1945. január 27. szombat
2701945. január 27. szombat
(Időjárás: a legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz három Celsius-fok, általában alacsony felhőalap és sűrű hóesés, délután kissé felszakadozottabb felhőzet; az utak a friss hó és a helyenkét egy méter magas hótorlaszok miatt csak a legnagyobb nehézséggel járhatók.)
(Időjárás: a legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz három Celsius-fok, általában alacsony felhőalap és sűrű hóesés, délután kissé felszakadozottabb felhőzet; az utak a friss hó és a helyenkét egy méter magas hótorlaszok miatt csak a legnagyobb nehézséggel járhatók.)
A magyar 3. hadsereg arcvonalán nyugodtan telt az éjszaka, leszámítva azt, hogy az esti órákban a Sárvíz-csatornától nyugatra erős gépjárműforgalmat észleltek.
Reggel 09.00 órakor a szovjetek a Balck-seregcsoport déli szárnya ellen is megindították ellencsapásukat. Ekkor északon a IV. SS-páncéloshadtest csapatait már egy órája rohamozták a 4. gárdahadsereg egységei.
A szovjet 233. lövészhadosztály erői a Sárvíz-csatornától nyugatra, Simontornya és Alsómajor területéről erős tüzérségi és aknavető-tűztámogatással támadást indítottak és elfoglalták Jánosházamajort. Előretörésüket Igartól 500 méterre délre a magyar 25. honvéd felderítőosztály Igarról délkeleti irányban végrehajtott ellenlökése és a német 1. páncélos-felderítőosztály Igartól északkeletre indított ellenlökése meg tudta állítani. A településtől két kilométerre délkeletre lévő területet a német-magyar csapatok viszsza is foglalták.203
203 Tagesberichte Tagesmeldungen vom 27. Januar 1945 87. o. és HL KSZV-napló 4953. fólió.
A Galántán állomásozó magyar 16. és 20. honvéd rohamtüzérosztályokat a 3. hadseregnek rendelték alá és vasúti szállítással útba is indították. Az alakulatok Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosokkal voltak felszerelve.204
204 HL M. kir. „Szent László” hadosztály tüzérparancsnokának naplója a mellékletekkel. 1945. január 27.
A 3. páncéloshadosztály a Sárvíz-csatorna keleti partja és a Duna között mintegy 45 kilométer hosszú arcvonalat tartott. A védelmet nehezítette, hogy a mély hó és az utak pocsék állapota mozgó harctevékenységet gyakorlatilag nem tett lehetővé.
A szovjetek Sárbogárd és Nagyvenyim között jelentős mennyiségű páncélos támogatásával, széles arcvonalon indították meg támadásukat.
Elsőként a 3. páncéloshadosztály balszárnyát érte támadás, ahol a 3. páncélos-felderítőosztály és a 39. páncélos-utászzászlóalj erői voltak védelemben. A szovjetek nyomását a németek nem sokáig bírták, így a támadók kora délután betörtek Sárbogárd délnyugati részébe.
271A 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportja 09.00 órakor Sárbogárd és Szarvaspuszta területéről indított ellenlökést. A német páncélosok legkevesebb öt szovjet harckocsi kilövését jelentették. Saját veszteségük három páncélos volt.
A szovjetek támadása kiterjedt a keletebbre védő 394. páncélgránátos-ezred állásaira is. Hat T–34 harckocsi egészen az ezred harcálláspontjáig tört előre. Az ezred parancsnoka, Siebenhüner őrnagy és törzse még időben vissza tudott húzódni előlük. A páncélosokkal a közelben tartózkodó híradóosztag vette fel a harcot: Griessenbeck hadnagy vezetésével páncélöklökkel igyekeztek megállítani őket. A két páncélgránátos-zászlóalj elszántan védekezett, de veszteségeik egyre növekedtek. Miután visszahúzódtak, a szovjetek újra elfoglalták Hercegfalvát és Nagyvenyimet.
Ezt követően egy 20-30 harckocsiból álló szovjet páncélos ék egészen Nagylóktól két kilométerre északkeletre jutott előre. Más szovjet kötelékek megkerülték a 3. páncéloshadosztály egymástól nagy távolságra elhelyezkedő védelmi támpontjait, majd elérték Kisvenyimalsópusztát és Mélykutat.
A németek a Sárbogárdtól egy kilométerre északra – Kishantospusztától két kilométerre délnyugatra húzódó általános vonalon új védelmi támpontokat akartak létesíteni.
Seifert százados 3/II. páncélgránátos-zászlóalja egész nap Dunapentelén védekezett. A szovjetek itt ugyan nem értek el jelentősebb sikert, de páncélosaik késő este átlépték a Perkáta – Dunapentele útvonalat, s ezzel átkarolták, majd az utánpótlástól is elvágták a helységben védekező németeket.205
205 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213092. felvétel), Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213096-7 213097. felvétel), HL KSZV-napló 4975. fólió., valamint 3. Pz. Div. 460-461. o.
Mint később látni fogjuk, a szovjetek délen elért eredményei sok szempontból jelentősebbek voltak, mint a IV. SS-páncéloshadtestre zúduló, jórészt meddő szovjet rohamok.
A IV. SS-páncéloshadtest katonái szemhunyásnyit sem aludtak az éjjel. Éjfél körül az 5. SS-páncéloshadosztály vonalán Baracskánál harckocsikkal támogatott szovjet ellenlökés indult, amit végül sikerült visszaverni. A németek a helységben és attól nyugatra összesen négy szovjet páncélos kilövéséről tettek jelentést.
Hajnali 04.00 órakor északkeleti irányból hét szovjet páncélos és zászlóaljnyi gyalogság támadta meg Pettendet. A szovjeteknek sikerült betörni az 2725. SS-páncéloshadosztály alárendeltségében harcoló 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj védelmi vonalába. A betörés helye körül heves közelharcra került sor, amely során két szovjet páncélost megsemmisítettek.
Reggel 08.00 óra után Baracska felől 30 szovjet harckocsi ezrednyi erejű csoportosítás élén a köd leple alatt támadást indított délnyugati irányban, hogy Pettendet dél felé megkerülve elfoglalja. A helységet a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj katonái védték az 509. nehézpáncélos-osztály időközben beérkezett három Tiger B harckocsijával együtt.
