1945. január 25. csütörtök
1945. január 25. csütörtök
(Időjárás: enyhe fagy, alacsony felhőalap; helyenként erős havazás; az utak a friss hó következtében néhol alig járhatók.)
(Időjárás: enyhe fagy, alacsony felhőalap; helyenként erős havazás; az utak a friss hó következtében néhol alig járhatók.)
A magyar 3. hadsereg arcvonalán napközben a Sió-csatorna mentén Ádándnál század erejű szovjet támadást kellett visszaverni.
Simontornyától keletre a szovjet csapatok zászlóaljnyi erővel a Sió-csatornán keresztül északi irányban támadtak és betörtek Jánosházamajorba, valamint Sáregresre. A magyar 25. honvéd gyaloghadosztály 25. felderítőosztálya nyugat felől ellenlökést indított. Később támadásához az erősítésként beérkező német 1. páncélos-felderítőosztály is csatlakozott. Szarvaspusztától délre, a 182-es magassági pontnál a 3. páncélos-felderítőosztály harcelőőrsei század és zászlóalj közötti erővel indított szovjet támadást vertek vissza, majd a visszavonuló szovjeteket üldözve 72 hadifoglyot ejtettek és három páncéltörő ágyút zsákmányoltak.
A 3. páncéloshadosztály egyéb részei Hercegfalvától északkelet felé indítottak támadást és benyomultak Nagyvenyimre és az onnan két kilométerre keletre lévő területre. Dunapenteléről egy harccsoport ugyancsak előretört délnyugat felé és birtokba vette Apátszállást, majd folytatta a támadást a délnyugat felől közeledő saját erők irányában.160
160 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213075. felvétel), Tagesmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213077. felvétel), HL KSZV-napló 4953. fólió, valamint 3. Pz. Div. 460. o.
Az 5. SS-páncéloshadosztály reggel 05 óra 30 perckor indított támadást, hogy az Aggszentpétertől keletre elfoglalt hídfőt kiszélesítse. Később azonban a szovjetek egymás után indították század és zászlóalj erejű ellenlökéseiket, amelyek a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj támadását megakasztották. Az SS-páncélgránátosok kénytelenek voltak védelembe átmenni. A hídfőt egész nap irtózatos szovjet tüzérségi és aknavetőtűz érte.
242A hadosztály páncéloscsoportja aznap csupán biztosítási feladatokat hajtott végre. Késő délután, alig valamivel sötétedés előtt szovjet gyalogság és harckocsik támadtak rájuk. Az 5/5. és 5/6. SS-páncélosszázad páncélosai hét szovjet páncélos (főleg T–34 harckocsik) kilövését jelentették, saját veszteség nélkül. A hadosztály ellátó alakulatainak legénységéből riadózászlóaljat állítottak össze, és Adonyban vetették be.161
161 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213075. felvétel), Tagesmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213077. felvétel), valamint Klapdor 318. o. és Vopersal 609. o.
A 3. SS-páncéloshadosztály 5. SS-páncélgránátos-ezredének részei Kishalomtól délre, az 509. nehézpáncélos-osztály és a 3. SS-páncélvadászosztály részei pedig Nagyhalom körül folytattak heves harcokat a Váli-víz délnyugati partján rekedt szovjet csapattöredékek felszámolása céljából.
Január 25-ére virradó éjjel a Baracskán harcoló 113. páncélgránátos-ezrednek és 6/III. SS-páncélgránátos-zászlóaljnak a 24/I. páncélososztály támogatásával sikerült magukat előreküzdeni a szovjet kézben lévő átkelő felé. A közúti hídtól 200 méterre északra azonban ismét elakadtak. A települést kettéválasztó arcvonal mentén kegyetlen küzdelem tombolt. A szovjetek minden erejükkel meg akarták akadályozni az SS-páncélgránátosokat a híd birtokbavételében. Ahogy a német zászlóalj segédtisztje írta:
„Az oroszok nem félnek a páncélosoktól. Amint egy harckocsi átgördül a szovjet állásokon, hátulról támadják meg közelharc-eszközökkel, páncéltörő puskákkal és Molotov-koktélokkal.”162
162 Idézi Vopersal i.m. 610. o.
Reggelre a 24/I. páncélososztálynak itt már csak hat bevethető Panther harckocsija maradt, mert 12 Panther a Pettend elleni támadáshoz csatlakozott. Ez a hat páncélos segítette a páncélgránátosokat, amikor a sorra induló század és zászlóalj erejű szovjet ellenlökéseket kellett visszaverniük. A szovjetek minden esetben erős tüzérségi és aknavetőtűzzel, valamint páncéltörőágyú-tűzzel kísérték támadásaikat. A németek mindent megpróbáltak, hiszen már csak alig néhány tíz méter választotta el őket a hídtól, amelynek déli előterében folytak a harcok.
