamatosan érkeztek be.
A 23. harckocsihadtest egységei menetből léptek harcba és ütköztek meg a német páncélozott harccsoportokkal. A rossz időjárás miatt légitámogatást nem kaphattak, ezért be kellett érniük a szovjet tüzérség tűztámogatásával. Verebtől északra a 3. harckocsidandár és a később beérkező 56. gépkocsizó lövészdandár erői indítottak támadásokat; Vál és Kajászószentpéter között a nap második felében beérkező 39. harckocsidandár vonult fel; Kajászószentpéter és Baracska között pedig a 135. harckocsidandár páncélosai támadtak.
A szovjetek veszteségei rohamosan növekedtek, ezért a kapott feladatot (vagyis a betört német harccsoportok megsemmisítését és a Pázmánd – 265Kajászószentpéter vonal elérését) január 26-án nem tudták végrehajtani. A németek támadását mindenesetre megállították.197
197 Taraszov 71-73. o. és 5. számú vázlat, 4. gárdahadsereg 174. o. és Balaton 1999 31. o. és 2. számú vázlat.
Az északnyugat felé törő német csapatok január 26-án gyakorlatilag átvágták a Velencei-tótól északra harcoló szovjet csapatok utánpótlási vonalait. Az itt harcoló német alakulatok aznap már észlelték is, hogy a szovjeteknek fogytán volt a lőszere.198
198 HL KSZV-napló 5000. fólió.
A kedvezőtlen időjárás miatt a szovjet és a német-magyar repülőgépek alig hajtottak végre bevetést. A német csatarepülőgépek 22 gépjárművet lőttek ki (részben az általuk vontatott páncéltörő ágyúkkal együtt), valamint két mozgó tábori konyhát és egy repülőgépet is megsemmisítettek. Tizenkilenc további szovjet repülőgépet a földön rongáltak meg.199
199 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213088. felvétel).
Reggel 09 óra 05 perckor Gaedcke jelentette Grolmannak, hogy miután a IV. SS-páncéloshadtest északnyugati irányú támadása Váltól délre erős szovjet ellenállásba ütközött, Balck tábornok arra utasította a 1. és 3. SS-páncéloshadosztályokat, hogy forduljanak nyugat felé és Lovasberénytől északra a Holste-hadosztálycsoport erői felé támadva együttes erővel semmisítsék meg a szovjet erőket a Lovasberény és Pátka közötti magaslatokon. A III. páncéloshadtest ugyanakkor azt a parancsot kapta, hogy a 23. páncéloshadosztály erőivel erősítse meg a Zámolynál harcoló Holste-hadosztálycsoport német és magyar kötelékeit.
A 6. páncéloshadosztály páncéloscsoportjának200 kivonása ugyan már megkezdődött az I. lovashadtest Mánytól délkeletre harcoló csoportosításából, de a manőver a havazás és esőzés miatt késedelmet szenvedett. A páncéloscsoportnak az lett volna a feladata, hogy a magyar csapatokat követve Vértesboglár vagy Csákvár felé támogassa támadásukat. A páncélosok átcsoportosítása Móron keresztül Zámoly felé azért késett, mert a Mór környéki hidak nem voltak teljesen épek. A páncéloscsoport távozása után a Mánytól délkeletre tartott kiszögellésből a legyengült német csapatok lényegében visszahúzódtak. Ezután csupán Mányt és a Zsámbéktól délnyugatra lévő magaslatokat tartották megszállva.
200 A páncéloscsoportot Langenbruch százados, a 11. páncélosezred segédtisztje vezette. A harccsoport a páncélosezred részeiből, a 114/II. (páncélozott) páncélgránátos-zászlóaljból, a 6. páncélos-felderítőosztályból és a 76/I. páncélos-tüzérosztályból állt.