A szovjet harckocsik első támadása a „Királytigrisekkel” szemben 10.00 óra után elakadt. Nagy sebességgel végrehajtott második támadásuk 11.00 óra után azonban már betört a helységbe. Az SS-páncélgránátosok páncélöklökkel és tányéraknákkal vették fel a harcot a páncélosokkal és hamarosan számos harckocsi kilövését jelentették. A huszonhét éves zászlóaljparancsnok, Fritz Vogt SS-Hauptsturmführer egymaga három harckocsit lőtt ki páncélököllel.
A jelentős ellenállást tanúsító német és norvég SS-páncélgránátosok harcát Dost SS-Hauptsturmführer 3/III. SS-páncélos-tüzérosztályának lövegei is támogatták. A szovjetek nyomására Vogt SS-páncélgránátosai és a Tiger B nehézharckocsik azonban kénytelenek voltak a vasúti töltés mentén délnyugat felé visszahúzódni. Pettend átmenetileg szovjet kézre került.
Az 509. nehézpáncélos-osztály három Tiger B nehézharckocsija Kápolnásnyékről a vasúti töltés keleti oldalán előrenyomulva reggel 09.00 óra tájban érte el Pettendet. A „133”-as toronyszámú német harckocsi parancsnoka, Bauer törzsőrmester ekkor még így látta a helyzetet Pettend körül:
„… kétséges, hogy a terepen előttünk szanaszét heverő számtalan harckocsi valóban ki van-e lőve! De semmi mozgás, lövés se dördül. Amikor Pettendet elértük, halálos csend volt!”206
206 Idézi Vopersal i.m. 623. o.
A másik két nehézharckocsi (Neuhaus főtörzsőrmester és Kollmannsberger törzsőrmester páncélosai) átgördültek a falun. Bauer Tiger B-je a település délkeleti szélén nyomult előre. Az utolsó házak között megálltak és lövegtornyaikat északkelet felé, a vasúti töltés irányába fordították.
Délelőtt 10.00 óra körül a vasúti töltés mögül szovjet T–34 harckocsik bukkantak fel. A páncélosok a németek legnagyobb meglepetésre nem szétbontakozva, hanem egymás mögött, „libasorban” közeledtek.
273A „133”-as nehézharckocsi mintegy 1 200 méterről tüzet nyitott és öt T-34-et lőtt ki. A többi szovjet harckocsi nagy sebességgel a falu irányába igyekezett, ahol a házak között lendületük szétforgácsolódott. A faluban lesállást foglaló másik két nehézharckocsi és az SS-páncélgránátosok egyik harckocsit a másik után semmisítették meg. A szovjetek ekkor menekülőre fogták a dolgot, de a vasúti töltés felé visszahúzódó páncélosok közül Bauer törzsőrmester irányzólövésze, Hohmann szakaszvezető újabb három T–34-et lőtt ki. Egy negyedik harckocsit is találat ért, amely füstölve még el tudott menekülni.
Egy óra múltán a vasúti töltés irányából ismét felbukkantak a szovjet harckocsik. Ezúttal is hosszan elnyúló sorban, egymás mögött közeledtek. Most azonban olyan nagy sebességgel jöttek, hogy nem volt értelme tüzet nyitni rájuk. Persze lövegstabilizátor hiányában a száguldó szovjetek sem tudtak célzott lövést leadni a német harckocsikra.
Pillanatokon belül lerohanták a falut. Az SS-páncélgránátosok és a német nehézharckocsik a faluból kissé délnyugatabbra húzódtak vissza, s onnan ritkították a faluból nyugat felé igyekvő szovjet páncélosokat.
Dél körül megjelent a helyszínen Burmester őrnagy is, az 509. nehézpáncélos-osztály parancsnoka és az ő harckocsija is kilőtt két T–34-et. Mivel páncélosának motorproblémái voltak, hamarosan vissza kellett térnie Kápolnásnyékre.
Pettend körül átmeneti nyugalom állt be. Noha a faluban szovjet gyalogság ásta be magát, a német nehézharckocsik gond nélkül el tudták foglalni korábbi állásaikat, mivel a szovjetek egyelőre semmi aktivitást sem mutattak.
Kora délután aztán a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj a három Tiger B nehézharckocsi hatékony tűztámogatásával ellentámadást indított és 17.00 órára visszafoglalta Pettendet. A páncélgránátosok a helység keleti széle előtt, a nyílt terepen foglaltak védőállást. A nehézharckocsik sötétedéskor – a páncélgránátosok figyelmeztetése után – végeztek egy sérült T–34 harckocsival, amelynek egy közelről leadott lövése a művelet közben az egyik német harckocsit is megrongálta. A szovjetek ugyan megpróbáltak egy ellenlökést Pettend visszafoglalására, de Vogt SS-Hauptsturmführer katonái visszaverték őket.207
207 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213092. felvétel), Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213096-7 213097. felvétel), Vopersal 623-624. o. és Schneider 422. o.
Pettend körül a németek az egész napos harc során 53 szovjet harckocsi kilövését jelentették. Ebből 16 darabot a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj, 27436 páncélost az 509. nehézpáncélos-osztály négy harckocsija, egyet pedig a 3. SS-páncéloshadosztály jelentett.208 Ha ezt a mennyiséget a már korábban alkalmazott módszer szerint 80 százalékos kilövési aránynyal vesszük figyelembe, azt láthatjuk, hogy a támadó 135. harckocsidandárból mintegy 42 páncélos, vagyis egy teljesen feltöltött szovjet dandár állományának több mint 64 százaléka került veszteséglistára alig két óra alatt.
208 HL KTB/HGr. Süd Aufschlüsselung der am 27. 1. 45 vom IV. SS-Pz. Korps abgeschossenen Panzer vom 1. 2. 1945 (628. tekercs 7 213104. felvétel). A különböző feldolgozások egyik vagy másik alakulatnak tulajdonítják a harckocsik kilövésének nagy részét. Így a három Tiger B összesen 41 páncélos megsemmisítését jelentette (vö. Schneider 422. o.), Vogt SS-Hauptsturmführer tölgyfalombbal ékesített Lovagkeresztre való felterjesztési javaslatában mind az 53 harckocsit a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj számlájára írták. Lásd erről Franz, Thomas (unter Mitarbeit von Wegmann, Günther): Die Eichenlaubträger 1940-1945. (Osnabrück, 1998.) Band 2: L–Z 404. o.