A szovjetek ekkor minden tartalékukat összeszedve újabb támadásra indultak és a németeket Baracska délnyugati részébe vetették vissza. A 24/I. páncélososztály két T–34 harckocsit kilőtt ugyan, de ez sem változtatott azon a tényen, hogy a fontos átkelő továbbra is szovjet kézben maradt.163
163 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213075. felvétel), Tagesmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213077. felvétel), Vopersal 609-610. o. és 24. Pz. Div. 308. o.
243Az 1. páncéloshadosztály 37. páncélos-utászzászlóaljának zöme egyéb csapatrészek támogatásával egész éjjel Velence körül harcolt, de a település továbbra is a szovjet 93. lövészhadosztály birtokában maradt.
A Baracskán harcoló 113. páncélgránátos-ezred és a páncélos-utászok között, Pettend körül az 1. páncélgránátos-ezred éjszakai harcokat vívott. Noha balszárnyát még a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj is biztosította, támadása egyelőre nem járt eredménnyel. A páncélgránátosok rohamait a 73/III. páncélos-tüzérosztály ütegei támogatták. Az éjszaka folyamán Hagen főhadnagy I/4. páncélosszázadának öt Panthere ugyancsak támadást indított, de az 1. gárda-gépesítetthadtest Pettend körül védekező harccsoportja visszaverte a német páncélosok rohamát.
Reggel 07.00 órakor Huppert alezredes harccsoportja újabb támadást indított Pettend elfoglalására. Ezúttal az 1. páncélgránátos-ezred 1. századának 15 lövészpáncélosát az 1. páncélosezred 4. és 7. századának164 összesen 15 bevethető Panthere, valamint a 24/I. páncélososztály 16 harckocsija támogatta. A támadást a hadosztály 2 cm-es önjáró légvédelmi gépágyúi és 299. légvédelmi tüzérosztály 8,8 cm-es légvédelmi ágyúi is kísérték.
164 Az 1. páncélosezred 5. százada január 25-én éjjel megérkezett Erfurtból Pálmajor vasútállomására, majd Hajmáskérre vonult. Innen a Velencei-tó északkeleti sarkába vezényelték. A század Mischke százados parancsnoksága alatt 14 Panther és egy parancsnoki Panther harckocsiból állt. Lásd Stoves KTB 25. 1. 1945.
A támadó harccsoport heves harcok után 09 óra 30 percig elfoglalta Pettendet, majd a 1/II. páncélgránátos-zászlóalj segítségével meg is tisztította a szovjetek visszamaradt kisebb kötelékeitől. A helységért folyó harcok során, illetve a nem sokkal később meginduló szovjet ellenlökések visszaverésekor a németek 17 szovjet páncélos kilövését jelentették. Ezen túl a szovjetek nyolc 122 mm-es löveget is veszítettek, amelyeket jelentős lőszerkészlettel együtt épen kerültek német kézbe.
A Pettendért folyó harcok során a németek is jelentős emberveszteségeket szenvedtek, elsősorban a szovjetek aknavetőitől és csatarepülőgépeitől.
A harcok után a 37. páncélos-híradóosztály katonái Pettendet is bekötötték a hadosztály híradó-rendszerébe, s így lehetővé vált, hogy a Kápolnásnyék körül állásban lévő 73. páncélos-tüzérezred támogatását is igénybe vegyék a szovjet támadások visszaveréséhez. A Panther harckocsik a Philipp-páncéloscsoporton belül két különítményben harcoltak tovább.165
165 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213075. felvétel), Tagesmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213077. felvétel), 1. Pz. Div. 726. o. és Stoves KTB 25. 1. 1945.
244Napközben a 23/I. „Norge” és 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóaljakat az 1. páncéloshadosztály alárendeltségébe utalták.166
166 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213080. felvétel).
