Az első garami páncélosütközet
Az első garami páncélosütközet
December 26-ára a 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregének erői elfoglalták Esztergomot, a 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege pedig birtokba vette Párkányt. Ezzel Budapest teljes bekerítése megvalósult, de a szovjeteknek a fenti kitűzött feladatok közül egyiket sem sikerült maradéktalanul végrehajtani.
Sőt, a 6. gárda-harckocsihadsereg kénytelen volt Lévától déli irányba kanyarodni, mivel a német LVII. páncéloshadtest december 22-én reggel Ipolyszakállas körzetéből Ipolyság általános irányban ellentámadást indított, veszélyeztetve a szovjet harckocsihadsereg utánpótlási vonalait. A 7. gárdahadsereg a támadó német 3., 6. és 8. páncéloshadosztályokat önerőből nem tudta visszavetni. Miként M. V. Zaharov vezérezredes, a 2. Ukrán Front törzsfőnöke fogalmaz: „ az Ipoly és a Garam közötti viszonylag nem nagy 46szakaszon nyolc napon át dúlt a német és a szovjet harckocsik közötti párviadal”.51 A német páncélosok támadásához december 22-től a magyar „Szent László” hadosztály egységei is csatlakoztak. A szovjetekkel szemben később elakadt és visszavonult német csapatok főleg a letkési hídfőt védő magyar csapatok önfeláldozó harcának köszönhetően kerülhették el a súlyosabb veszteségeket.52
51 Zaharov, M. V. (szerk.): A 2. és a 3. Ukrán Front felszabadító hadműveletei Délkelet- és Közép-Európában 1944-1945. (Budapest, 1973.; a továbbiakban: Zaharov) 227. o.
52 Lexikon 412. o.
Ezek alapján jómagam a budapesti csata ezen hadszínterén 1944. december 22-30. között lezajlott harcokat mint az első garami páncélosütközetet értékelem.53 Ezzel összefüggésben szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a szakirodalomban elterjedt állításokkal ellentétben a Dunától északra, illetve a Garam és az Ipoly között harcoló német 3., 6. és 8. páncéloshadosztályok nem csupán gépkocsizó páncélgránátos, tüzér- és páncélvadász-alakulatokkal rendelkeztek, hanem jelentősebb páncélos erővel is. Az a megállapítás, miszerint a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg és 7. gárdahadsereg erőinek feltartóztatására 1944. december második harmadában a körzetbe irányított német 3., 6., és 8. páncéloshadosztályok páncélozott erőiket teljes egészében Székesfehérvár – Mór térségében hagyták volna, nem állja meg a helyét. A páncéloshadosztályok csoportosításainak átvezénylését egy 1944. december 19-ére keltezett táviratban Heinz Guderian vezérezredes, a német szárazföldi haderő megbízott vezérkari főnöke valóban elrendelte, de a távirat szövege úgy fogalmaz, hogy azokat a Panther-osztályok nélkül („ohne die Panther-Abteilungen”) kell Budapesttől északra bevetni.54
53 E megközelítésem első publikálásakor (Erőd a Duna mentén. A Budapestért 1944-45-ben folytatott harcok katonai iratai a Hadtörténelmi Levéltárban. Budapest, 1999. 12. o.) sajnálatos módon tévesen állapítottam meg az első garami páncélosütközet időhatárát 1944. december 20-28. között.
54 Ehhez lásd HL KTB HGr. Süd A. Abt. Ia Nr. 203/44 g. Kdos. Chefs. (627. tekercs 7 211439. felvétel).
A 3. páncéloshadosztály zömét azonban megerősítették annak szervezetszerű 6. páncélosezrede II. páncélososztályának részeivel, a 6. páncéloshadosztály zöméhez a seregtest szervezetszerű 11. páncélosezrede II. páncélososztálya csatlakozott, míg a 8. páncéloshadosztály saját 10. páncélosezredének megerősített II. páncélososztályával és egy lövészpáncélos-csoporttal is rendelkezett. Noha a Székesfehérvár – Mór körzetében maradt páncéloscsoportok (Pantherekkel felszerelt páncélososztályok, lövészpáncélosokkal felszerelt páncélgránátos-zászlóaljak és önjáró lövegekkel felszerelt páncélos-tüzérosztályok) valóban elegendő saját gyalogsági támogatás nélkül maradtak, a Dunától északra bevetett páncéloshadosztályok 47nem csupán páncélgránátos gyalogsággal és gépesített tüzéralakulatokkal rendelkeztek. Erejük (de nem hadrendjük!) inkább egy-egy gyengébb német páncélgránátos-hadosztály erejével volt egyenlő.55
55 Ehhez lásd Stoves 1994 30., 57-59., 67. o.