A IV. SS-páncéloshadtest keleti szárnyát fedező 5. SS-páncéloshadosztályt délután több erős szovjet támadás is érte. A hadosztály, amelynek harcálláspontja ekkor Felsőcikolamajorban volt, a korábbi jelentésekkel ellentétben a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljjal az Aggszentpétertől északkeletre foglalt német hídfőt még tartotta. Innen délkeletre a szovjetek támadása azonban visszavetette az ott védő 54/I. honvéd gyalogzászlóaljat. A magyarokat üldöző szovjet lövészerők átkeltek a Váli-vízen és egy kilométert nyomultak előre délnyugati irányban. A 10. SS-páncélgránátos-ezred egyik zászlóalja ellenlökést indított, de a harcok még este is folytak.209
209 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213092. felvétel), Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213096-7 213097. felvétel), Vopersal 621. o.
A szovjetek sorozatos támadásai és a hófúvások miatt a IV. SS-páncéloshadtest tehát január 27-ére virradó éjszaka sem indította meg támadását nyugati irányban, pedig erre 27-én reggel 05.00 órakor ismételten parancsot kapott.
Az 1. és 3. SS-páncéloshadosztály erői Vereb és Kajászószentpéter között egész éjjel állandó szovjet támadások elhárításával voltak elfoglalva.
A szovjeteknek sikerült betörni Vereb északkeleti részébe, de a 113/I. páncélgránátos-zászlóalj ellenlökése innen még visszaszorította őket keleti irányban. Eközben 14 szovjet harckocsi kilövését jelentették, ebből öt harckocsit a németek állítása szerint közelharcban semmisítettek meg. A napokkal később felülvizsgált adatok alapján itt 12 kilövést tulajdonítottak a hadosztálynak.
275Pázmándot reggelre a németek teljesen birtokba vették. A helység szélén a 73/II. páncélos-tüzérosztály a páncélgránátosokat fenyegető szovjet páncélosok elreteszelésére közvetlen irányzású tüzelésre állította be lövegeit.
Valamivel később a környező magaslatokon gyülekező mintegy 40 szovjet harckocsi és a nyomukban támadó gyalogság a kilőtt két páncélos ellenére is legázolta a 73/8. páncélos-tüzérüteget. Az üteg parancsnoka és három katonája elesett, sok volt a sebesült is. A tüzelőállásokat fel kellett adni.
Délután a páncélgránátosok, a 37. páncélvadászosztály két StuG. III rohamlövege és a 24/I. páncélososztály öt Panther harckocsija, valamint a gyalog harcoló német tüzérek ellenlökést indítottak és visszafoglalták a tüzérségi állásokat. Így alkalom nyílt a hátrahagyott halottak, járművek és vontatók elszállítására. A harcok közben 25 harckocsi kilövését jelentették, ebből a 24/I. páncélososztály két páncéltörő ágyún kívül két T–34 és két M4A2 Sherman harckocsi megsemmisítéséről számolt be.
Az 1. páncéloshadosztály tiszti állományát aznap jelentős veszteség érte, amikor az éjszaka Gárdonyba visszaérkezett Philipp alezredes bomba- vagy aknavetőgránát-repesztől megsebesült. Az 1. páncélosezred vezetését Elias századosra bízták, aki saját posztját az 1/I. páncélososztály élén Staudte századosnak adta át.
Két órával sötétedés után beérkezett Gárdony körzetébe Mischke százados 1/5. páncélosszázada is, amely Erfurtból 14 Panthert és egy parancsnoki Panther harckocsit hozott.
Az 1. páncéloshadosztály este előzetes parancsot kapott arra, hogy készüljön fel egy déli irányú átcsoportosításra, amely a Balck-seregcsoport déli szárnyán kialakult rendkívül feszült helyzettel állt kapcsolatban.210
210 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213092. felvétel), Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213096-7 213097. felvétel), 1. Pz. Div. 732-733. o., Stoves KTB 27. 1. 1945, valamint Vopersal 627. o. és 24. Pz. Div. 308. o.
A 3. SS-páncéloshadosztály arcvonalán a Kajászószentpétertől délre támadó szovjetek csupán kisebb területnyereséget könyvelhettek el. További támadásaikat a 3. SS-páncélos-felderítőosztály visszaverte.
A szovjeteknek Váltól délre sem sikerült jelentősen előrenyomulniuk. Itt a 5/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj erőivel szemben alig nyertek teret. A tűztámogatásról ebben a körzetben a 3/IV. SS-páncélos-tüzérosztály ütegei és a 3. SS-páncélvadászosztály StuG. III rohamlövegei gondoskodtak, amelyek jó néhány betört szovjet harckocsit kilőttek. A németek Kajászószentpétertől 276nyugatra 17 páncélos, Váltól délre pedig egy szovjet harckocsi megsemmisítését jelentették. Egy SS-rohamlöveget a szovjetek is kilőttek.
Vereb körül a 6. SS-páncélgránátos-ezred zömére épülő Kleffner-harccsoport, akárcsak az 1. páncéloshadosztály 113/I. zászlóalja, előző nap délutántól egész éjszaka folyamatosan harcban állt a megállás nélkül rohamozó szovjetekkel. A település házai már jórészt a lángok martalékává váltak. A romok között elkeseredett éjszakai küzdelem zajlott.
Éjfél után nem sokkal a szovjetek több helyen is betörtek Verebre. A Kleffner-harccsoport erői egyik veszteségterhes ellenlökést indították a másik után, de a szovjeteket Verebről mégsem tudták kiverni. Az SS-páncélgránátosok a kegyetlen éjszakai közelharc során a helység délkeleti részébe szorultak vissza, miközben nyolc harckocsi kilövését jelentették.
A reggeli szürkületben kibontakoztak az éjjeli helységharc pokoli pusztításának nyomai. Amint megvirradt, a szovjetek a helységben leállították támadásukat. A két fél ezután csupán kölcsönös felderítő tevékenységre szorítkozott. Dél körül a szovjet csapatok páncélosaikkal kelet felé folytatták az előretörést.211
211 HL KTB/HGr. Süd Aufschlüsselung der am 27. 1. 45 vom IV. SS-Pz. Korps abgeschossenen Panzer vom 1. 2. 1945 (628. tekercs 7 213104. felvétel) és Vopersal 624-627. o.
Mint láthattuk, a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalát északkeleti, északi és nyugati irányból egyaránt egész nap sorozatos szovjet támadások érték. Ezek a támadások azonban – noha érzékeny személyi veszteséget okoztak a németeknek – lényegében nem értek el jelentősebb előrehaladást. A betört szovjet ékeket csaknem mindenhol megsemmisítették, ez alól talán csak a Váltól délre, illetve Kajászószentpétertől nyugatra kiharcolt szovjet pozíciók jelentettek kivételt.