A Breith-hadtestcsoport arcvonalán reggelig a magyar VIII. hadtest csapatai az elszántan védekező szovjet 68. lövészhadtest utóvéd-csapataival szemben elfoglalták Gántot és Vérteskozmát, majd tovább törtek előre és elérték a Felsőgallától hat kilométerre délkeletre lévő vasúti kereszteződést.
Székesfehérvártól keletre a németek a szőlővidéken nem jutottak előbbre. A Holste-hadosztálycsoport reggel 07.00 órakor negyven perces tüzérségi előkészítés után a 4. lovasdandár 5. és 41. lovasezredével, valamint a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály és a „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály részeivel Zámolytól keleti és északkeleti irányban támadást indított. A lovasezredek a 80. gárda-lövészhadosztály négy erősen elaknásított és szögesdrót-akadályokkal védett állását és öt kilométer mély lövészárokrendszerét voltak kénytelenek áttörni, amíg elérték a Zámolytól négy és fél kilométerre keletre, illetve Csákvártól ugyanekkora távolságra délre elterülő terepszakaszt.
A szovjet 9. páncéltörő tüzérdandár Miklósmajor és Fornapuszta között állásban lévő 1172. páncéltörő tüzérezredének hat ütege a 4. lovasdandárt támogató 30 német-magyar páncélosból 10 darabot kilőtt. Azok sem kímélték azonban a szovjeteket, s a 4. és 6. páncéltörő ütegeket kíméletlenül legázolták. A szovjet páncéltörő tüzérezred összesen 16 páncéltörő ágyút, 39 halottat és 47 sebesültet veszített.
A magyar 2. honvéd páncéloshadosztály északi irányú támadása Felsőmajortól északra, a 156-os magaslat előtt ugyanakkor elakadt.
Az I. lovashadtestnél a 6. páncéloshadosztály támadásai Szártól északra és északnyugatra ugyancsak elakadtak. Zsámbék délnyugati előtere felől a szovjetek páncélosokkal támogatott ellenlökéseket indítottak, amelyeket a németek visszavertek és eközben három harckocsi kilövését jelentették. A Zsámbékon gyülekező szovjet csapatokat a németek összpontosított tüzérségi tűzzel szétkergették.167
167 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213075. felvétel), Tagesmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213077- 7 213078. felvétel), Vopersal 612. o., 4. gárdahadsereg 173. o. és Zsdanovics, D. P.: Szovjetszkaja artyillerija v Velikoj Otecsesztvennoj Vojni 1941-45. (Moszkva, 1960.) 175. vázlat, valamint Balaton 1999 30. o.
245Mivel a németek január 25-én egy-másfél kilométer mélyen betörtek a 252. lövészhadosztály védelmébe, fennállt a veszélye annak, hogy áttörnek a Baracska – Pettend vonalon. Ezért Zaharov hadseregtábornok a 4. gárdahadseregnek átalárendelt 34. gárda-lövészhadosztályt a Kajászószentpéter – Martonvásár vonalon bontakoztatta szét. A 41. gárda-lövészhadosztály ezzel egy időben Lovasberény körzetében körvédelemre rendezkedett be.
Az 1. gárda-gépesítetthadtest Pettendet védő harccsoportja sem volt irigylésre méltó helyzetben. A 19. harckocsiezred hét páncélosából, az 1458. önjáró tüzérezred egy ütegéből, valamint az 1. gárda-gépesítettdandár törzsszázadából és egy géppisztolyos századából álló különítmény öt órán keresztül verte vissza a németek ismétlődő támadásait. A heves harcok során 12 harckocsi és hét lövészpáncélos kilövését jelentették, de végül mégis fel kellett adniuk a helységet.
A harcok hevességére jellemző, hogy a 4. gárdahadsereg csapatai aznap összesen 48 német páncélos kilövését jelentették.
A szovjetek harctevékenysége a Balck-seregcsoport déli szárnyán is megélénkült. A nap során a 30. lövészhadtest 36. gárda-lövészhadosztálya is bevetésre került. Az 57. hadsereg arcvonalán a 236. lövészhadosztály leváltotta az önálló 32. gárda-gépesítettdandárt, amely ezután tartalékba került. A szovjetek ezen az arcvonalszakaszon január 24-től lassú előrenyomulásba kezdtek, amely a Sió-csatorna és a Duna között gyakorlatilag lekötötte a magyar és német erőket. A szovjet vonalak mögött megkezdődött a 18. harckocsihadtest és a 133. lövészhadtest csapatainak feltöltése.