266Balck tábornok 10 óra 15 perckor felhívta Wöhlert, és közölte véleményét, miszerint „mereven ragaszkodni kell az ellenség részenként való megsemmisítéséhez, mert a Váli-víztől keletre készenlétben álló 2. gárda-gépesítetthadtest [valójában a 23. harckocsihadtest – SZ.N.] miatt minden huszáros roham Budapest felé északkeleti irányban nagyon gyorsan el fog akadni”. Balck szerint addig kell a Zámolynál harcoló saját csoportosítással kapcsolatot teremteni, amíg ennek a szovjet hadtestnek a tevékenysége aznap délután ki nem bontakozik. Ha sikerülne egyesülni – vetette fel Balck – a Székesfehérvártól északra harcoló 23. páncéloshadosztályt a helyzet szerint Budapest irányában vagy a seregcsoport déli szárnyán alkalmazhatták volna.
A hadseregcsoport törzsének első (hadműveleti) vezérkari tisztje 10 óra 40 perc körül közölte az OKH szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztályával, hogy az adott pillanatban a nyugati irányú támadás az egyetlen lehetőség. Különben a Váli-vízen északkelet felé átkelt ékeknek hasonló nehézségei támadnának, mint az I. lovashadtest Mánytól délkeletre elakadt csoportosításának, vagyis azonnal oldalba támadják őket. Ebben az esetben pedig a támadás rövid idő alatt elakadna.
A déli helyzettájékoztató során 11 óra 40 perckor a Balck-seregcsoport jelentette a hadseregcsoportnak, hogy az 1. páncéloshadosztály Verebtől másfél kilométerre északra nyugati irányba fordult, de hogy ezt a 3. SS-páncéloshadosztály is megtette-e, arról egyelőre nem rendelkeztek információval. A 3. SS-páncélos-felderítőosztály közben betört Kajászószentpéterre és ott kisebb hídfőt is foglalt. Vál körül a szovjetek ellenállása továbbra is igen határozott volt. A német felderítés – meglehetős pontossággal – egy tüzérséggel támogatott ezredre becsülte az ott védekező szovjet erőket.
Pázmándon továbbra is harcok folytak. A helységtől délkeletre három szovjet harckocsi zárta le az utat. Zámolynál a 4. lovasdandár zöme és a 23. páncéloshadosztály részei felkészültek arra, hogy birtokba vegyék a Zámolytól délkeletre lévő szőlőhegyeket és ezzel kiiktassák a magaslatok felől érkező szovjet oldalazó tüzet. Ez volt a feltétele a további kelet – északkeleti irányú támadásuknak, amely végeredményben ugyancsak Lovasberény északi előterét célozta. A jelentés idején a 6. páncéloshadosztály páncéloscsoportja Tata-Tóvárostól délre vonult. A harccsoport arra kapott parancsot, hogy miután beérkezett Kömlődre, vegye az irányt a Vértes-hegység felé és különösebb előkészület nélkül a magyar csapatokkal együtt támadjon keleti irányban. Közben Mány körül a felderítés szovjet csapatösszevonásokról számolt be.
267A Balck-seregcsoport 12 óra 35 perckor azt a kiegészítő jelentést tette, hogy a 3. páncéloshadosztály Sárbogárdtól keletre támadást indít, hogy szétverje a Sárszentmiklóstól keletre harcoló szovjet erőket és visszafoglalja a helységet.
Az esti helyzettájékoztatón 17 óra 50 perckor a Balck-seregcsoport kénytelen volt közölni, hogy a IV. SS-páncéloshadtest tervezett támadása nyugat felé még mindig nem indult meg, pedig a 1. és 3. SS-páncéloshadosztályok páncélozott harccsoportjainak Verebtől már 13.00 órakor meg kellett volna indítani a támadást. Erőiket azonban egyelőre legkevesebb zászlóaljnyi erővel indított szovjet ellentámadások visszaverése kötötte le, amelyek során eddig 10 páncélost lőttek ki. Érdekes, hogy Philipp alezredes harccsoportjának északkeleti irányú akciójáról a hadinapló nem tett említést!