A szovjetek azonban ezért a csekély sikerért igen magas árat fizettek, hiszen jelentős élőerő-veszteségeiken túl a IV. SS-páncéloshadtest csapatai 122 páncélosuk kilövését jelentették. A 23. harckocsihadtest, amely január 26-án reggel még az északi szovjet csoportosítás legjelentősebb tényezője volt, január 27-én szovjet források szerint is több mint száz páncélosát veszítette el.212 Ez körülbelül 75-80 megsemmisült páncélost jelentett egyetlen napon, vagyis a január 25-én meglévő állomány több mint 41 százalékát.
212 HL KTB/HGr. Süd Aufschlüsselung der am 27. 1. 45 vom IV. SS-Pz. Korps abgeschossenen Panzer vom 1. 2. 1945 (628. tekercs 7 213104. felvétel), valamint Zaharov 250. o.
Mi lehetett ennek a katasztrofális teljesítménynek az oka? A már idézett Markin-regényben olvashatunk egy fiktív, de nagyon is jellemző párbeszédet, 277amely a 23. harckocsihadtest egyik harckocsidandár-parancsnoka és a 4. gárdahadsereg törzsének képviselője között folyt:
„ – Tudja, a menetvonalat nem ismerjük, az utakat sem tudtuk szemrevételezni, aztán most gyerünk, rohamozzunk vaktában. Kértem a hadtestparancsnokot, adjon legalább egy félórácskát felderítésre, de köti az ebet a karóhoz s azt mondja, rohamozz minden vita nélkül és félórán belül foglald el Verebet.
– Ilyen a helyzet – magyarázta Akszenov.
– A helyzet, a helyzet – zsörtölődött Ribakov.213 – Ha meg belebotlok a páncélelhárító védelembe, akkor aztán végleg befellegzett.” 214
213 A Verebet támadó 3. harckocsidandár parancsnoka valójában I. D. Ivlijev alezredes volt.
214 Markin 491. o.
Így is lett. Azon a hideg januári napon a 23. harckocsihadtest jó néhány szerencsétlen harckocsizó katonája számára „végleg befellegzett”. A szovjetek keserű tapasztalatai szerint a frontálisan rohamozó páncélosaikra a lesállásban elhelyezett német harckocsik és rohamlövegek 1 000 - 2 000 méteres lőtávolságból nyitottak tüzet. Emiatt a szovjetek megtorpantak, páncélosaik feltorlódtak és kénytelenek voltak tűzharcba bocsátkozni a jobb optikai eszközökkel és hatékonyabb lövegekkel felszerelt német páncélosokkal.215
215 Taraszov 73. o.
1. számú ábra: A IV. SS-páncéloshadtest által 1945. január 27-én kilőtt 122 szovjet páncélos megoszlása az azokat kilövő német alakulatok között.
A Breith-hadtestcsoport arcvonalán az éjszaka nyugodtan telt el. Napközben sem került sor jelentősebb harctevékenységre. A magyar „Ney” SS-ezred 278a Székesfehérvártól keletre fekvő szőlővidéken elfoglalta a 182-es magaslatot, de a szovjetek megindított ellenlökésével szemben megtartani már nem tudta.
Az I. lovashadtest csapatai is csupán Felsőgallától keletre keveredtek harcba a szovjetekkel, ahol egy magaslatot elfoglaltak, majd a szovjetek ellenlökése miatt újra elveszítettek.216
216 HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213092. felvétel), Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213096-7 213097. felvétel).
A szovjet hadvezetés a Budapest irányában előretört német erők megsemmisítésére és a január 18-a előtti eredeti helyzet visszaállítása céljából két csapásmérő csoportosítást hozott létre. Északon, a Velencei-tó északkeleti körzetében a 4. gárdahadsereg 23. harckocsihadteste, 5. gárda-lovashadteste és 104. lövészhadteste készült fel a támadásra. Délen, Cece északkeleti térségében a 18. harckocsihadtest, a 30. és 133. lövészhadtest erői fejezték be a csapatösszevonásokat. A két csoportosításnak északról, illetve délről Sárosd általános irányban támadva csapást kellett mérni a német csapatok „bekerítése és megsemmisítése” céljából.217
217 Tóth 188. o.
Szovjet becslések szerint az erőviszonyok a támadás megkezdése előtt a következőképpen alakultak. Északon a szovjet csapatok fölénye élőerőben három és félszeres, lövegekben háromszoros, aknavetőkben 1,4-szeres; délen élőerő és lövegek terén 2,7-szeres, aknavetőkben pedig 2,1-szeres volt. A szovjet könyvészeti források északon 1:0,4, délen 1:0,8 arányú német páncélosfölényt említenek.218 A német páncélosfölényt – a bevethető haditechnika mennyiségét figyelembe véve – a német levéltári adatok nem támasztják alá.219
218 Taraszov 78. o., illetve szovjet adatokra hivatkozva Tóth 188. o.
219 Ehhez lásd a függelékben a német-magyar hadosztályok 1945. január 27-i állapotát.
A szovjet védelem január 26-tól az északi szárnyon (a Velencei-tó és a Duna között) 11-13 kilométer mélységben, összesen 21 magasabbegység erőinek felhasználásával épült ki. Alig két kilométernyi arcvonal jutott egy-egy hadosztályra. A tüzérségi tűzeszközök száma elérte a 41 darabot arcvonal-kilométerenként.
Délen a feltöltött 18. harckocsihadtest (állományában mintegy 200 harckocsival és önjáró löveggel),220 valamint a 30. és 133. lövészhadtestek 279három-három hadosztálya a Duna és a Sárvíz-csatorna között összesen 34 kilométer széles arcvonalon bontakozott szét. Ez hadosztályonként 4,8 kilométeres arcvonalszakaszt jelentett. Itt a tüzérségi tűzsűrűség valamivel alacsonyabb volt: 22 tűzeszköz jutott egy arcvonal-kilométerre (összesen 748 darab).
220 Vö. Veress D. 167. o.
A Sió-csatorna és a Sárvíz-csatorna között az 57. hadsereg 135. lövészhadtestének 233. és 236. lövészhadosztálya 50 kilométeres arcvonalat tartott megszállva. A tüzérség itt öt eszközzel rendelkezett arcvonal-kilométerenként (összesen 100 darab). A lövészhadtest parancsnokának tartalékát az önálló 32. gárda-gépesítettdandár képezte.221
221 Taraszov 76-77. o.
Január 27-én reggel 08.00 órakor (moszkvai idő szerint 10.00-kor) északon a 23. harckocsihadtest és a 151. lövészhadosztály, valamint az 5. gárda-lovashadtest, a 66. gárda- és a 113. lövészhadosztály részei támadásba lendültek Vereb és Pettend irányában, de a kapott feladatot – szovjet megfogalmazás szerint – nem tudták „teljesen” megvalósítani.