Míg az északi arcvonalon lévő szovjet csapatok kegyetlen küzdelem közepette próbálták megállítani a szüntelenül rohamozó németeket, a vonalak mögött megkezdődött a tervezett ellencsapás végrehajtására kijelölt szovjet erők gyülekeztetése. Budapesttől délnyugatra a Duna jobb partjára szállították át a 104. lövészhadtest 3. gárda-légideszant-, 66. gárda-lövész- és 151. lövészhadosztályát, amelyek az 5. gárda-lovashadtest állásai mögött, a Martonvásár – Budapest vasútvonal két oldalán helyezkedtek el.
A 4. gárdahadsereg jócskán megtizedelt páncélosállományát jelentősen megerősítette a 2. Ukrán Front által átadott 23. harckocsihadtest, amely a Csepel-szigetnél kelt át a Dunán, majd Etyek – Páty – Torbágy térségébe érkezett be. A hadtest parancsnoka A. O. Ahmanov, a harckocsicsapatok altábornagya volt. A szovjet seregtest a 3., 39. és 135. harckocsidandárokból, az 56. gépkocsizó lövészdandárból és egyéb támogató alegységekből állt. Állományába január 25-én 174 T–34 harckocsi és 19 ISZU–122 önjáró löveg tartozott.168
168 Balaton 1999 77. o., Taraszov 68-69. o. és 4. gárdahadsereg 173. o.
246A német páncélosokkal harcoló 4. gárdahadseregnek már nem volt elég lőszere. Ezzel kapcsolatban a már többször is idézett Markin megjegyzi:
„A Dunán keresztül, Dunaföldvárnál és Dunapentelénél létesített központi átkelőhelyeket szét kellett rombolni. Ezekben a körzetekben a németek elérték a Duna partját. Az Ercsinél megszervezett kompátkelő sem működött zavartalanul. Az ellenség állandóan tüzérségi tűz alatt tartotta. Egyetlen pontonhíd maradt meg, Csepelen, de az is a végsőkig meg volt terhelve. A Főparancsnokság tartalékából érkezett egy páncélos- és egy lövészhadtest, éppen az vonult át rajta. A lőszereket újra csak repülőgépekkel lehetett átszállítani a Dunán.”169
169 Markin 465. o.
A szovjet 5. és 17. légihadsereg csata- és vadászrepülő-alakulatai január 25-én is jelentős tevékenységet folytattak a IV. SS-páncélhadtest arcvonalán.
A 4. légiflotta I. repülőhadtestét az igen kedvezőtlen időjárás jelentősen hátráltatta a szárazföldi csapatok hatásos támogatásában. Ennek ellenére összesen mintegy 60 bevetésben támadták a szovjetek átkelő alakulatait Szentendre és Vác térségében, valamint a vasúti szerelvényeket Budapesttől északra, illetve északkeletre. A szovjet összevonási körleteket, gépjármű-oszlopokat, vasúti berendezéseket és pályaudvarokat bombázórepülőgépek támadták hatásosan. A vadászrepülőgépek Budapest felett egy szovjet repülőgépet lelőttek.170
170 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 213078. felvétel).
Jelentősebb szovjet csapatmozgásról, vagy a kötelékek partváltásáról azonban a német légifelderítés nem számolt be.
A IV. SS-páncéloshadtest alakulatai január 24-én délután 15 óra 30 perc körül kapták meg az északnyugati irányban való támadásról szóló parancsot, de ennek végrehajtása mégis több mint egy napos késedelmet szenvedett.
Január 25-én reggel 08.00 óra körül Wöhler zirci előretolt harcálláspontjáról a IV. SS-páncéloshadtesthez érkezett. Gille SS-Obergruppenführer azzal fogadta, hogy az 1. páncéloshadosztály teljesen csődöt mondott, mivel a tegnap 15 óra 30 perckor tőle kapott parancsot – miszerint foglalja el készenléti állásait – nem hajtotta végre.