Mivel a szovjetek ellenállása egyre erősödött, a seregcsoport azt tervezte, hogy a éjszaka tovább folytatja a támadást és a minden bizonnyal már kialakított szovjet páncéltörő reteszállások ellenére átkelnek a Lovasberény és Vértesacsa közötti mélyen fekvő vasútvonalon. Pázmándot ugyan napközben visszafoglalták a szovjetek, de az 1. páncéloshadosztály odavezényelt páncélgránátosai a helység felét heves harcok után újra birtokba tudták venni. Zámolynál a Holste-hadosztálycsoport viszont nem jutott előrébb, ráadásul a 23. páncéloshadosztály hét páncélosát is kilőtték. A seregcsoport itt is azt tervezte, hogy a támadást éjszaka megismétli, hiszen a magaslatok birtoklása nélkül nem támadhattak tovább kelet felé.
A Balck-seregcsoport vezérkari főnöke 18 óra 50 perckor beszámolt Grolmannak a seregcsoport további terveiről. Eszerint Balck tábornok még a IV. SS-páncéloshadtest harcálláspontján tartózkodott. Az volt a benyomása, hogy az északnyugati irányú előretörést aznap éjjel a csapatok jól hajtották végre. A hirtelen eldöntött nyugat felé fordulás viszont, amelyet csak reggel rendelt el Balck, az SS-páncéloshadtestnél harcrendbeli nehézségeket támasztott. A hadtestnél először átcsoportosítást akartak végrehajtani az újabb támadási iránynak megfelelően. Balck ezután egyértelmű parancsot adott a Lovasberény és Vértesacsa közötti vasútvonalon való éjszakai átkelésre, amely azonban véleménye szerint sem volt egyszerű feladat. A hírek szerint a 6. páncéloshadosztály páncéloscsoportjának is gondjai akadtak, mivel a frissen leesett hó miatt a Vérteskozmától északra tervezett kerülőutat nem használhatták. Ezért a páncélosokat arra utasították, hogy másnap reggel a főútvonalon haladva tovább a 398-as magaslaton át Csákvár felé indítsanak támadást.
268Este 21 óra 15 perckor Balck azzal hívta fel Wöhlert, hogy a IV. SS-páncéloshadosztály még mindig nem indult meg nyugat felé. Pedig a hadtest azt az újabb parancsot kapta, hogy 23.00 órakor végre indítsa meg a támadást. Balck hangsúlyozta, hogy ezzel együtt a hadtest már 36 órája halasztgatta a tegnapelőtt este Pettend körzetéből északnyugat felé tervezett támadás megindítását. Ráadásul, amikor a támadás aznap délelőtt végre eredménnyel járt, a hadtest ismét nem használta ki a sikert és nem nyomult tovább.
Balck azt is szóvá tette, hogy a 3. SS-páncéloshadosztály egy része erejét a Kajászószentpéternél létesített hídfőnél „aprózta el”, holott erre parancsot sem kapott. A 3. SS-páncélos-felderítőosztály által kialakított hídfőt pedig a szovjetek már gyakorlatilag fel is számolták. Persze felmerülhet a kérdés, milyen mértékben gyengítette a 3. SS-páncéloshadosztály erejét egy meglehetősen leharcolt páncélos-felderítőosztály akciója, amely egyébként is a hadtest jobbszárnyát kellett, hogy biztosítsa?
Balck a továbbiakban megemlítette, hogy Gille SS-Obergruppenführer a nyugati irányú támadás késleltetését azzal indokolta, hogy felderítésük szerint a szovjetek kitartásra biztatták csapataikat, mert páncélosokat vezényeltek a megsegítésükre. A Balck-seregcsoport parancsnoka ezt úgy kommentálta, hogy valóban észlelték aznap szovjet páncélosok bevetését (estig 15 darabot ki is lőttek belőlük), de ezek nem akadályozhatták a támadás folytatását.
Wöhler úgy nyilatkozott, hogy erről beszélni akar Guderiannal is. Megemlítette, hogy Balcknak a korábbi napokhoz hasonlóan továbbra is be kell avatkoznia a IV. SS-páncéloshadtest harcvezetésébe.