Délen egy órával később indult meg a 18. harckocsihadtest és a hat lövészhadosztály támadása. Az északnyugat felé előrenyomuló szovjet csapatok itt jelentősebb eredményeket értek el.222
222 4. gárdahadsereg 174-175. o., Taraszov 78. o.
A déli előretörés ütemét alig befolyásolta, hogy a 18. harckocsihadtest 110. harckocsidandára a német páncélosokkal folytatott tűzpárbajban rövid idő alatt hét harckocsit veszített.223
223 Balaton 1999 31. o.
A Velencei-tótól északra harcoló szovjeteknek 27-én éjjel repülőgépekről dobtak le lőszert, nehogy a heves harcokban lekötött csapatok lőszerhiány miatt kényszerüljenek feladni a harcot.224
224 HL KSZV-napló 5 000. fólió.
A szovjetek aznap is jelentős csata- és vadászrepülő-tevékenységet folytattak, főként a IV. SS-páncéloshadtest felett. A német-magyar légierő repülőgépeit a hófúvások nagyrészt a repülőtereken marasztalták. A páncélvadász-csatarepülőgépek ennek ellenére bevetéseket hajtottak végre és Sárbogárdtól keletre négy szovjet páncélost lőttek ki. Egy szovjet repülőgépet a vadászrepülőgépek lőttek le.225
225 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213097. felvétel).
A reggeli helyzettájékoztatás során Gaedcke vezérőrnagy arról számolt be Grolmannak, hogy a Balck-seregcsoport déli szárnyán az ellenség felvonulóban 280van. Egész éjjel gépjárművek és vonuló gyalogság zaját észlelték. A bevetett felderítő osztagok a Sió-csatornától délre számtalan páncéltörő ágyút és kiterjedt aknamezőket azonosítottak. Ezzel összefüggésben a 3. páncéloshadosztálynak meg kell változtatnia eddig alkalmazott harceljárását és „tűszúrások” helyett erősebb szovjet csoportosítások ellen kellett erőit összevonnia.
Északon, a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán időközben azonosították a 23. harckocsihadtestet, amelynek 30 harckocsija éppen Pettendet támadta. Az éket északi irányból, Baracskán keresztül sűrű szovjet oszlopok követték. A támadók már be is törtek Pettendre. Kajászószentpéter és Vereb körül is erőteljes szovjet támadások bontakoztak ki, mintegy 100 páncélos bevetésével.
Emiatt a Balck-seregcsoport utasította a IV. SS-páncéloshadtestet, hogy a nyugati irányú támadást ideiglenesen függessze fel (valójában még meg sem indította azt) és először ezeket a szovjet csoportosításokat verje szét, valamint tartsa a Pázmánd – Vereb – Váltól délre húzódó vonalat. A védelem erősítése érdekében a hadtest csapatai még a sérült páncélosok és a mélységben lévő erők előrevonására is parancsot kaptak, hogy ezekkel kiegészülve visszaverhessék a 23. harckocsihadtest támadását.
A hadinapló megemlíti: milyen sajnálatos, hogy a Luftwaffe nem észlelte a szovjet harckocsihadtest partváltását, amely Budapest északkeleti részéből érkezve kelt át a Dunán.
Ezzel kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy véleményem szerint nem csak a Luftwaffe hibázott, amelynek felderítését a rossz időjárási viszonyok amúgy is megnehezítették. A Balck-seregcsoport törzse sem vette komolyan Gille SS-Obergruppenführer egy nappal korábbi jelentését, miszerint a szovjetek páncélosok beérkezését várják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 1. és 3. SS-páncéloshadosztály katonái is elmulasztották átvizsgálni azt a mintegy 15 szovjet páncélost, amelyeket január 26-án estig kilőttek. A hadosztályok mentségére szolgált, hogy erre a szakadatlan és rendkívül heves harcok közepette nem nagyon maradt idejük. Amennyiben Gille jelentését a seregcsoportnál figyelembe veszik és alaposabb felderítést vezetnek be, bizonyára nem adtak volna még 27-én hajnalban is parancsot a nyugati irányú támadás haladéktalan megindítására.
281A Vértesben a magyar 1. huszárhadosztály erői a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjának 12 páncélosával együtt Csákvár irányában indítottak támadást.226 A seregcsoport azt szerette volna, ha a magyar huszárok támadása Csákváron keresztül teret nyerne dél felé és így a Zámolytól keletre elakadt 4. lovasdandár kötelékeivel megvalósulhatna az együttműködés.
226 A páncéloscsoportnak január 27-én reggel 08.00 órakor kellett megindítania támadását a csákvári műút mentén az 1. huszárhadosztály 4/I. huszárosztályával közösen. A páncélosoknak Kotló-hegytől délre le kellet kanyarodniuk az útról és kelet felé támadniuk tovább, hogy Csákvárt északkeleti irányból rohanhassák le. A német páncélozott harccsoport előtt az 1. huszárhadosztály egy utászszakaszának kellett aknamentesítenie az utat. Mint látni fogjuk, ez nem sikerült. Lásd ehhez HL M. kir. 2/I. huszárosztály iratai. Az 1. huszárhadosztály Ia intézkedései a 2/I. huszárosztály számára. 299./1. hu. ho. Ia. 45. I. 26.
Gaedcke a továbbiakban javasolta, hogy amennyiben a déli szárny ellen is támadás indul, a 23. páncéloshadosztályt Székesfehérvárnál tartott állásaiból vonják ki és a Velencei-tó déli sarkánál gyülekeztessék. Így szükség esetén a hadosztályt déli irányban is be tudnák vetni.
Délelőtt 10 óra 20 perckor Balck tábornok felhívta Wöhlert, és arról folytattak megbeszélést, hogy a IV. SS-páncéloshadtest támadásának mintegy 48 órás halogatása miatt a seregcsoportnak északi szárnyán már ellenséges támadásokat kellett kivédeni és így védelemre kényszerült. Wöhler úgy gondolta, a legfontosabb a 23. harckocsihadtest támadásának kivédése volt. Egyben arra kérte Balckot, a lehető legalaposabban avatkozzon be a IV. SS-páncéloshadtest harcvezetésébe.