Wöhler ekkor felhívta Thunert vezérőrnagyot, az 1. páncéloshadosztály parancsnokát, aki a hadseregcsoport parancsnokának ez irányú kérdésére azt válaszolta, hogy ő Gille tegnapi közlését nem parancsnak, csupán egy készülő elhatározásról szóló általános tájékoztatónak értelmezte. Egyébként 247is páncéloshadosztályának erői a Pettend körüli harcokban voltak lekötve. Wöhler felhívta Thunert figyelmét, hogy Pettend elfoglalása nélkül nem lehetséges az északnyugati támadás, amihez viszont mind ő, mind pedig a Balck-seregcsoport határozottan ragaszkodik.
Ezután Wöhler Gilléhez fordult, és tudomására hozta, hogy azt a kérdést kell megfontolni, tudnak-e a jelenlegi erőkkel az eddigi főirányban előrenyomulni, vagy pedig egy nagyszabású átcsoportosítás során helyezzék át a főerőket a III. páncéloshadtest arcvonalára. Wöhler szerint most bármiféle átcsoportosítás hátrányos lenne, de fel kellett rá készülni, hogy Hitler így fog dönteni. Ezért mindennél fontosabb, hogy minden elérhető erővel egy irányban, egy cél elérése érdekében tevékenykedjenek, hogy valahol végre átütő eredményt érjenek el. Ezt véleménye szerint a jelenlegi helyzetben még északnyugati irányban megtehetik.
A IV. SS-páncéloshadtest harcálláspontján tett látogatása után Wöhler Gille SS-Obergruppenführert mint hadtestparancsnoki teendők ellátására alkalmatlan tisztet értékelte, de mivel bátor katonának ismerte meg és az SS-tábornok naponta több órát is csapatainál töltött, leváltását nem kezdeményezte.
Más volt a helyzet Schönfelder SS-Obersturmbannführer, a hadtest vezérkari főnöke esetében. Wöhler szerint a tiszt képességei nem feleltek meg beosztásának. A hadtestnél tapasztalt törzsmunka elégtelen volt. A jelentés- és parancstovábbítás rendszere a többszöri figyelmeztetés ellenére sem működött kielégítően. Ennek fényében Wöhler kénytelen volt Schönfelder leváltását indítványozni, „mivel az elkövetkező feladatok még meglehetősen fontosak” voltak.
Más kérdés, hogy Schönfelder eltávolítása végül mégsem történt meg, hiszen a háború végéig ebben a beosztásában tevékenykedett. Mivel a Waffen-SS személyi állományával kapcsolatos döntésekben Himmleré volt az utolsó szó, Wöhler valójában nem sokat tehetett…
A reggeli helyzetjelentés során Gaedcke arról számolt be Grolmannak, hogy a IV. SS-páncéloshadtest északnyugati irányú támadása még mindig nem indult meg. Ennek okaként a hadtest jelentése utánpótlási nehézségeket jelölt meg.
A 4. lovasdandár viszont megindította támadását északkelet felé. A magyar VIII. hadtest azonban a Vértes-hegység keleti vonulatain a szovjetekkel szemben elakadt és Vérteskozmát sem tudta elfoglalni.
248Az I. lovashadtest páncélozott harccsoportja Mánytól délkeletre tartott állásaiból kelet felé ugyancsak támadást indított, de hamarosan szovjet harckocsik támadták hátba. Itt – mivel az áttörésre pillanatnyilag nem volt remény – egyre inkább az a megoldás körvonalazódott, hogy a páncélozott csapatok egy részét átcsoportosítják a Szárnál harcoló magyar csapatok mögé és délkelet felé indítanak velük támadást. Ezt a felvetést azonban a seregcsoport még mérlegelte.
Grolman szerint a IV. SS-páncéloshadtestnek ismét utasítást kellett adni, hogy végre indítsa meg támadását északnyugati irányban.
Gaedcke 10 óra 35 perc körül Grolmannak tett jelentése szerint Balck tábornok a IV. SS-páncéloshadtest harcálláspontjára hajtott, hogy az északnyugati irányban indítandó támadást elrendelő parancsnak végre érvényt szerezzen.
Grolman 10 óra 55 perckor Wencknek arról számolt be, hogy a IV. SS-páncéloshadtest ellátási gondok miatt még mindig nem indította meg a támadást. Jelentésében rámutatott, hogy a szovjetek Dunaföldvár körül erősítéseket vontak össze, többek között egy olyan lövészhadtestet, amely korábban a budapesti keleti hídfőben harcolt. Minden bizonnyal a 30. lövészhadtestre gondolt. Ezen kívül a 61. gárda-lövészhadosztály egy ezredét is észlelték itt, amely korábban a 2. páncéloshadsereg arcvonalán harcolt.