Wöhler 22 óra 30 perckor megvitatta Guderiannal a IV. SS-páncéloshadtest aznapi vezetését. Guderian ezzel kapcsolatban megígérte, hogy megvizsgálják a hadtest vezetésével kapcsolatos személyi konzekvenciák levonásának lehetőségét. Ez véleményem szerint annyit tesz, hogy Guderian és Wöhler között felmerült Gille és/vagy Schönfelder leváltásának lehetősége.
Ezután Wöhler tájékoztatta Guderiant a bekerített Budapesten uralkodó rendkívül kiélezett helyzetről. Egy 18 óra 20 perc körül Guderian egyik beosztott tisztjének továbbított beszámoló szerint a budapesti nyugati hídfőt a szovjetek – hadifoglyok vallomása alapján – még azelőtt fel akarják számolni, hogy a várva várt felmentés megérkezne. A védők ellátási helyzete szintén kritikus volt: az egyre csökkenő hídfő területén mintegy 11 ezer sebesült zsúfolódott össze. Wöhler szerint egyes értékelések szerint e súlyos helyzet ellenére sincs remény arra, hogy azonnal megindulhatnának Budapest 269felé. Gyakorlatilag megismételte Balck korábbi elemzését, miszerint ha a Verebtől nyugat felé indított támadás sikere után felszabadul a 23. páncéloshadosztály, annak erőivel kiegészülve már megindulhatnának északkeleti irányban.
Guderian számolt azzal is, hogy a német csapatok sem nyugat, sem pedig északkelet felé nem érnek majd el eredményt. Ebben az esetben véleménye szerint a Balck-seregcsoportnak a 2. páncéloshadsereg támadásával összhangban déli irányban kellene támadást indítani. Ehhez az OKH a nyugati frontról újabb csapatokat bocsát majd rendelkezésre, bár ez a felvetés közel sem egyezett Guderiannak az általános helyzet alapján alkotott saját elképzeléseivel. Wöhler valószínűleg ekkor értesült először a később „Frühlingserwachen” („Tavaszi ébredés”) fedőnéven megindított német ellentámadás ötletéről.
Wöhler ezek után rákérdezett, továbbra is ragaszkodjanak-e a Budapest felé történő előrenyomuláshoz, mire Guderian igennel válaszolt, de egyben felkérte a hadseregcsoport parancsnokát a déli irányú támadás részletesebb hadműveleti tervének kidolgozására.
Szó esett a Veszprémben éppen kivagonírozó 356. gyaloghadosztály részeinek201 alkalmazásáról is. Wöhler a beérkezett erőkkel a 23. páncéloshadosztályt szerette volna leváltani, hogy azzal erősíthessék meg a támadó csoportosítást. Guderian kifejtette, hogy ő sem gondolta másképp.202
201 A 871. gránátosezred és a 356/IV. tüzérosztály részeit szállító öt szerelvény közül az első aznap már megérkezett Veszprémbe. Lásd erről HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 213089. felvétel).
202 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 212528-7 212533. felvétel), valamint HL KSZV-napló 4975. o.
Mint láthattuk, a IV. SS-páncéloshadtest legyengült erői január 26-án újra elakadtak a megszilárduló szovjet védelemmel szemben. A Verebig előretört németek beleütköztek a szovjetek átcsoportosított tartalékokból létrehozott új védelmi vonalába és erőiket a sorozatos ellenlökések visszaverése kötötte le, de a további támadásról a Balck-seregcsoport és a Dél Hadseregcsoport egyelőre nem mondott le.
A német páncélozott harccsoportok január 26-án estére egy 10 kilométer mély és hat kilométer széles északnyugati irányú betörésben helyezkedtek el. Ez volt az úgynevezett „pázmándi zsák”, amely körül félkörívben a 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregének csapatai is felkészültek arra, hogy ellenlökéseiket másnap ellencsapássá fokozva szétzúzzák a IV. SS-páncéloshadtestet.