A Balck-seregcsoport és a Dél Hadseregcsoport két vezetője e véleményalkotáskor vajon miért nem vette figyelembe, hogy a 48 órás késedelemből a IV. SS-páncéloshadtest két páncélozott harccsoportnyi erőre zsugorodott páncéloshadosztálya 24 órája már a 23. harckocsihadtesttel és azt támogató szovjet kötelékekkel szakadatlan harcban állt?
Gaedcke 11 óra 50 perckor arról volt kénytelen beszámolni Grolmannak, hogy reggel 09.00 óra óta a seregcsoport déli szárnyát is jelentős szovjet lövészerők támadják 30 harckocsi támogatásával. A támadó kötelékek Sárszentmiklós körzetből Sárbogárd felé törtek előre, délről pedig Hercegfalva ellen nyomultak. Ezért a Balck-seregcsoport azt az elhatározást hozta, hogy akár a 4. lovasdandár gyengítése árán is, de a 23. páncéloshadosztályt kivonja és Székesfehérvártól délre gyülekezteti. Egyben a seregcsoport kérte, hogy a 356. gyaloghadosztályt is utalják alárendeltségébe, mivel ennek erőit Székesfehérvár körül védelemre kívánta alkalmazni. Grolman közölte, hogy a hadseregcsoport engedélyezi a kérelmet. A hadosztály alárendelését 282távirati úton hamarosan el is rendelték. A beérkező csapatokat Székesfehérvár körzetében harccsoportokban kellett alkalmazni.
A 23. páncéloshadosztály és a 356. gyaloghadosztállyal kapcsolatos szándékokról a hadseregcsoport 13.00 órakor tájékoztatta az OKH szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztályát is.
Időközben a németek számára egyértelművé vált, hogy a szovjet csapatok a Balck-seregcsoport déli szárnyán Simontornya és a Duna között széles arcvonalon indítottak támadást, amelyet jelentős mennyiségű páncélos is támogatott.
A Balck-seregcsoport jelentése szerint a szovjetek betörtek Sárbogárdra, a 18. harckocsihadtest 30 harckocsija pedig Hercegfalvától délnyugatra nyomult előre. Innen keletre a szovjetek már átlépték a Hercegfalva – Dunapentele útvonalat is. Ezen támadó csoportosítások ellen jelen pillanatban csak a 3. páncéloshadosztály néhány gyenge harccsoportja állt rendelkezésre, amelyek a mozgó védelem eszközével csupán a szovjetek súlyponti csoportosításaival szemben operálhattak. A hadosztály páncéloscsoportját a Hercegfalvától nyugatra előretörő szovjet páncélos ék ellen vetették be.
Gaedcke 14.00 óra körül felhívta Grolmant és javasolta, hogy a Velencei-tótól északnyugatra tartott arcvonal-kiszögellést (vagyis a „pázmándi zsákot”) szüntessék meg, az 1. páncéloshadosztályt pedig vonják ki. A javaslat szerint a kivont hadosztály az ugyancsak átcsoportosítandó 23. páncéloshadosztállyal és a 3. páncéloshadosztállyal közösen összpontosított támadást indíthatna dél felé, hogy az ott betört szovjet erőket szétverjék.
Grolman a javaslatot 16 óra 55 perckor továbbította Wenck altábornagynak, a német szárazföldi haderő vezérkara vezetési csoportfőnökének. Grolman altábornagy azt javasolta, hogy északon a Váli-víz – Baracska – Pettend – Kápolnásnyék vonalat tartsák és az 1. páncéloshadosztályt déli irányban való alkalmazás céljából vonják ki. Wenck ezzel egyetértett.
Grolman kitért arra is, hogy a támadás leállítása északon Budapest védői számára új harcászati és lélektani helyzetet jelent, és ezért megkérdezte, engedélyezhetik-e nekik a kitörést. Wenck válasza nemleges volt, és hozzátette, valószínűtlen, hogy a védőknek még sikerülhet áttörni. Ezzel a Budapesten bekerített német-magyar csapatokat német részről gyakorlatilag leírták.
A Balck-seregcsoport 17 óra 10 perckor leadott esti helyzettájékoztató jelentése szerint délen a 18. harckocsihadtest már mindhárom harckocsidandárával 283támadásban volt. Hercegfalvát elfoglalták a szovjetek. A 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportja innen északnyugatra páncélosütközetet vívott a szovjet harckocsikkal. A Balck-seregcsoport azt tervezte, hogy e szovjet csoportosítás ellen Nagyhantostól öt kilométerre délre reteszállást alakít ki.
A IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán is tovább folytatódtak a szovjet támadások. Ezred erejű szovjet csoportosítás kelt át az 5. SS-páncéloshadosztály aggszentpéteri hídfőjétől keletre, de Pettendet ekkorra már visszafoglalták a németek. A szovjet csapatok Kajászószentpétertől délre nyugati irányban, Verebtől kelet felé, Váltól pedig délkelet felé folytatták támadásukat.
Guderian vezérezredes 17 óra 25 perckor felhívta Grolmant és azt kérdezte, folytatható-e a IV. SS-páncéloshadtest támadása. Grolman nemmel válaszolt. Guderian erre közölte Hitler parancsát, miszerint a IV. SS-páncéloshadtestnek védelembe kell átmennie, délen pedig a hadseregcsoport az 1. és 3. páncéloshadosztály, valamint később a 23. páncéloshadosztály erőivel indítson támadást. A 23. páncéloshadosztályt addig nem szabad kivonni Székesfehérvártól, amíg leváltására elegendő erő nem áll rendelkezésre. A Führer külön kiemelte, hogy Székesfehérvár térségében nem történhet semmi bizonytalan dolog.
Grolman öt perccel később, 17 óra 30 perckor a következő parancsot továbbította a Balck-seregcsoport vezérkari főnökének:
1. A IV. SS-páncéloshadtest támadását az északi arcvonalon beszüntetni;
2. A Velencei-tó és a Váli-víz között a lehető legtávolabbi védőállás kialakítására kell törekedni;
3. Az északról kivont és délre átcsoportosítandó 1. páncéloshadosztállyal, a délen harcoló 3. páncéloshadosztállyal, valamint a Székesfehérvártól kivonandó 23. páncéloshadosztállyal egy déli irányú támadást kell előkészíteni;
4. Székesfehérvár térségét a 23. páncéloshadosztály megfelelő erőkkel addig tartsa, amíg megfelelő erőkkel le nem váltják őket.