A déli helyzetjelentés alkalmával, 11 óra 25 perckor a Balck-seregcsoport arról adott tájékoztatást a hadseregcsoportnak, hogy Pettend még nincs teljesen a német csapatok kezében. Az 1. páncéloshadosztály újabb támadást indított a szovjetek végeleges kiűzésére. A szovjet csapatok még Baracska és Kápolnásnyék északi részében is tartották magukat.
A 4. lovasdandár támadása sem ért el áttörést Zámolytól keletre, s a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály is elakadt Felsőmajor körzetében. Öszszességében az volt a németek benyomása, hogy a szovjetek a Vértes keleti vonulatait már szilárdan tartani akarták, hogy megakadályozzák a betekintést keletebbre húzódó állásaikba.
Délután 16.00 óra körül Gille SS-Obergruppenführer felhívta Grolmant s elpanaszolta, hogy hadteste a Balck-seregcsoporttól a Váli-vízen keresztül való támadás beszüntetésére és a III. páncéloshadtesttel való együttműködésben a Váli-víztől nyugatra harcoló szovjet erők megsemmisítésére kapott 249parancsot. Ez a parancs pedig más feladatot írt elő, mint amit reggel Wöhlerrel megbeszéltek.
Grolman felhívta Gille figyelmét arra, hogy ezt a parancsot már előző este kiadták. Erre a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka azt válaszolta, hogy a korábbi parancs szerint északnyugat felé kellett támadni, majd kissé északnyugatabbra átkelni a Váli-vízen. Ez a parancs egyezett az ő véleményével is, de a mostani új parancs ezt hatályon kívül helyezte. Az a veszély fenyegetett, hogy sem a IV. SS-páncéloshadtest, sem a III. páncéloshadtest nem fog tudni az új irányban előrenyomulni. Gille szerint az is kérdéses volt, egyáltalán van-e annyi idejük, hogy először felszámolják a Váli-víztől nyugatra csoportosuló szovjet erőket és csak azután induljanak Budapest felmentésére.
Grolman erre reagálva megjegyezte: északnyugat felé csak kerülni kell, hogy az SS-páncéloshadtest balszárnyának fenyegetettségét megszüntethessék, majd ezt követően újra Budapest felé kell fordulni.
Gille szerint a Balck-seregcsoport nem ezt adta parancsba, hanem a Váli-víztől nyugatra lévő szovjetek megsemmisítését. Erre a hadtestparancsnoknak saját bevallása szerint sem ideje, sem pedig elegendő ereje nem volt. A IV. SS-páncéloshadtest véres vesztesége naponta 300 főt tett ki. Gille Budapest felmentését tekintette fő feladatának és ehhez ragaszkodott. Szerinte Balck parancsa megvalósíthatatlan volt.
Grolman hangsúlyozta, hogy maga a Führer rendelte el, hogy ne ragaszkodjanak a korábbi irányhoz, hanem haladéktalanul hozzanak újabb elhatározást. Maga ugyan nem ismerte még Balck új parancsát, de bizonyára az értelme megegyezett a hadseregcsoport tegnapi parancsával, vagyis az északnyugati irányú támadás elrendelésével.
Fél óra múlva Grolman tisztázta a helyzetet Gaedcke vezérőrnaggyal. A Balck-seregcsoport vezérkari főnöke arról számolt be, hogy utasították a IV. SS-páncéloshadtestet, szüntesse be támadását a Váli-vízen át, majd biztosító erők hátrahagyása után minden rendelkezésre álló erejével nyomuljon előre Vértesacsa irányában és a III. páncéloshadtesttel együttműködve mindenekelőtt a Velencei-tótól északra lévő szovjet erőket semmisítse meg. A parancs értelméből következően ez csak az első ütem volt, mielőtt a támadást északkelet felé folytatnák.
250Grolman erre megjegyezte, hogy ebből a parancsból hiányzik az utalás arra vonatkozóan, hogy amennyiben ezt a feladatot végrehajtották, újra az északkeleti irányban folytatják a harcot. Ezt leszámítva a parancs megfelelt a hadseregcsoport szándékainak is.
Gille viszont minden bizonnyal ezt az apró utalást hiányolta Balck parancsából. A parancs körül kialakult félreértés-sorozat jelentős időveszteséget okozott a támadás megindítása körül. Azt a veszélyforrást, amely ezúttal egyértelmű írásbeli fogalmazás hiányában vezetési zavart okozott, jómagam a német feladat-orientált harcvezetés egyik hiányosságaként értékelem.
Grolman és Gaedcke között a továbbiakban arról esett szó, hogy a 4. lovasdandár arcvonalán a szovjetek újabb erők odavezénylésével megállították a német támadó éket. Balck tábornok úgy döntött, a 6. páncéloshadosztályt a 4. lovasdandárnál veti be. Délelőtt még a Vértes-hegységben, Szárnál tervezték a páncélosok bevetését, de ez Balck szerint a nehéz hegyvidéki terep miatt technikailag megvalósíthatatlan volt.
Délután 17 óra 50 perckor a Balck-seregcsoport újabb jelentést tett a hadseregcsoportnak. Eszerint a szovjetek a Simontornyánál foglalt hídfőjükből kitörtek és benyomultak Sáregresre. Itt a magyar csapatok ellenlökést indítottak.
A IV. SS-páncéloshadtest Pettend elfoglalása után a seregcsoport szándéka szerint még aznap éjjel támadást indítana Vértesacsa irányában. Ehhez a hadtest a Balck-seregcsoport közlése szerint jelen pillanatban mindössze 50 bevethető páncélossal rendelkezett.171
171 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 212509-7 212515. felvétel).
Ezek megoszlása a következő volt:172
172 BA-MA Karte RH-2 Ost 5339. Zárójelben a meglévő állomány, a zárójelen kívül a bevethető páncélosok száma látható.
Alakulat
|
Panzer IV
|
Panther
|
Tiger
|
Rohamlöveg és
vadászpáncélos
|
Összesen:
|
|---|---|---|---|---|---|
1. pc.ho.
|
1 (15)
|
14 (73)
|
–
|
1 (2)
|
16 (90)
|
24/I. pc.o.
|
–
|
11 (48)
|
–
|
–
|
11 (48)
|
3. SS-pc.ho.
|
1 (21)
|
0 (18)
|
2 (8)
|
4 (33)
|
7 (80)
|
509. npc.o.
|
–
|
–
|
9 (42)173
173 Schneider 422. o.
|
–
|
9 (42)
|
5. SS-pc.ho.
|
3 (8)
|
2 (20)
|
–
|
2 (18)
|
7 (46)
|
Összesen:
|
5 (44)
|
27 (159)
|
11 (50)
|
7 (53)
|
50 (306)
|
18. számú táblázat: A IV. SS-páncéloshadtest páncélosállománya 1945. január 25-én este.
251A 303. rohamtüzérdandár 21 bevethető rohamlövege174 nem szerepelt ebben a mennyiségben, de vajon miért nem? Az egyik szovjet könyvészeti forrás hadrendi szám szerint is említi a dandárt a január 26-ára virradó éjjel indított német támadásban résztvevő alakulatok között.175 Véleményem szerint az alakulatot valóban bevetették, de a StuG. III rohamlövegeket valamivel később küldték a már támadásba lendült páncéloscsoportok után, hogy a páncélgránátosok harcát támogassák.
174 BA-MA Karte RH-2 Ost 5339.
175 Taraszov 71. o.
Vajon mi volt az oka annak, hogy a IV. SS-páncéloshadtest meglévő páncélosainak alig 16 százaléka volt bevethető állapotban? A szovjetek által zsákmányolt egyik német dokumentumban ez állt:
„A kevés mentőeszköz miatt nehéz volt a sérült harckocsik és rohamlövegek gyors elvontatása a javító helyekre. Emiatt nagymértékben csökkent a páncélos egységek harcképessége.”176
176 Idézi Fejezetek 103. o.
Este 19 óra 15 perckor a Balck-seregcsoport arról tájékoztatta a hadseregcsoportot, hogy Dunaföldvár körzetébe újabb két lövészhadosztályt csoportosítottak át Budapest keleti részéről. Ezzel egy időben a német felderítés azt is megállapította, hogy a 18. harckocsihadtestet amerikai gyártmányú M4A2 Sherman harckocsikkal töltik fel. A seregcsoport emiatt páncéltörő eszközökből erősítést kért. A hadseregcsoport erre válaszolva felvetette, hogy a seregcsoport megvizsgálhatná a Galántán feltöltés alatt álló magyar 16. és 20. honvéd rohamtüzérosztályok térségbe való átcsoportosításának lehetőségét.