Guderian egyetértett ugyan a IV. SS-páncéloshadtest védelembe rendelésével, de szerinte a Velencei-tó és a Váli-víz között kívánatos lenne egy hídfő megtartása. A vezérezredes még egyszer rámutatott arra, hogy Hitler szerint Székesfehérvár keleti és északi előtere veszélyben volt, ezért szükséges a 23. páncéloshadosztály átcsoportosításával addig várni, amíg megfelelő erőkkel le lehet váltani.
284Gaedcke hamarosan közölte, hogy a IV. SS-páncéloshadtestet védelembe rendelő parancsot kiadták. Ezzel a Budapest felmentésére indított utolsó, „Konrad 3” fedőnevű hadművelet véget ért.
Az 1. páncéloshadosztály a továbbiakban parancsot kapott, hogy Pusztaszabolcsnál gyülekezzék és vonuljon dél felé. Gaedcke szerint a páncéloshadosztály kivonása után a megmaradt erők nem teszik majd lehetővé, hogy a németek a Váli-víz és a Velencei-tó között hídfőt tartsanak meg. Balck tábornok inkább a Baracska – Kápolnásnyék útvonalat tartotta volna. Abban megegyeztek, hogy meg kell várni, hogyan alakul a helyzet azok után, hogy aznap számtalan szovjet páncélost sikerült kilőniük.
A Balck-seregcsoport úgy tervezte, hogy a vezetés megkönnyítése és a III. páncéloshadtest törzsének felszabadítása érdekében a IV. SS-páncéloshadtest törzse veszi majd át a harcvezetést a Vértes déli sarkáig, az I. lovashadtest parancsnoka pedig egyben a magyar VIII. hadtestet is vezetné. Ezáltal Breith tábornok III. páncéloshadteste a Sárvíz-csatorna és a Duna között az 1., 3. és 23. páncéloshadosztály déli irányú támadását irányíthatná. A Sárvíz-csatorna és a Balaton között továbbra is Pape vezérőrnagy törzse vezette a csapatokat.
Gaedcke ez után kitért arra, hogy attól tart, a támadás súlypontjának délre való áthelyezése gyakorlatilag egyet jelentett Budapest felmentésének feladásával. Grolman erre erőtlenül annyit mondott, reméli, hogy a szovjet gyorsan mozgó kötelékek szétverése után még döntő eredményt tudnak elérni. Mindazonáltal meg kellett fontolni azt is, hogyan tudna a IX. SS-hegyihadtest kitörni.
Wenck 17 óra 55 perckor beszélt Grolmannal és felvetette neki, hogy az IV. SS-páncéloshadtest részeit, de különösen a 403. népi-tüzérhadtestet Székesfehérvárhoz kellene átcsoportosítani, hiszen a IV. SS-páncéloshadtest „a védelemhez túl erős”. Ezt a véleményét a hadtest alárendeltségében megmaradt két legyengült SS-páncéloshadosztály parancsnokai bizonyára vitatták volna…
Ezek alapján Grolman 18 óra 10 perckor közölte Gaedckével, hogy az ottani védelmet szilárdítandó a 403. népi-tüzérhadtestet Székesfehérvár térségébe kell átcsoportosítani.
Balck tábornok este 18 óra 30 perckor arról számolt be Grolmannak, hogy a déli szárnyon meglehetősen kiélezett a helyzet. A támadásban a 18. 285harckocsihadtest legalább két harckocsidandára és hat lövészhadosztály erői vesznek részt. Hercegfalva elfoglalása után a szovjet harckocsi-kötelékek Nagylók és Kisvenyimalsópuszta körzetéig nyomultak előre. Ha a németek nem cselekszenek gyorsan, másnap a szovjetek dél felől támadva Székesfehérvár előtt állhatnak.
Az 1. páncéloshadosztály kivonásának időpontja meglehetősen kétséges volt, mivel csapatait éppen minden irányból támadták. A legoptimistább becslések szerint sem lehetett dél felé alkalmazni másnap délutánnál korábban. Az egyetlen rendelkezésre álló erőt a 23. páncéloshadosztály jelentette, amelyre délen égető szükség volt, még az előtt, hogy a 356. gyaloghadosztály harccsoportjai és a 403. népi-tüzérhadtest ütegei beérkeztek volna.
Wöhler erre azt javasolta, hogy a 23. páncéloshadosztály Jagdpanzer IV vadászpáncélosait és egy ezred-harccsoportját hagyják a székesfehérvári arcvonalszakasz mögött, ezeket erősítsék meg a IV. SS-páncéloshadtest egy zászlóaljával, a páncéloshadosztály egyéb erőit pedig meneteltessék dél felé.
Ekkor Grolman közbeszólt, hogy a Führer parancsát szem előtt kell tartani, vagyis a szovjetek betörését Székesfehérvárnál minden körülmények között meg kell akadályozni. Grolman szerint inkább délen kockáztassanak, mint északon, hiszen egy Székesfehérvár környéki kudarc az egész Dél Hadseregcsoport helyzetét veszélyeztethette.
Ezt figyelembe véve Wöhler utasította a Balck-seregcsoport vezérkari főnökét, hogy a 23. páncéloshadosztálytól csak egy zászlóaljat küldjenek dél felé. A hadosztály egyéb kötelékeit csupán másnap reggel indítsák útba, feltéve, ha kiderült, hogy a szovjetek nem Székesfehérvárt támadják és a leváltó német csapatok is tervszerűen beérkeznek.227
227 Aznap egyelőre a 356. gyaloghadosztályból csak 871/II. gránátoszászlóalj részei rakodtak ki Veszprémben. A többi szerelvény hófúvások miatt még be sem érkezett. Lásd erről HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213099. felvétel).
Grolman 19 óra 05 perckor tájékoztatta Wencket az elrendelt intézkedésekről. Wenck erre engedélyezte a 403. népi-tüzérhadtest Székesfehérvárnál való alkalmazását.
Grolman és Gaedcke 19 óra 15 perckor ismét megbeszélték a helyzetet. Grolman felvetette, hogy a 6. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportját kivonhatnák a Vértesből és Székesfehérvárhoz csoportosíthatnák át, így a 23. páncéloshadosztály erői felszabadulnának. Gaedcke ezzel kapcsolatban arról számolt be, hogy a páncéloscsoport amúgy is elakadt Csákvár irányában, miközben több páncélosa aknára futott.
286A 6. páncéloshadosztály páncéloscsoportjának tervezett átcsoportosításáról a hadseregcsoport 19 óra 30 perckor értesítette az OKH szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztályát is.