A szovjetek déli csapatösszevonásáról 19 óra 50 perckor Balck tábornok is beszélt Wöhlerrel. Balck szerint a 18. harckocsihadtesten kívül a Duna keleti partján a 7. gépesítetthadtestet is átcsoportosították a dunaföldvári hídfőbe. Ennek nyomán azt tervezte, hogy a 3. páncéloshadosztályt megerősíti a 15. légvédelmi tüzérhadosztály három vegyes légvédelmi tüzérosztályával, páncéltörőágyús-alakulatokkal és magyar rohamlövegekkel, majd ezeknek az erőknek a felhasználásával védelmi súlypontot képez a körvonalazódó szovjet ellencsapás útjában. Szükség esetén még a 23. páncéloshadosztály délkeletre való átcsoportosítását is megfontolná. Lezárásképpen Balck tábornok kitért a budapesti védők megoldatlan ellátási problémájára, 252amit csak tovább súlyosbított, hogy az erős hófúvások miatt a bekerítésben harcolók 24 órája légi úton sem kaphattak ellátmányt. Félő volt, hogy a kedvezőtlen időjárás még napokig eltart majd.177
177 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 25. 1. 1945 (628. tekercs 7 212516-7 212517. felvétel) és Taraszov 70. o.
Wöhler éjfél után tíz perccel táviratot küldött az OKH szárazföldi haderő vezérkara hadműveleti osztályának, amelyben arról panaszkodott, hogy az éppen zajló támadás végrehajtására az OKH által megállapított üzemanyag-kiszabat (500 köbméter naponta) nem elegendő. A legszigorúbb takarékossági intézkedések foganatosításával együtt is minden nap legalább 700 köbméter üzemanyag fogyott el. Ezért Wöhler kérte az OKH-t, ehhez a mennyiséghez igazítsa az üzemanyag-kiutalást.178
178 HL KTB/HGr. Süd Ia Nr. 288/45 g. Kdos. Fernschreiben an OKH am 26. 1. 1945 (628. tekercs 7 212742. felvétel).
Az OKH a 2. páncéloshadsereg által végrehajtandó támadás megindítását még január 24-én megtiltotta. Ezzel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell várni, amíg a kijelölt erőknek a Balck-seregcsoport, vagy pedig a Délkeleti Főparancsnok (vagyis az „F” Hadseregcsoport) segítséget tud nyújtani. Ellenkező esetben az a veszély fenyegetett, hogy a 2. páncéloshadsereg támadó ékeit a szovjetek visszaszorítják és ezzel éppenséggel a Balatontól nyugatra elterülő olajvidék kerülne veszélybe. A Balck-seregcsoport tehát egyelőre nem számolhatott a déli arcvonalára nehezedő szovjet nyomás csökkenésével.
Mint láttuk, a németek csak a Balck-seregcsoport déli szárnyán észlelték a szovjetek csapatösszevonásait és készülődését egy esetleges ellentámadásra. Északon azonban a felderítés ilyen tendenciákra egyáltalán nem lett figyelmes.
A IV. SS-páncéloshadtest csapatai január 25-én este abban a tudatban készülődtek a küszöbön álló éjszakai támadásra, hogy a Váli-víz mögött beásott szovjet csapatok orra előtt elhaladva azoknak az alakulatoknak kell megadniuk a kegyelemdöfést, amelyeket a napok óta tomboló kegyetlen harcokban már erősen meggyengítettek. A beérkezett 23. harckocsihadtestről, a 104. lövészhadtestről, valamint az egyéb megerősítő erők beérkezéséről halvány sejtelmük sem volt.
253Hátborzongató, hogy a hadseregcsoport hadinaplójában aznap legalább háromszor szerepelt a 23. harckocsihadtest – német mintára római számmal írva (XXIII. Pz. Korps) –, de minden alkalommal át is volt húzva, és felette ceruzával a 18. harckocsihadtest hadrendi száma állt, persze ez is római számmal (XVIII. Pz. Korps). A különbség csupán egy betű. A hadinaplót gépelő katona kezét vajon milyen erők vezették, amikor háromszor egymás után ugyanazt a karaktert vétette el?