A félreértések elkerülése végett a szóban közölt intézkedéseket távirat formájában írásban is eljuttatták a Balck-seregcsoport törzséhez.
Éjfél után, hajnali 01 óra 10 perckor az OKH-tól távirati parancs érkezett, amely elrendelte a IV. SS-páncéloshadtest támadásának beszüntetését, a 356. gyaloghadosztály és a 403. népi-tüzérhadtest Székesfehérvártól északkeletre való alkalmazását, valamint az 1., 3. és 23. páncéloshadosztály déli irányú támadását, amelyet a dunaföldvári folyamátkelő birtokbavételének feladatával is kiegészítettek.228
228 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 212545-7 212552. felvétel).
Január 28-án hajnali 02 óra 45 perckor látott napvilágot a január 27-i napijelentés azon kiegészítése, amely a Balck-seregcsoport új hadrendjét és sávhatárait rögzítette.
Eszerint az 1., 3. és 23. páncéloshadosztály a III. páncéloshadtest alárendeltségébe került. A IV. SS-páncéloshadtestben megmaradt két SS-páncéloshadosztály mellé került beosztásra a Holste-hadosztálycsoport (a 4. lovasdandár és a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály). A hadosztálycsoport átvette a 23. páncéloshadosztály korábbi arcvonalszakaszát is. Az I. lovashadtest parancsnoka, Harteneck lovassági tábornok egyben a magyar VIII. hadtestet is irányította, így alakult meg a Harteneck-hadtestcsoport.
A IV. SS-páncéloshadtest és a Harteneck-hadtestcsoport között az alábbi sávhatárt állapították meg: Súr déli széle – Mórtól három kilométerre lévő útelágazás – a 458-as magaslat déli lejtője – Gánt déli széle – Vértesacsa déli széle.229
229 HL KTB/HGr. Süd Nachtrag zur Tagesmeldung vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 213103. felvétel).
287A Balck-seregcsoport két páncéloshadtestének páncéloshadosztályai és 4. lovasdandára az alárendeltségi viszonyok átalakítása után január 27-én este az alábbi bevethető páncéloserővel várták a következő csatanapot:230
230 HL KTB/HGr. Süd Zustand der Divisionen Stand vom 27. 1. 1945 (628. tekercs 7 212812-7 212814. felvétel), illetve 1945 Wöchentliche Zustandmeldung/Nachmeldung IV. SS-Pz. Korps – Div. Gruppe Holste. Fernschreiben an OKH vom 31. 1. 1945 (628. tekercs 7 212836. felvétel). A táblázat hiteles források hiányában nem tartalmazza az 509. nehézpáncélos-osztály, a 303. rohamtüzérdandár és a 219. rohampáncélos-osztály bevethető páncélosállományát. A két páncélososztálynak valószínűleg nem volt egy-két harcjárműnél több bevethető páncélosa, a IV. SS-páncéloshadtestnek alárendelt 303. rohamtüzérdandár becslésem szerint körülbelül 19 harcképes rohamlöveggel rendelkezhetett.
IV. SS-pc.hdt.
|
Panzer IV
|
Panther231
231 Panther és parancsnoki Panther harckocsik.
|
Tiger
|
Jagd-panzer IV
|
StuG. III
|
Sturmpz. IV
|
Összesen:
|
3. SS-pc.ho.
|
1
|
1
|
1232
232 Tiger E nehézharckocsi.
|
–
|
3
|
–
|
6
|
5. SS-pc.ho.
|
3
|
9
|
–
|
6
|
2233
233 StuG. IV rohamlövegek.
|
–
|
20
|
4. lov.dd.
|
–
|
10234
234 Január 28-tól alárendelve a 6. páncéloshadosztály páncéloscsoportjától (11. páncélosezred, 114/II. páncélgránátos-zászlóalj, 6. páncélos-felderítőosztály és 76/I. páncélos-tüzérosztály).
|
0235
235 A 4. lovasdandárnak alárendelt „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály egyik harckocsija sem volt bevethető állapotban.
|
1
|
4
|
–
|
15
|
m. 2. pc.ho.
|
14
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
14
|
Összesen:
|
18
|
20
|
1
|
7
|
9
|
–
|
55
|
III.
pc. hdt. | |||||||
1. pc.ho.
|
–
|
10
|
–
|
–
|
2
|
–
|
12
|
24/I. pco.236
236 24. Pz. Div. 308. o.
|
–
|
5
|
–
|
–
|
–
|
–
|
5
|
3. pc.ho.
|
4
|
9
|
–
|
6
|
4
|
–
|
23
|
23. pc.ho.
|
3
|
3
|
–
|
6
|
1
|
–
|
13
|
Összesen:
|
7
|
27
|
–
|
12
|
7
|
–
|
53
|
Mindösszesen:
|
25
|
47
|
1
|
19
|
16
|
–
|
108
|
19. számú táblázat: A IV. SS-páncéloshadtest és a III. páncéloshadtest bevethető páncélosállománya 1945. január 27-én este.
Pontosan két órával azután, hogy Grolman továbbította a Balck-seregcsoportnak a IV. SS-páncéloshadtest támadását leállító parancsot, 19 óra 30 perckor a seregcsoport újabb táviratot kapott a Dél Hadseregcsoporttól. 288Ezúttal arra utasították Balck tábornokot, hogy Budapest felett repülőgépről dobassa le a Führer napiparancsát a következő szöveggel:237
237 HL KTB/HGr. Süd Ia Nr. 117/45 (628. tekercs 7 212777. felvétel).
„Főhadiszállás, 1945. I. 27.
Napiparancs Budapest védőőrségének.
Budapest védőőrsége 1944. XII. 16-a óta Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer hősies vezetésével heteken keresztül a legsúlyosabb harcokban verte vissza a bolsevisták valamennyi támadását és nagy veszteséget okozott az ellenségnek élőerőben és anyagiakban. A szárazföldi haderő gránátosainak, a Waffen-SS tagjainak és a velük harcoló magyar kötelékeknek hősiessége és vezetőjük felelősségteljes irányítása valamennyi front katonájának példaképül szolgál.
A német és a szövetséges magyar nép köszönetet mond Budapest férfiainak hősies harcukért és a közös ellenséggel szembeni áldozatkészségükért. A kiválóan helytállt védőőrségnek tartania kell Budapestet mindaddig, míg a felmentés órája el nem érkezik.
Adolf Hitler s.k.”
Ez az óra azonban sohasem jött el.
